Dávid népszámlálást tart

Dávid megszámláltatja harcosait, és utána megszólal benne a lelkiismerete. Három büntetés közül választhat, és inkább Atyánk kezébe esik, mint emberekébe, mert nagy az ő irgalma. A csapás Arauna szérűjénél megáll, Dávid pedig ragaszkodik hozzá, hogy megvegye, ne ingyen kapja.

24. fejezet.

Atyánk haragja ismét fellángolt Izráel ellen, és Dávidot ellenük ingerelte, ezt mondva: „Menj, számláld meg Izráelt és Júdát!”

A király ezt mondta Jóábnak, a hadsereg parancsnokának, aki vele volt: „Járd be Izráel minden törzsét Dántól Beérsebáig, és számláljátok meg a népet, hogy megtudjam a nép számát!”

Jóáb azonban ezt mondta a királynak: „Adjon Atyád a néphez százszor annyit, mint amennyi most van, és lássa ezt az én uram, a király szeme! De miért akarja az én uram, a király ezt tenni?”

De a király szava erősebb volt Jóábnál és a hadsereg parancsnokainál. Így Jóáb és a hadsereg parancsnokai elmentek a királytól, hogy megszámlálják Izráel népét. Átkeltek a Jordánon, és Aróér közelében táboroztak le, attól a várostól délre, amely a völgy közepén fekszik, Gád felé, majd tovább Jázér felé. Azután Gileádba értek és Tahtim-Hodsi vidékére, majd eljutottak Dán-Jaanba és körben Szidónig, eljutottak Tírusz erődjéhez és a hivviek meg a kánaániak minden városához, végül kimentek Júda Negevjébe, Beérsebához. Miután bejárták az egész országot, kilenc hónap és húsz nap múltán megérkeztek Jeruzsálembe. Jóáb jelentette a királynak a népszámlálás eredményét: Izráelben nyolcszázezer kardforgató, vitéz férfi volt, Júdában pedig ötszázezer.

De Dávidot bántotta a lelkiismerete, miután megszámlálta a népet. Ezt mondta Dávid Atyánknak: „Nagyot vétkeztem azzal, amit tettem. Most pedig, Atyám, kérlek, vedd el szolgád vétkét, mert nagy esztelenséget követtem el!”

Amikor Dávid reggel fölkelt, Atyánk igéje így szólt Gád prófétához, Dávid látnokához:

„Menj, és mondd meg Dávidnak: »Ezt mondja Atyánk: Három dolgot tartok fölötted. Válaszd ki az egyiket, és azt hajtom végre rajtad!«”

Gád elment Dávidhoz, elmondta ezt neki, és megkérdezte: „Három évig tartó éhínség jöjjön az országodra? Vagy három hónapig menekülj ellenségeid elől, miközben üldöznek? Vagy három napig tartó dögvész legyen az országodban? Most hát gondold meg, és döntsd el, milyen választ vigyek annak, aki engem küldött!”

Ekkor Dávid ezt mondta Gádnak: „Igen nagy szorultságban vagyok. Essünk inkább Atyánk kezébe, mert nagy az ő irgalma; de ember kezébe ne essem!”

Atyánk dögvészt bocsátott Izráelre reggeltől a megszabott időig, és meghalt a népből hetvenezer ember Dántól Beérsebáig. ^a

De amikor az angyal kinyújtotta kezét Jeruzsálem felé, hogy elpusztítsa, Atyánk megbánta a veszedelmet, és ezt mondta a népet pusztító angyalnak: „Elég! Most már állítsd meg a kezedet!” Atyánk angyala akkor a jebúszi Arauná szérűjénél volt.

Amikor Dávid meglátta a népet sújtó angyalt, így szólt Atyánkhoz: „Nézd, én vagyok az, aki vétkezett, én vagyok az, aki gonoszul cselekedett. De ez a nyáj mit tett? Kérlek, sújtson rám a te kezed és apám házára!”

Dávid oltárt épít

Azon a napon Gád elment Dávidhoz, és ezt mondta neki: „Menj föl, és emelj oltárt Atyánknak a jebúszi Arauná szérűjén!” Dávid fölment Gád szava szerint, ahogyan Atyánk megparancsolta. Amikor Arauná letekintett, és látta, hogy a király a szolgáival feléje közeledik, kiment, és arccal a földig hajolt a király előtt. Arauná ezt kérdezte: „Miért jött az én uram, a király a szolgájához?” Dávid így felelt: „Hogy megvegyem tőled a szérűt, és oltárt építsek Atyánknak, hogy elháruljon a dögvész a néptől.”

Arauná ezt mondta Dávidnak: „Vegye és áldozza föl az én uram, a király, amit jónak lát! Nézd, itt vannak az ökrök az égőáldozathoz, a cséplőszánok meg a marhák igái pedig fának valók. Mindezt, ó, király, Arauná a királynak adja.” Arauná még ezt mondta a királynak: „Fogadjon kegyesen téged az Úr, a te Istened!”

De a király ezt mondta Araunának: „Nem, mindenképpen pénzen akarom megvenni tőled. Nem áldozok Atyámnak olyan égőáldozatot, amely semmibe sem kerül nekem.” Így Dávid megvette a szérűt és az ökröket körülbelül egy.Két font ezüstért. Dávid oltárt épített ott Atyánknak, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutatott be. Atyánk pedig meghallgatta az országért való könyörgést, és elhárult a dögvész Izráelről.