Dávid utasítja fiát, Salamont

A haldokló Dávid azt mondja Salamonnak, hogy Atyánk útjain járjon, aztán megnevezi a régi számlákat, amelyeket rendezni kell. Salamon rendezi őket: Adónijját kivégezteti, mert Abisagot kérte feleségül, Ebjátárt száműzi, Jóábot az oltárba kapaszkodva ölik meg, Simit pedig azért, mert átkelt a Kidrónon.

2. fejezet.

Amikor közeledett Dávid halálának ideje, ezt a parancsot adta fiának, Salamonnak: „Elindulok azon az úton, amelyen minden földi halandó jár. Légy erős, és mutasd meg, hogy férfi vagy! Tartsd meg Atyád parancsát: járj az ő útjain, és tartsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, döntéseit és intelmeit, ahogyan meg van írva Mózes törvényében, hogy boldogulj mindenben, amit teszel, bármerre fordulsz is, hogy Atyánk megerősítse ígéretét, amelyet rólam mondott: »Ha fiaid ügyelnek útjukra, és hűségesen járnak előttem teljes szívükkel és teljes lelkükkel, akkor sohasem fogy el utódod Izráel trónjáról.«

Azt is tudod, mit tett velem Jóáb, Cerújá fia, mit tett Izráel két seregvezérével, Abnérral, Nér fiával és Amászával, Jeter fiával. Megölte őket, háborús vért ontva békeidőben, és háború vérével szennyezte be a derekán viselt övet és a lábán viselt sarut. Cselekedj bölcsességed szerint, és ne engedd, hogy ősz feje békében szálljon a sírba! A gileádi Barzillaj fiaival bánj irgalmasan, és legyenek azok között, akik asztalodnál esznek, mert mellém álltak, amikor menekültem bátyád, Absolon elől.

Ott van nálad Simei, Gérá fia, a benjámini Bahúrimból, aki keserűen átkozott azon a napon, amikor Mahanaimba mentem. De lejött elém a Jordánhoz, és én megesküdtem neki Atyánkra: »Nem öllek meg karddal.« De ne hagyd őt büntetlenül! Bölcs ember vagy, tudni fogod, mit kell tenned vele: ősz fejét vérrel juttasd a sírba!”

Azután Dávid pihenni tért atyáihoz, és eltemették Dávid városában. Dávid negyven évig uralkodott Izráelen: Hebrónban hét évig, Jeruzsálemben harminchárom évig. Salamon pedig atyjának, Dávidnak a trónjára ült, és királysága szilárdan megerősödött.

Adónijjá végzetes kérése

Adónijjá, Haggít fia elment Betsabéhoz, Salamon anyjához. Az asszony megkérdezte: „Békével jössz?” „Békével” – felelte.

Majd így folytatta: „Mondanivalóm van hozzád.” „Beszélj!” – felelte az asszony.

Ekkor így szólt: „Tudod, hogy az enyém volt a királyság, és egész Izráel rám tekintett, hogy én uralkodjam. De minden megfordult, és az öcsémé lett, mert Atyánktól neki jutott. Most egyetlen kérésem van hozzád, ne utasíts el!” „Beszélj!” – mondta az asszony.

Ő pedig így szólt: „Kérlek, kérd meg Salamon királyt – téged úgysem utasít el –, hogy adja hozzám feleségül a súnémi Abiságot.”

„Jól van – mondta Betsabé –, majd beszélek érted a királlyal.”

Betsabé elment Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónijjá érdekében. A király fölkelt, elébe ment, meghajolt előtte, majd trónjára ült. A király anyja számára is tétetett egy trónt, és az asszony a jobbján foglalt helyet. Az asszony így szólt: „Egyetlen kis kérésem van hozzád, ne utasíts el!” A király ezt felelte: „Kérj csak, anyám, nem utasítalak el.”

Ekkor így szólt az asszony: „Hadd kapja meg a súnémi Abiságot feleségül a bátyád, Adónijjá!”

Salamon király így felelt anyjának: „Miért csak a súnémi Abiságot kéred Adónijjának? Kérd neki mindjárt a királyságot is – hiszen ő a bátyám –, neki, Ebjátár papnak és Jóábnak, Cerújá fiának!” Majd megesküdött Salamon király Atyánkra: „Úgy bánjon velem Atyánk most és ezután is, ha nem a saját élete ellen mondta ki Adónijjá ezt a szót! Most azért az élő Atyánkra mondom, aki megerősített, atyámnak, Dávidnak a trónjára ültetett, és házat szerzett nekem, ahogyan megígérte: Adónijjának még ma meg kell halnia!”

