Atyánk bölcs szívet ad Salamonnak
Amikor Atyánk felajánlja neki, hogy bármit kérhet, a fiatal király csak olyan szívet kér, amely meg tudja különböztetni a jót a rossztól, és olyan gazdagságot is kap, amelyet nem kért. A bizonyíték akkor jön el, amikor két asszony ugyanazt a csecsemőt követeli, és egy kard leleplezi, melyikük szereti őt.
3 1Salamon házasság révén szövetségre lépett a fáraóval, Egyiptom királyával. Feleségül vette a fáraó leányát, és Dávid városába vitte, amíg be nem fejezte palotája, Atyánk háza és Jeruzsálem falának építését. 2A nép azonban még mindig az áldozóhalmokon mutatott be áldozatot, mivel azokban a napokban még nem épült ház Atyánk nevének. a a v2 Az áldozóhalmok helyi, dombtetőkön álló szentélyek voltak, ahol a nép áldozatot mutatott be, mielőtt a templom egyetlen otthont adott az istentiszteletnek. 3Salamon szerette Atyánkat, és apjának, Dávidnak a rendelkezései szerint élt; csak éppen az áldozóhalmokon áldozott és tömjénezett. 4Elment a király Gibeónba, hogy ott áldozzon, mert az volt a legnagyobb áldozóhalom; ezer égőáldozatot mutatott be Salamon azon az oltáron.
5Gibeónban éjszaka, álomban megjelent Atyánk Salamonnak, és ezt mondta: „Kérj valamit, megadom neked!”
6Salamon így felelt: „Te nagy szeretetet és hűséget tanúsítottál szolgád, Dávid, az én apám iránt, mert ő hűségesen, igazságosan és egyenes szívvel járt előtted. Megőrizted számára ezt a nagy szeretetet és hűséget, és fiút adtál neki, aki a trónján ül ma is. 7Most pedig, Atyám, te tetted királlyá szolgádat apám, Dávid helyett, pedig én még kicsi gyermek vagyok, nem tudom, hogyan kell ki- és bejárni. 8Szolgád a te néped között van, amelyet kiválasztottál, pedig olyan sokan vannak, hogy nem lehet megszámolni, sem összeírni őket. 9Adj azért szolgádnak értő szívet, hogy tudja kormányozni népedet, és különbséget tudjon tenni jó és rossz között. Mert ki tudná kormányozni ezt a te nagy népedet?”
10Tetszett a szuverén Atyának, hogy Salamon ezt kérte.
11Ezért Atyánk ezt mondta neki: „Mivel ezt kérted, nem pedig hosszú életet, gazdagságot vagy ellenségeid életét, hanem bölcsességet kértél, hogy értsd az igazságosságot, 12most szavad szerint cselekszem: bölcs és értő szívet adok neked, úgyhogy hozzád hasonló nem volt előtted, és utánad sem támad hozzád hasonló. 13Sőt, azt is megadom neked, amit nem kértél: gazdagságot és dicsőséget, úgyhogy egész életedben nem lesz hozzád fogható egyetlen király sem. 14Ha pedig az én utaimon jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsaimat, ahogyan apád, Dávid tette, akkor hosszú életet adok neked.”
15Ekkor Salamon fölébredt, és rájött, hogy álom volt. Elment Jeruzsálembe, odaállt a szuverén Atya szövetségládája elé, égőáldozatokat és békeáldozatokat mutatott be, és lakomát rendezett minden szolgájának.
Atyánk bölcsessége feltárja az igazi anyát
16Akkor két parázna nő jött a királyhoz, és megállt előtte. 17Az egyik nő ezt mondta: „Kérlek, uram! Ez a nő meg én egy házban lakunk, és én szültem a házban, amikor ő is ott volt. 18Harmadnapra azután, hogy én szültem, ez a nő is szült. Együtt voltunk, rajtunk kívül nem volt idegen a házban, csak mi ketten. 19Az éjszaka folyamán meghalt ennek a nőnek a fia, mert ráfeküdt. 20Éjfélkor fölkelt, és elvette mellőlem a fiamat, amikor szolgálód aludt, és a keblére fektette, a maga halott fiát pedig az én keblemre tette. 21Amikor reggel fölkeltem, hogy megszoptassam a fiamat, íme, halott volt. De amikor reggel a világosságnál jól megnéztem, láttam, hogy nem az a fiú, akit én szültem.”
22A másik nő erre ezt mondta: „Nem igaz! Az élő az én fiam, a halott a tiéd!” Az előző pedig így felelt: „Nem igaz! A halott a te fiad, az élő az enyém!” Így vitatkoztak a király előtt.
23Akkor a király ezt mondta: „Ez azt mondja: »Az én fiam él, a te fiad halott«, az pedig azt mondja: »Nem, a te fiad halott, az én fiam él.«”
24Majd ezt mondta a király: „Hozzatok nekem egy kardot!” Oda is vittek egy kardot a király elé. 25Ekkor így szólt a király: „Vágjátok ketté az élő gyermeket, és adjátok az egyik felét az egyiknek, a másik felét a másiknak!”
26Ekkor az élő fiú anyja így szólt a királyhoz, mert fájt a szíve a gyermekéért: „Kérlek, uram, adjátok neki az élő csecsemőt, csak meg ne öljétek!” A másik pedig ezt mondta: „Ne legyen se az enyém, se a tied: vágjátok ketté!”
27Akkor a király így szólt: „Adjátok az élő gyermeket az előbbi asszonynak, meg ne öljétek! Ő a gyermek anyja.”
28Amikor egész Izráel meghallotta az ítéletet, amelyet a király hozott, félelemmel tekintettek a királyra, mert látták, hogy Atyánk bölcsessége van benne az igazságszolgáltatáshoz.