1Mózes 24 FHB Father's Heart Bible™

24 ¹Ábrahám megöregedett, benne járt a korban, és Atyánk mindenben megáldotta Ábrahámot. ²Ábrahám ezt mondta legidősebb szolgájának, aki egész vagyonát kezelte: „Tedd a kezedet, kérlek, a combom alá, ^a a v2 A kéznek a comb alá helyezése az ünnepélyes, kötelező eskü megpecsételésének ősi gesztusa volt. ³megesketlek a menny és a föld Atyjára, hogy nem veszel feleséget a fiamnak a kánaániak lányai közül, akik között lakom, ⁴hanem menj el a hazámba, a rokonaimhoz, és onnan végy feleséget a fiamnak, Izsáknak.”

⁵A szolga ezt kérdezte tőle: „És ha az asszony nem akar követni erre a földre? Vissza kell-e vinnem a fiadat arra a földre, ahonnan eljöttél?”

⁶Ábrahám ezt mondta neki: „Vigyázz, hogy a fiamat ne vidd vissza oda! ⁷Atyánk, a menny Atyja, aki kihozott apám házából és rokonságom földjéről, aki szólt hozzám, és megesküdött nekem: »A te utódaidnak adom ezt a földet« – ő elküldi majd angyalát előtted, és onnan veszel feleséget a fiamnak. ⁸De ha az asszony nem akar követni téged, akkor mentesülsz ez alól az esküm alól; csak a fiamat ne vidd vissza oda!”

⁹A szolga Ábrahámnak, az urának a combja alá tette a kezét, és megesküdött neki erre. ¹⁰A szolga vett tíz tevét ura tevéi közül, és elvitt urának mindenféle értékes holmijából, majd elindult Arám-Naharaim felé, Náhór városába. ^b b v10 Az Arám-Naharaim jelentése „a két folyó Arámja” – Észak-Mezopotámia egyik vidéke, ahol Ábrahám rokonsága még élt. ¹¹A tevéket letérdeltette a városon kívül, a kútnál, estefelé, amikor az asszonyok kijönnek vizet meríteni. ¹²Majd így imádkozott: „Uramnak, Ábrahámnak Atyja! Add meg nekem ma, hogy sikerrel járjak, és mutasd meg hűséges szeretetedet uram, Ábrahám iránt. ¹³Íme, itt állok a forrásnál, és a városbeli emberek lányai kijönnek vizet meríteni. ¹⁴Legyen úgy, hogy az a leány, akinek ezt mondom: »Hajtsd meg a korsódat, hadd igyam«, és aki azt feleli: »Igyál, és a tevéidet is megitatom« – ő legyen az, akit szolgádnak, Izsáknak rendeltél. Erről fogom megtudni, hogy hűséges szeretetet tanúsítottál uram iránt.”

¹⁵Még be sem fejezte a beszédét, amikor kijött Rebeka, Betuél lánya – Betuél pedig Milkának, Ábrahám testvére, Náhór feleségének a fia volt –, vállán a korsóval. ¹⁶A leány igen szép volt, szűz, akit még nem ismert férfi. Lement a forráshoz, megtöltötte a korsóját, és feljött. ¹⁷A szolga elébe futott, és ezt mondta: „Adj innom egy kis vizet a korsódból!”

¹⁸„Igyál, uram!” – felelte, és gyorsan leeresztette válláról a korsóját, és inni adott neki. ¹⁹Amikor eleget adott neki inni, ezt mondta: „A tevéidnek is merítek vizet, amíg eleget nem isznak.” ²⁰Gyorsan kiürítette korsóját a vályúba, újra a kúthoz futott meríteni, és merített minden tevéjének.

²¹A férfi némán figyelte, hogy megtudja, vajon Atyánk szerencséssé tette-e az útját, vagy sem. ²²Amikor a tevék eleget ittak, a férfi elővett egy arany orrkarikát, amely mintegy egy ötöd uncia súlyú volt, és két arany karperecet a leány csuklójára, amelyek mintegy négy uncia súlyúak voltak, ²³és ezt mondta: „Kinek a lánya vagy? Mondd meg nekem, kérlek, van-e hely apád házában, hogy ott töltsük az éjszakát?”

²⁴A leány ezt felelte neki: „Betuél lánya vagyok, Betuélé, akit Milka szült Náhórnak.” ²⁵Majd ezt mondta: „Van nálunk bőven szalma és takarmány is, és hely is az éjszakai szállásra.”

²⁶Ekkor a férfi meghajolt, és imádta Atyánkat. ²⁷Ezt mondta: „Áldott legyen Atyánk, uramnak, Ábrahámnak Atyja, aki nem vonta meg hűséges szeretetét és hűségét uramtól. Engem pedig elvezetett az úton uram rokonainak házához.”

²⁸A leány pedig elfutott, és elmondta anyja háza népének ezeket a dolgokat. ²⁹Rebekának volt egy Lábán nevű bátyja, és Lábán kifutott a férfihoz a forráshoz. ³⁰Amikor meglátta az orrkarikát és a karpereceket húga csuklóján, és hallotta, hogy húga, Rebeka ezt mondja: „A férfi ezt mondta nekem”, kiment a férfihoz – ő pedig ott állt a tevék mellett a forrásnál. ³¹Ezt mondta: „Jöjj be, Isten áldottja! Miért állsz kint? Elkészítettem a házat és helyet a tevéknek is.” ³²A férfi bement a házba, a tevékről pedig lerakták a terhet. Szalmát és takarmányt adtak a tevéknek, és vizet, hogy megmossa a lábát ő és a vele levő emberek is. ³³Ételt tettek elé, de ő ezt mondta: „Nem eszem addig, amíg el nem mondom, amit mondanom kell.” „Beszélj!” – mondta Lábán.

