Márk 5 FHB Father's Heart Bible™

5 ¹Megérkeztek a tenger túlsó partjára, a gerazaiak földjére. ²Amikor Jézus kiszállt a bárkából, azonnal eléje jött a sírboltok közül egy ember, akiben tisztátalan lélek volt. ³A sírboltok közt lakott, és már senki sem tudta megkötözni, még lánccal sem. ⁴Mert sokszor megkötözték bilincsekkel és láncokkal, de ő széttépte a láncokat, és összetörte a bilincseket, senkinek sem volt ereje megfékezni. ⁵Éjjel-nappal a sírboltok közt és a hegyeken szüntelenül kiáltozott, és kövekkel vagdosta magát. ⁶Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, és leborult előtte. ⁷Hangosan kiáltva így szólt: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!”

⁸Mert Jézus ezt mondta neki: „Menj ki ebből az emberből, te tisztátalan lélek!”

⁹Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” „Légió – felelte –, mert sokan vagyunk.” ^a a v9 Egy római légió mintegy hatezer katonából állt – a név elárulja, hogy ezt az embert gonosz lelkek ezrei gyötörték.

¹⁰És nagyon kérte Jézust, hogy ne küldje el őket arról a vidékről. ¹¹A hegyoldalban pedig egy nagy disznócsorda legelészett. ¹²Azok így kérlelték: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!”

¹³Meg is engedte nekik. A tisztátalan lelkek kijöttek, és belementek a disznókba; a csorda pedig – mintegy kétezer – lerohant a meredélyen a tengerbe, és a tengerbe fulladt. ¹⁴A pásztorok elfutottak, és hírül vitték a városban és a tanyákon; az emberek pedig odamentek, hogy lássák, mi történt. ¹⁵Odamentek Jézushoz, és látták, hogy az ördögöktől megszállott ember, akiben a légió volt, ott ül felöltözve és ép elméjű – és megrémültek. ¹⁶A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, mi történt a megszállottal és a disznókkal. ¹⁷Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzon a határukból.

¹⁸Amikor beszállt a bárkába, az egykor megszállott ember kérte, hogy vele maradhasson.

¹⁹De Jézus nem engedte meg neki, hanem ezt mondta: „Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled Atyánk, és hogyan könyörült meg rajtad.” ^b b v19 Ahol más fordítások »az Úr« szót olvasnak, ott az FHB Atyánkat nevezi meg – Jézus azért küldi haza a meggyógyított embert, hogy az Atya irgalmáról beszéljen, arról az irgalomról, amelyet aztán magában Jézusban lát megnyilvánulni.

²⁰Az el is ment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, milyen nagy dolgot tett vele Jézus; és mindenki elcsodálkozott. ^c c v20 A Tízváros – a görög szó »tíz várost« jelent – nagyrészt pogány városok vidéke volt a Galileai-tengertől délre és keletre.

Hit által meggyógyulva, szeretet által feltámasztva

²¹Amikor Jézus ismét átkelt a bárkával a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt köré a tenger partján. ²²Odajött az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, és amikor meglátta Jézust, a lába elé borult, ²³és esedezve kérte: „Kislányom halálán van; jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!”

²⁴Jézus el is ment vele. Nagy sokaság követte, és tolongott körülötte. ²⁵Volt ott egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. ²⁶Sokat szenvedett sok orvostól, ráköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, sőt egyre rosszabbul lett. ²⁷Amikor hallott Jézusról, odajött a sokaságban mögé, és megérintette a ruháját, ²⁸mert ezt mondogatta: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” ²⁹És azonnal elapadt a vérzése, és érezte testében, hogy megszabadult a bajától.

³⁰Jézus pedig azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, megfordult a sokaságban, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?”

³¹Tanítványai így feleltek neki: „Látod, hogy tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: »Ki érintett meg?«”

³²De ő körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt. ³³Az asszony pedig félve és remegve, mert tudta, mi történt vele, odament, leborult előtte, és elmondott neki mindent az igazság szerint.

³⁴Jézus ezt mondta neki: „Leányom, a hited meggyógyított téged. Menj el békével, és légy mentes a bajodtól!”

³⁵Még beszélt, amikor jöttek a zsinagógai elöljáró házától, és ezt mondták: „Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?”

³⁶De Jézus, amint meghallotta ezt a szót, így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: „Ne félj, csak higgy!”

³⁷És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének. ³⁸Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, Jézus zűrzavart látott: sírókat és hangosan jajgatókat.

³⁹Bement, és így szólt hozzájuk: „Miért ez a zűrzavar és sírás? A gyermek nem halt meg, csak alszik.”

⁴⁰Azok pedig kinevették. De ő mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját és anyját, meg a vele levőket, és bement oda, ahol a gyermek volt.

⁴¹Megfogta a gyermek kezét, és ezt mondta neki: „Talita, kúm!” – ami azt jelenti: „Kislány, neked mondom, kelj fel!”

⁴²A leány azonnal felkelt, és járni kezdett, mert tizenkét éves volt. Azokat pedig azonnal nagy ámulat fogta el. ⁴³Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd meghagyta, hogy adjanak enni a leánynak.