János 6 FHB Father's Heart Bible™

6. fejezet.

6 ¹Ezután Jézus átkelt a Galileai-tengeren, amelyet Tibériás-tengernek is neveznek. ²Nagy sokaság követte, mert látták a jeleket, amelyeket a betegeken tett. ³Jézus felment a hegyre, és ott leült tanítványaival. ⁴Közel volt már a húsvét, a zsidók ünnepe.

⁵Amikor Jézus felemelte a tekintetét, és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöphöz: „Hol vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek az emberek?”

⁶Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye Fülöpöt, mert ő már tudta, mit fog tenni.

⁷Fülöp így válaszolt neki: „Kétszáz napi bérnyi kenyér sem elég nekik, hogy mindegyikük kapjon egy keveset.” ^a a v7 Egy dénár körülbelül egynapi bér volt; kétszáz dénár mintegy nyolchavi fizetség.

⁸Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére így szólt hozzá: ⁹„Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi ez ennyi embernek?”

¹⁰Jézus ezt mondta: „Ültessétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen, letelepedett tehát mintegy ötezer férfi.

¹¹Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanígy a halakból is, amennyit csak akartak.

¹²Amikor jóllaktak, ezt mondta tanítványainak: „Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi ne vesszen kárba!”

¹³Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékával, amely megmaradt azután, hogy az emberek ettek. ¹⁴Amikor tehát az emberek látták a jelt, amelyet tett, ezt mondták: „Valóban ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világba!” ¹⁵Jézus pedig, mivel tudta, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre egyedül.

A viharban

¹⁶Amikor beesteledett, tanítványai lementek a tengerhez, ¹⁷beszálltak egy hajóba, és átindultak a tenger túlpartjára, Kapernaumba. Már besötétedett, és Jézus még nem ért oda hozzájuk. ¹⁸Erős szél fújt, és a tenger háborgott. ¹⁹Amikor már három vagy négy mérföldet eveztek, látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a hajóhoz, és megrémültek.

²⁰Ő azonban így szólt hozzájuk: „Én vagyok, ne féljetek!”

²¹Ekkor szívesen felvették a hajóba, és a hajó azonnal elérte azt a partot, amely felé tartottak.

²²Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság látta, hogy ott csak egy hajó volt, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a hajóba, hanem tanítványai egyedül mentek el. ²³Más hajók is jöttek Tibériásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott. ²⁴Amikor tehát a sokaság látta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a hajókba, és Kapernaumba mentek, hogy megkeressék Jézust. ²⁵Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?”

²⁶Jézus így válaszolt nekik: „Bizony, bizony mondom nektek: nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok. ²⁷Ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyan eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az Emberfia ad majd nektek. Mert őt Atyánk pecsétjével igazolta.”

²⁸Ekkor megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Atyánk cselekedeteit véghezvigyük?”

²⁹Jézus így válaszolt nekik: „Az az Atyánk cselekedete, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.”

³⁰Erre megkérdezték tőle: „Milyen jelt mutatsz, hogy lássuk, és higgyünk neked? Mit teszel? ³¹Atyáink mannát ettek a pusztában, ahogyan meg van írva: »Mennyei kenyeret adott nekik enni.«”

³²Jézus ezt mondta nekik: „Bizony, bizony mondom nektek: nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. ³³Mert Atyánk kenyere az, aki a mennyből száll alá, és életet ad a világnak.”

³⁴Erre ezt mondták neki: „Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!”

³⁵Jézus ezt mondta nekik: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg soha, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. ³⁶De ahogyan megmondtam nektek: láttatok engem, és mégsem hisztek. ³⁷Mindenki, akit nekem ad az Atya, énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt semmiképpen nem küldöm el. ³⁸Mert azért szálltam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem. ³⁹Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. ⁴⁰Mert az az én Atyám akarata, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.”

⁴¹A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: „Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállt alá.”

⁴²Ezt mondták: „Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondhatja most: »A mennyből szálltam alá«?”

⁴³Jézus így válaszolt nekik: „Ne zúgolódjatok egymás között!

⁴⁴„Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon. ^b b v44 Jézushoz jönni Atyánk kezdeményezése — gyermekeit olyan szeretettel vonzza a Fiú felé, amely keres, nem pedig hatalommal, amely kényszerít. ⁴⁵Meg van írva a próféták könyvében: »És mindnyájan Atyánktól tanított emberek lesznek.« Mindenki, aki az Atyától hallott és tanult, énhozzám jön. ⁴⁶Nem mintha valaki látta volna az Atyát: csak az látta az Atyát, aki az Atyától van. ⁴⁷Bizony, bizony mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van. ⁴⁸Én vagyok az élet kenyere. ⁴⁹Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. ⁵⁰Ez az a kenyér, amely a mennyből száll alá, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. ⁵¹Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá: ha valaki eszik ebből a kenyérből, örökké él. A kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.”

⁵²A zsidók ekkor hevesen vitatkozni kezdtek egymással: „Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?”

⁵³Jézus ezt mondta nekik: „Bizony, bizony mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincs élet bennetek. ⁵⁴Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. ⁵⁵Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. ⁵⁶Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. ⁵⁷Ahogyan engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is élni fog énáltalam. ⁵⁸Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá; nem olyan, mint amelyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.”

⁵⁹Ezeket a kapernaumi zsinagógában mondta, amikor tanított. ⁶⁰Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: „Kemény beszéd ez. Ki tudja ezt elfogadni?”

Amikor sokan visszafordulnak

⁶¹Mivel Jézus magától tudta, hogy tanítványai zúgolódnak emiatt, ezt mondta nekik: „Megbotránkoztat ez titeket?

⁶²Hát még ha majd látjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt? ⁶³A Lélek az, aki életet ad, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én szóltam hozzátok, lélek és élet. ⁶⁴De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek.” Mert Jézus kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni. ⁶⁵Majd így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet énhozzám, ha meg nem adatik neki az Atyától.”

⁶⁶Ettől fogva tanítványai közül sokan visszafordultak, és nem jártak többé vele.

⁶⁷Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőt: „Ti is el akartok menni?”

⁶⁸Simon Péter így felelt neki: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad, ⁶⁹és mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy Atyánk Szentje.”

⁷⁰Jézus így válaszolt nekik: „Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög.”

⁷¹Júdásra, az iskáriótes Simon fiára gondolt, mert ő akarta elárulni, pedig egy volt a tizenkettő közül.