János 5 FHB Father's Heart Bible™

5 ¹Ezután a zsidók ünnepe következett, és Jézus felment Jeruzsálembe. ²Jeruzsálemben a Juh-kapu mellett van egy medence, amelynek öt fedett oszlopcsarnoka van, és arámul Betesdának nevezik. ^a a v2 A Betesda azt jelenti: »az irgalom háza« – találó név annak a helynek, ahol Jézus gyógyított. ³Ezekben feküdt a betegek sokasága: vakok, sánták és bénák. ^b b v3 A legrégibb kéziratokban itt nincs 4. vers; a későbbi másolatok hozzáteszik: „Mert időnként egy angyal szállt le a medencébe, és felkavarta a vizet; aki a víz felkavarása után elsőként lépett be, meggyógyult, bármilyen betegségben szenvedett is.” ⁵Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc éve beteg volt.

⁶Amikor Jézus meglátta, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már régóta ott van, megkérdezte tőle: „Akarsz meggyógyulni?”

⁷A beteg így válaszolt neki: „Uram, nincs senkim, aki a medencébe tenne, amikor a víz felkavarodik; mire pedig odaérek, más lép be előttem.”

⁸Jézus ezt mondta neki: „Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!”

⁹Az ember azonnal meggyógyult, fogta az ágyát, és járt. Azon a napon pedig szombat volt.

¹⁰A zsidók ezért így szóltak a meggyógyított emberhez: „Szombat van, nem szabad vinned az ágyadat.”

¹¹Ő így felelt nekik: „Aki meggyógyított, az mondta nekem: »Vedd az ágyadat, és járj!«”

¹²Megkérdezték tőle: „Ki az az ember, aki ezt mondta neked: »Vedd fel, és járj!«?”

¹³De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus eltűnt az ott lévő sokaságban.

¹⁴Később Jézus megtalálta őt a templomban, és ezt mondta neki: „Most már egészséges vagy. Többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled!”

¹⁵Az ember elment, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította.

Szembefordulnak vele

¹⁶A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezeket.

¹⁷Jézus pedig így felelt nekik: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, és én is munkálkodom.”

¹⁸A zsidók ezért még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megszegte a szombatot, hanem Atyánkat a saját Atyjának nevezte, és így egyenlővé tette magát vele. ^c c v18 A zsidó vezetők helyesen értették Jézus szavait: amikor Atyánkat a saját Atyjának mondta, azzal az Atyánkkal való egyenlőségét állította. A fejezet többi része arról szól, hogy Jézus ezt az állítását védi és magyarázza.

¹⁹Jézus ezért így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony mondom nektek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak azt, amit lát, hogy az Atya tesz. Mert amit az Atya tesz, azt teszi a Fiú is.

²⁰„Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz; sőt ezeknél nagyobb dolgokat is fog mutatni neki, hogy ti elcsodálkozzatok. ²¹Mert ahogyan az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelt, akit akar. ²²Mert az Atya nem ítél meg senkit, hanem az egész ítéletet a Fiúra bízta, ²³hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki elküldte őt.

²⁴Bizony, bizony mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz annak, aki elküldött engem, annak örök élete van, és nem kerül ítéletre, hanem átment a halálból az életbe. ²⁵Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják Atyánk Fiának hangját, és akik meghallják, élni fognak. ²⁶Mert ahogyan az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. ²⁷És hatalmat adott neki arra, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. ²⁸Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindazok, akik a sírban vannak, meghallják a hangját, ²⁹és kijönnek: akik a jót tették, az élet feltámadására, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítélet feltámadására. ³⁰Én önmagamtól semmit sem tehetek. Ahogyan hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.

Tanúk a Fiú mellett

³¹„Ha én magamról tanúskodom, az én tanúságtételem nem érvényes. ³²Más az, aki tanúskodik rólam, és tudom, hogy igaz az a tanúságtétel, amelyet rólam tesz. ³³Ti követeket küldtetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról. ³⁴Nem mintha embertől fogadnék el tanúságtételt, hanem azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. ³⁵János égő és világító lámpás volt, ti pedig egy rövid ideig örülni akartatok az ő fényében. ³⁶De nekem Jánosénál nagyobb bizonyságtételem van: azok a cselekedetek, amelyeket az én Atyám bízott rám, hogy elvégezzem, maguk a cselekedetek, amelyeket teszek, tanúskodnak arról, hogy az Atyám küldött engem. ³⁷És az Atyám, aki elküldött engem, ő maga tett bizonyságot rólam. Ti soha nem hallottátok a hangját, és nem láttátok az alakját, ³⁸és az igéje sem marad meg bennetek, mert nem hisztek abban, akit ő elküldött.

³⁹Ti kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök élet, pedig éppen azok tanúskodnak rólam, ⁴⁰mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. ⁴¹Dicsőséget emberektől nem fogadok el, ⁴²de ismerlek titeket, hogy nincs meg bennetek Atyánk szeretete. ⁴³Én az Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok be engem; ha más jön a saját nevében, azt befogadjátok. ⁴⁴Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egyedüli Istentől van, nem keresitek?

⁴⁵Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni titeket az Atyámnál. Van, aki vádol titeket: Mózes, akiben reménykedtek. ⁴⁶Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem is, mert ő énrólam írt. ⁴⁷Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én beszédeimnek?”