1Királyok 1 FHB Father's Heart Bible™

1 ¹Dávid király megöregedett, benne járt a korban. Betakarták ruhákkal, de nem tudott felmelegedni. ²Szolgái ezt mondták neki: „Keressünk uramnak, a királynak egy fiatal szüzet, hogy szolgálja és ápolja. Feküdjön a karodban, hogy uram, a király felmelegedjen.” ³Kerestek egész Izráelben egy szép fiatal lányt, és megtalálták a súnémi Abiságot, akit a királyhoz vittek. ⁴A fiatal lány nagyon szép volt. A király ápolója lett, és szolgálta őt, de a király nem élt vele.

Adónijjá a trónra tör

⁵Adónijjá, Haggít fia felfuvalkodott, és ezt mondta: „Én leszek a király!” Szerzett magának harci kocsikat, lovasokat és ötven embert, akik előtte futottak. ⁶Apja soha, semmikor nem feddte meg, és nem kérdezte tőle: „Miért tetted ezt?” Ő is nagyon jóképű volt, és Absolon után született. ⁷Tárgyalt Jóábbal, Cerújá fiával és Ebjátár pappal, akik támogatták Adónijját, és segítették őt. ⁸De Cádók pap, Benájá, Jójádá fia, Nátán próféta, Simei, Réi és Dávid vitézei nem tartottak Adónijjával.

⁹Adónijjá juhokat, ökröket és hizlalt marhákat áldozott a Zóhelet-kő mellett, amely En-Rógél közelében van, és meghívta minden testvérét, a király fiait és Júda összes királyi tisztségviselőjét. ¹⁰De Nátán prófétát, Benáját, a vitézeket és testvérét, Salamont nem hívta meg.

¹¹Nátán megkérdezte Betsabét, Salamon anyját: „Nem hallottad, hogy Adónijjá, Haggít fia királlyá lett, urunk, Dávid pedig nem tud róla? ¹²Most jöjj, hadd adjak tanácsot neked, hogy megmentsd a saját életedet és fiadnak, Salamonnak az életét. ¹³Menj azonnal Dávid királyhoz, és mondd ezt neki: »Uram, királyom, nem esküdtél-e meg szolgálódnak: „Salamon, a te fiad lesz a király utánam, és ő ül majd a trónomra”? Miért lett hát Adónijjá a király?« ¹⁴Miközben még ott beszélsz a királlyal, én bemegyek utánad, és megerősítem a szavaidat.”

¹⁵Betsabé bement a királyhoz a szobájába. A király már nagyon öreg volt, és a súnémi Abiság szolgálta őt. ¹⁶Betsabé mélyen meghajolt, és leborult a király előtt. A király ezt kérdezte: „Mit kívánsz?”

¹⁷Betsabé ezt felelte neki: „Uram, te magad esküdtél meg szolgálódnak Atyádra: »Salamon, a te fiad lesz a király utánam, és ő ül majd a trónomra.« ¹⁸De most Adónijjá lett a király, te pedig, uram, királyom, nem tudsz róla. ¹⁹Ökröket, hizlalt marhákat és sok juhot áldozott, és meghívta a király minden fiát, Ebjátár papot és Jóábot, a hadsereg parancsnokát, de Salamont, a te szolgádat nem hívta meg. ²⁰Uram, királyom, egész Izráel szeme rajtad van, hogy megmondd nekik, ki ül majd uramnak, a királynak a trónjára őutána. ²¹Különben, amikor uram, a király megpihen atyáival, engem és fiamat, Salamont bűnösnek fognak tartani.”

²²Miközben még a királlyal beszélt, megérkezett Nátán próféta. ²³Jelentették a királynak: „Itt van Nátán próféta.” Ő bement, és arccal a földig hajolt a király előtt.

²⁴Nátán ezt mondta: „Uram, királyom, te mondtad-e: »Adónijjá lesz a király utánam, és ő ül majd a trónomra«? ²⁵Ma lement, és ökröket, hizlalt marhákat és sok juhot áldozott, és meghívta a király minden fiát, a hadsereg parancsnokait és Ebjátár papot. Esznek és isznak előtte, és ezt kiáltják: »Éljen Adónijjá király!« ²⁶De engem, a te szolgádat, Cádók papot, Benáját, Jójádá fiát, és szolgádat, Salamont nem hívta meg Adónijjá. ²⁷Vajon uram, a király rendelte el ezt, anélkül hogy tudattad volna szolgáiddal, ki ül majd a trónjára őutána?”

