Nikodémus éjjel jön Jézushoz
Nikodémus éjjel jön, és azt hallja, hogy senki sem láthatja meg az Isten országát, aki nem születik felülről, a Lélektől, aki úgy mozog, mint a szél. Atyánk annyira szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta. Keresztelő János örömmel hozzáteszi, hogy neki alább kell szállnia.
3 1Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezetője. 2Ez az ember éjjel odament Jézushoz, és ezt mondta: „Mester, tudjuk, hogy Atyánktól jött tanító vagy, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, ha nincs vele Atyánk.”
3Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik felülről, nem láthatja meg Atyánk országát.” a a v3 Az anóthen szó jelentése egyszerre »felülről« és »újra«. Nikodémus az »újra« jelentést hallja — ezért kérdez az anyaméhbe való visszatérésről (4. vers).
4Nikodémus ezt kérdezte: „Hogyan születhet meg az ember, amikor öreg? Bemehet-e újra az anyja méhébe, és megszülethet-e?”
5Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem víztől és Szentlélektől születik, nem mehet be Atyánk országába. 6Ami a testtől született, az test, és ami a Szentlélektől született, az lélek. 7Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: »Felülről kell születnetek.« 8A szél ott fúj, ahol akar, hallod a hangját, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindenki, aki a Lélektől született.” b b v8 Ugyanaz a szó jelent »szelet« és »Lelket« is — Jézus azt, amit érezni lehet, de nyomon követni nem, arra használja, hogy képet adjon arról, aki az új születést adja.
9Nikodémus ezt kérdezte tőle: „Hogyan lehetséges ez?”
10Jézus így válaszolt neki: „Te Izráel tanítója vagy, és ezt mégsem érted? 11Bizony, bizony mondom neked: azt mondjuk, amit tudunk, és arról teszünk bizonyságot, amit láttunk, ti mégsem fogadjátok el a bizonyságtételünket. 12Ha a földi dolgokról beszéltem nektek, és nem hisztek, hogyan fogtok hinni, ha a mennyei dolgokról beszélek nektek? 13Senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. 14Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, c c v14 Mózes egy rézkígyót emelt rúdra a pusztában, hogy bármelyik izráelita, akit megmart a kígyó, rátekinthessen, és életben maradjon (4Mózes 21:8–9). 15hogy mindenkinek, aki hisz benne, örök élete legyen. 16Mert úgy szerette Atyánk a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. d d v16 A szeretet, amely a Fiút adta, az Atya szeretete. Atyánk nem egy idegent küldött a világba — a saját Fiát, Jézust adta, hogy gyermekeiként hazatérhessünk hozzá. 17Mert Atyánk nem azért küldte a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. 18Aki hisz benne, az nem ítéltetik el, aki pedig nem hisz, az már ítélet alatt van, mert nem hitt Atyánk egyszülött Fiának nevében. 19Az ítélet pedig ez: a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a tetteik gonoszak voltak. 20Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a tettei. 21Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvaló legyen: a tetteit Atyánkban vitte véghez.”
Keresztelés Júdeában
22Ezután Jézus a tanítványaival Júdea vidékére ment, ott tartózkodott velük, és keresztelt. 23János is keresztelt Énonban, Sálim közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek, és megkeresztelkedtek, 24Jánost ugyanis még nem vetették börtönbe. 25János tanítványai közül néhányan pedig vitába szálltak egy zsidóval a tisztulásról. 26Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: „Mester, az, aki veled volt a Jordánon túl, akiről bizonyságot tettél, ő most keresztel, és mindenki hozzá megy.”
27János így felelt: „Az ember semmit sem kaphat, csak ha a mennyből adatik neki. 28Ti magatok vagytok a tanúim, hogy ezt mondtam: »Nem én vagyok a Krisztus, hanem őelőtte küldettem el.« 29Akié a menyasszony, az a vőlegény — Jézus. A vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, nagyon örül a vőlegény hangjának. Az én örömöm most így lett teljessé. e e v29 János a Vőlegénynek nevezi Jézust — akiről Atyánk régóta megígérte, hogy eljön a Menyasszonyáért, a népért, amelyet szeret. János öröme a barát öröme, hogy a menyegző végre elérkezett. 30Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.”
31Aki felülről jön, az mindenek felett van. Aki a földről való, az földi, és földi módon beszél. Aki a mennyből jön, az mindenek felett van. 32Arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, de a bizonyságtételét senki sem fogadja el. 33Aki elfogadja a bizonyságtételét, az megpecsételi, hogy Atyánk igaz. 34Mert akit Atyánk küldött, az Atyánk beszédeit mondja, mert ő nem mértékkel adja a Szentlelket. 35Atyánk szereti a Fiút, és mindent a kezébe adott. f f v35 Az Atya és a Fiú szeretete, amely ebben a versben feltárul, maga Isten belső élete — örök, változhatatlan, és forrása mindannak, amit Atyánk a Fiúnak adott, hogy a világba vigye. 36Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát életet, hanem Atyánk haragja marad rajta.