János 4 FHB Father's Heart Bible™

4 ¹Amikor tehát Jézus megtudta, hogy a farizeusok meghallották: több tanítványt szerez és keresztel, mint János, ²(bár nem maga Jézus keresztelt, hanem a tanítványai), ³elhagyta Júdeát, és visszatért Galileába. ⁴Samárián kellett pedig átmennie. ⁵Megérkezett tehát Samária egyik városába, amelynek Sikár a neve, közel ahhoz a földhöz, amelyet Jákób a fiának, Józsefnek adott. ⁶Ott volt Jákób forrása. Jézus az út fáradalmaitól elgyötörten leült a forrásnál. Dél felé járt az idő. ^a a v6 Napkeltétől számítva a hatodik óra dél körül van.

⁷Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: „Adj innom!”

⁸(A tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy ennivalót vegyenek.)

⁹A samáriai asszony ezt mondta: „Zsidó létedre hogyan kérhetsz tőlem, samáriai asszonytól inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a samáriaiakkal.

¹⁰Jézus így válaszolt neki: „Ha ismernéd Atyánk ajándékát, és azt, aki így szól hozzád: »Adj innom!«, inkább te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.”

¹¹Az asszony így szólt hozzá: „Uram, meríteni sincs mivel, a kút is mély. Honnan vennéd hát az élő vizet? ¹²Talán nagyobb vagy atyánknál, Jákóbnál, aki nekünk adta ezt a kutat, és aki maga is ebből ivott a fiaival és a jószágaival együtt?”

¹³Jézus így válaszolt neki: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, ¹⁴de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, az soha többé meg nem szomjazik, sőt az a víz, amelyet adok neki, örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”

¹⁵Az asszony ezt mondta neki: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen ide járnom meríteni!”

¹⁶Jézus így szólt hozzá: „Menj, hívd ide a férjedet, és gyere vissza!”

¹⁷Az asszony így felelt: „Nincs férjem.” Jézus erre ezt mondta neki: „Jól mondod, hogy nincs férjed,

¹⁸mert öt férjed volt, és akid most van, nem a férjed. Igazat mondtál.”

¹⁹Az asszony így szólt hozzá: „Uram, látom, hogy próféta vagy. ²⁰A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádni kell.”

²¹Jézus ezt mondta neki: „Hidd el nekem, asszony, eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, és nem is Jeruzsálemben imádjátok majd az Atyát. ²²Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. ²³De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. ²⁴Az Atya lélek, és akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” ^b b v24 Jézus ebben az egész szakaszban az Atya imádásáról tanít; az, akinek lénye lélek, ugyanaz az Atya, aki igazi imádókat keres.

²⁵Az asszony ezt mondta neki: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent.”

²⁶Jézus így szólt hozzá: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”

²⁷Ekkor visszatértek a tanítványai, és elcsodálkoztak, hogy egy asszonnyal beszél. De egyik sem kérdezte: „Mit akarsz?”, vagy: „Miért beszélsz vele?” ²⁸Az asszony pedig otthagyta a korsóját, visszament a városba, és így szólt az emberekhez: ²⁹„Gyertek, nézzetek meg egy embert, aki mindent megmondott nekem, amit valaha tettem! Vajon nem ő-e a Krisztus?” ³⁰Erre kimentek a városból, és odatartottak hozzá.

³¹Közben a tanítványai így kérlelték: „Mester, egyél!”

³²Ő azonban ezt mondta nekik: „Van nekem eledelem, amiről ti nem tudtok.”

³³A tanítványok erre így szóltak egymáshoz: „Talán hozott neki valaki enni?”

³⁴Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját. ³⁵Nem ti mondjátok-e, hogy még négy hónap, és eljön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és nézzétek meg a mezőket, hogy már fehérek az aratásra. ³⁶Az arató már megkapja jutalmát, és gyümölcsöt gyűjt az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató. ³⁷Mert ebben igaz a mondás, hogy más a vető, és más az arató. ³⁸Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok. Mások fáradoztak, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.”

Samária hisz

³⁹Abból a városból a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: „Mindent megmondott nekem, amit valaha tettem.” ⁴⁰Amikor tehát a samáriaiak odamentek hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. ⁴¹És még sokkal többen hittek az ő szava miatt, ⁴²az asszonynak pedig ezt mondták: „Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk is hallottuk, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”

Vissza Galileába

⁴³Két nap múlva pedig elindult onnan Galileába. ⁴⁴(Maga Jézus tett ugyanis bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában.) ⁴⁵Amikor tehát megérkezett Galileába, befogadták őt a galileaiak, mivel látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mert ők is elmentek az ünnepre. ⁴⁶Ismét elment tehát a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. Volt Kapernaumban egy királyi tisztviselő, akinek beteg volt a fia. ⁴⁷Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy menjen el, és gyógyítsa meg a fiát, mert az halálán volt.

⁴⁸Jézus erre ezt mondta neki: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.”

⁴⁹A királyi tisztviselő így szólt hozzá: „Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem!”

⁵⁰Jézus ezt mondta neki: „Menj el, a fiad él!” Hitt az az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.

⁵¹Még útban volt hazafelé, amikor a szolgái elébe jöttek, és megvitték a hírt, hogy a gyermeke él. ⁵²Megkérdezte tőlük, hogy melyik órában lett jobban, azok pedig ezt mondták neki: „Tegnap a hetedik órában hagyta el a láz.”

⁵³Megértette tehát az apa, hogy éppen abban az órában történt, amelyben ezt mondta neki Jézus: „A fiad él.” És hitt ő, valamint egész háza népe.

⁵⁴Ezt a második jelt is akkor tette Jézus, amikor megérkezett Júdeából Galileába.