Dávid megesküszik, hogy Salamon lesz a király

²⁸Dávid király így válaszolt: „Hívjátok be hozzám Betsabét!” Betsabé a király elé jött, és megállt előtte. ²⁹A király megesküdött: „Él Atyánk, aki megmentette életemet minden nyomorúságból, ³⁰ahogyan megesküdtem neked Atyánkra, Izráel Istenére, hogy Salamon, a te fiad lesz a király utánam, és ő ül majd a trónomra helyettem: ma így teszek.”

³¹Betsabé arccal a földig hajolt, leborult a király előtt, és ezt mondta: „Éljen uram, Dávid király, örökké!”

³²Dávid király ezt mondta: „Hívjátok ide Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját, Jójádá fiát!” Ők a király elé jöttek. ³³A király ezt mondta nekik: „Vegyétek magatok mellé uratok szolgáit, ültessétek fiamat, Salamont a saját öszvéremre, és vigyétek le Gíhónhoz. ³⁴Ott kenje fel őt Cádók pap és Nátán próféta Izráel királyává. Fújjátok meg a kürtöt, és kiáltsátok: »Éljen Salamon király!« ³⁵Azután vonuljatok fel utána, ő pedig jöjjön, és üljön a trónomra, és uralkodjon helyettem, mert őt rendeltem Izráel és Júda fejedelmévé.”

³⁶Benájá, Jójádá fia így válaszolt a királynak: „Ámen! Így rendelje ezt Atyánk, uramnak, a királynak Istene. ³⁷Ahogyan Atyánk urammal, a királlyal volt, úgy legyen Salamonnal is, és tegye trónját nagyobbá uramnak, Dávid királynak a trónjánál.”

³⁸Cádók pap, Nátán próféta, Benájá, Jójádá fia, meg a kerétiek és a pelétiek lementek, Dávid király öszvérére ültették Salamont, és Gíhónhoz vitték. ³⁹Cádók pap elvette az olajosszarut a sátorból, és felkente Salamont. Megfújták a kürtöt, és az egész nép ezt kiáltotta: „Éljen Salamon király!”

⁴⁰Az egész nép felvonult utána, fuvoláztak, és nagyon örültek, úgyhogy a föld szinte meghasadt a zajuktól.

⁴¹Meghallotta ezt Adónijjá és minden vendége, amikor éppen befejezték az étkezést. Amikor Jóáb meghallotta a kürt hangját, megkérdezte: „Miért zúg így a város?”

⁴²Még beszélt, amikor megérkezett Jónátán, Ebjátár pap fia. Adónijjá ezt mondta: „Gyere be, derék ember vagy, és biztosan jó hírt hozol!”

⁴³De Jónátán így felelt Adónijjának: „Nem! Urunk, Dávid király Salamont tette királlyá. ⁴⁴A király elküldte vele Cádók papot, Nátán prófétát, Benáját, Jójádá fiát, meg a kerétieket és a pelétieket, ők pedig a király öszvérére ültették őt. ⁴⁵Cádók pap és Nátán próféta felkente őt királlyá Gíhónnál, és onnan ünnepelve vonultak fel. Zúg a város: ez az a zaj, amit hallottatok. ⁴⁶Sőt, Salamon már be is ült a királyi trónra. ⁴⁷A király szolgái is eljöttek, hogy szerencsét kívánjanak urunknak, Dávid királynak, ezt mondva: »Tegye Atyád Salamon nevét nagyobbá a tiednél, és trónját nagyobbá a tiednél!« Ekkor a király meghajolt a fekhelyén. ⁴⁸A király ezt is mondta: »Áldott legyen Atyánk, Izráel Istene, aki ma adott valakit, aki a trónomra üljön, és ezt saját szememmel láthattam.«”

⁴⁹Ekkor Adónijjá minden vendége megrémült. Felkeltek, és szétszéledtek, mindegyik a maga útjára ment. ⁵⁰Adónijjá pedig félt Salamontól, ezért felkelt, elment, és megragadta az oltár szarvait. ^a a v50 Az oltár kiálló sarkainak megragadása ősi menedékkeresési cselekedet volt – kétségbeesett könyörgés irgalomért és a kivégzéstől való védelemért. ⁵¹Jelentették Salamonnak: „Adónijjá fél tőled, és megragadta az oltár szarvait, ezt mondva: »Esküdjön meg nekem először Salamon király, hogy nem öli meg szolgáját karddal.«”

⁵²Salamon ezt mondta: „Ha derék ember, egy hajszála sem hullik a földre, de ha gonoszság találtatik benne, meg kell halnia.”

⁵³Salamon király érte küldött, és lehozták az oltártól. Ő odament, és leborult Salamon király előtt. Salamon ezt mondta neki: „Menj haza!”