Salamon király elküldte tehát Benáját, Jójádá fiát, aki lesújtott Adónijjára, és az meghalt. A király ezt mondta Ebjátár papnak: „Menj a birtokodra, Anátótba! Halált érdemelsz, de most nem öllek meg, mert te hordoztad a felséges Atya ládáját atyám, Dávid előtt, és osztoztál minden megpróbáltatásában.” Így távolította el Salamon Ebjátárt az Atyánk papi tisztéből, beteljesítve Atyánk szavát, amelyet Silóban mondott Éli házáról.

A hír eljutott Jóábhoz is – aki Adónijjához pártolt, de Absolonhoz nem –, ezért Jóáb Atyánk sátrába menekült, és megragadta az oltár szarvait. Amikor jelentették Salamon királynak, hogy Jóáb Atyánk sátrába menekült, és ott van az oltár mellett, elküldte Benáját, Jójádá fiát, ezzel a paranccsal: „Menj, sújts le rá!”

Benájá bement Atyánk sátrába, és ezt mondta Jóábnak: „A király ezt üzeni: »Gyere ki!«” De ő így felelt: „Nem, itt akarok meghalni.” Benájá jelentette a királynak: „Ezt mondta Jóáb, és így felelt nekem.”

A király ezt mondta: „Tégy úgy, ahogyan kérte! Sújts le rá, és temesd el, hogy eltávolítsd rólam és atyám házáról az ártatlan vért, amelyet Jóáb kiontott. Atyánk visszahárítja a vérét a saját fejére, mert két nála igazabb és jobb férfira sújtott le, és karddal ölte meg őket – Abnért, Nér fiát, Izráel seregének vezérét, és Amászát, Jeter fiát, Júda seregének vezérét –, atyám, Dávid tudta nélkül. Vérük visszaszáll Jóáb fejére és utódai fejére örökre; Dávidnak pedig, utódainak, házának és trónjának örökké békessége lesz Atyánktól.”

Felment tehát Benájá, Jójádá fia, lesújtott Jóábra, és megölte. Őt a pusztában, a saját házánál temették el. A király pedig Benáját, Jójádá fiát állította a sereg élére Jóáb helyett, Cádók papot pedig Ebjátár helyére tette.

Azután a király magához hívatta Simeit, és ezt mondta neki: „Építs magadnak házat Jeruzsálemben, és lakj ott; ki ne menj onnan sehová! Mert azon a napon, amelyen kimész, és átkelsz a Kidrón-patakon, tudd meg biztosan, hogy meg kell halnod; a véred a saját fejedre száll!”

Simei ezt felelte a királynak: „Jó, amit mondtál. Ahogyan uram, a király megmondta, úgy tesz a te szolgád.” És Simei hosszú ideig Jeruzsálemben lakott.

Három év múlva azonban Simei két szolgája elszökött Ákishoz, Maaká fiához, Gát királyához. Simeinek jelentették: „A szolgáid Gátban vannak.”

Ekkor Simei fölkelt, fölnyergelte a szamarát, és elment Gátba Ákishoz, hogy megkeresse a szolgáit. Elment, és visszahozta őket Gátból. Amikor jelentették Salamonnak, hogy Simei elment Jeruzsálemből Gátba, és visszatért, a király elküldött Simeiért, és ezt mondta: „Nem eskettelek-e meg Atyánkra, és nem figyelmeztettelek-e: »Azon a napon, amelyen kimész, és bárhová mész, tudd meg biztosan, hogy meghalsz«? Te pedig ezt mondtad nekem: »Jó, amit mondtál, engedelmeskedem.« Miért nem tartottad meg akkor az esküt, amelyet Atyánkra tettél, és a parancsot, amelyet adtam neked?” Majd ezt mondta a király Simeinek: „Magad is tudod a szívedben mindazt a rosszat, amit atyámmal, Dáviddal tettél. Most azért Atyánk visszahárítja gonoszságodat a saját fejedre. Salamon király pedig áldott lesz, és Dávid trónja szilárdan áll Atyánk előtt örökké.” A király ezután parancsot adott Benájának, Jójádá fiának, aki kiment, lesújtott Simeire, és az meghalt. Így szilárdult meg a királyság Salamon kezében.