³⁴Ő pedig ezt mondta: „Ábrahám szolgája vagyok. ³⁵Atyánk nagyon megáldotta uramat, úgyhogy meggazdagodott: adott neki juhokat és marhákat, ezüstöt és aranyat, szolgákat és szolgálólányokat, tevéket és szamarakat. ³⁶Sára, uram felesége fiút szült uramnak öreg korában, és Ábrahám Izsáknak adta mindenét, amije van. ³⁷Uram megesketett engem: »Ne végy feleséget a fiamnak a kánaáni nők közül, akiknek a földjén lakom, ³⁸hanem menj el apám házába, a rokonaimhoz, és onnan végy feleséget a fiamnak.« ³⁹Ezt mondtam uramnak: »Hátha nem akar követni engem az asszony.« ⁴⁰De ő ezt felelte nekem: »Atyánk, aki előtt jártam, elküldi majd veled angyalát, és szerencséssé teszi utadat, és feleséget veszel a fiamnak az én nemzetségemből és apám házából. ⁴¹Akkor leszel feloldva az esküm alól, ha eljutsz a családomhoz; és ha nem adják oda neked, akkor is fel leszel oldva az esküm alól.« ⁴²Amikor ma a forráshoz értem, ezt mondtam: »Uramnak, Ábrahámnak Atyja! Ha szerencséssé teszed az utamat, amelyen járok, ⁴³íme, itt állok a forrásnál. És amikor kijön egy leány vizet meríteni, és ezt mondom neki: „Adj innom egy kis vizet a korsódból”, ⁴⁴és ő azt feleli nekem: „Igyál, és a tevéidnek is merítek vizet” – ő legyen az az asszony, akit Atyánk uram fiának rendelt.« ⁴⁵Még be sem fejeztem a szívemben az imádságot, amikor kijött Rebeka, vállán a korsójával, lement a forráshoz, és merített. Ekkor ezt mondtam neki: »Adj innom!« ⁴⁶Gyorsan leeresztette válláról a korsóját, és ezt mondta: »Igyál, és a tevéidet is megitatom.« Én ittam, ő pedig a tevéket is megitatta. ⁴⁷Megkérdeztem: »Kinek a lánya vagy?« Ő ezt felelte: »Betuél lánya vagyok; Betuél Náhór fia, akit Milka szült neki.« Ekkor a karikát az orrába tettem, a karpereceket pedig a csuklójára. ⁴⁸Meghajoltam, és imádtam Atyánkat, és áldottam uramnak, Ábrahámnak Atyját, aki a helyes úton vezetett, hogy uram rokonának lányát vegyem a fiának. ⁴⁹Most azért, ha hűséges szeretettel és hűséggel akartok bánni urammal, mondjátok meg nekem; ha pedig nem, akkor is mondjátok meg, hogy jobbra vagy balra forduljak.”

⁵⁰Lábán és Betuél így felelt: „Istentől van ez a dolog, nem mondhatunk neked se jót, se rosszat. ⁵¹Itt van előtted Rebeka, vedd és menj, legyen urad fiának a felesége, ahogyan Atyánk megmondta.”

⁵²Amikor Ábrahám szolgája meghallotta szavaikat, a földre borult Atyánk előtt. ⁵³A szolga ezüst- és aranytárgyakat meg ruhákat vett elő, és odaadta Rebekának, bátyjának és anyjának pedig értékes ajándékokat adott. ⁵⁴Azután ettek és ittak, ő és a vele levő emberek, és ott töltötték az éjszakát. Reggel fölkeltek, és a szolga ezt mondta: „Bocsássatok el uramhoz!”

⁵⁵A leány bátyja és anyja azonban ezt mondta: „Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután elmehet.”

⁵⁶De ő ezt mondta: „Ne tartóztassatok, hiszen Atyánk szerencséssé tette az utamat. Bocsássatok el, hadd menjek uramhoz!”

⁵⁷Ők ezt mondták: „Hívjuk ide a leányt, és kérdezzük meg őt magát.” ⁵⁸Odahívták Rebekát, és megkérdezték tőle: „Elmész-e ezzel a férfival?” „Elmegyek” – felelte.

⁵⁹Ekkor elbocsátották húgukat, Rebekát és a dajkáját, Ábrahám szolgájával és embereivel együtt. ⁶⁰Megáldották Rebekát, és ezt mondták neki: „Húgunk, legyél ezerszer ezreknek anyja, és utódaid vegyék birtokba gyűlölőik városait!” ^c c v60 Az ellenség kapujának birtoklása a hatalmuk birtoklását jelentette; az áldás azért könyörög, hogy Rebeka utódai győzedelmeskedjenek azok fölött, akik szembeszállnak velük.

⁶¹Rebeka és szolgálói fölkeltek, fölültek a tevékre, és követték a férfit. A szolga pedig fogta Rebekát, és elment.

⁶²Izsák éppen Beér-Lahaj-Rói felől jött, mert a Negev földjén lakott. ⁶³Izsák kiment a mezőre estefelé elmélkedni, és amikor fölemelte a tekintetét, látta, hogy tevék közelednek. ⁶⁴Rebeka is fölemelte a tekintetét, és amikor meglátta Izsákot, leszállt a tevéről. ⁶⁵Megkérdezte a szolgát: „Ki az a férfi, aki a mezőn át elénk jön?” „Az én uram” – felelte a szolga. Ekkor Rebeka fogta a fátylát, és elfátyolozta magát.

⁶⁶A szolga pedig elbeszélte Izsáknak mindazt, amit végzett. ⁶⁷Izsák bevezette Rebekát anyjának, Sárának a sátrába, feleségül vette, és megszerette. Így vigasztalódott meg Izsák anyja halála után.