Márk 6 FHB Father's Heart Bible™

6 ¹Onnan elindult, és a szülővárosába ment, tanítványai pedig követték. ²Szombaton tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan, akik hallották, elámultak: „Honnan veszi ezt ez az ember? Micsoda bölcsesség adatott neki? És hogyan történnek ilyen csodák a keze által? ³Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, Józsé, Júdás és Simon testvére? És a húgai nem itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak benne.

⁴Jézus ezt mondta nekik: „A prófétának csak a szülővárosában, a rokonai között és a saját házában nincs becsülete.”

⁵Nem is tudott ott egyetlen csodát sem tenni, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve a kezét. ⁶És csodálkozott hitetlenségükön. Majd körbejárta a falvakat, és tanított.

Jézus kiküldi a tizenkettőt

⁷Magához hívta a tizenkettőt, és kettesével kezdte kiküldeni őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. ⁸Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak egy botot: se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükbe, ⁹saruban járjanak, de két ruhát ne öltsenek magukra.

¹⁰Ezt mondta nekik: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg el nem hagyjátok azt a helyet. ¹¹Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket, és nem hallgatnak rátok, menjetek el onnan, és rázzátok le a port a lábatokról, bizonyságul ellenük.” ^a a v11 A por leverése a lábról az elhatárolódás ismert jele volt — ünnepélyes jel arra, hogy egy város elutasította az üzenetet, és most maga viseli a felelősséget.

¹²Ők pedig elindultak, és hirdették, hogy az emberek térjenek meg. ¹³Sok ördögöt űztek ki, és sok beteget megkentek olajjal, és meggyógyították őket.

Keresztelő János halála

¹⁴Heródes király is hallott erről, mert Jézus neve ismertté vált. Egyesek ezt mondták: „Keresztelő János támadt fel a halálból, azért működnek benne ezek a csodatévő erők.” ¹⁵Mások pedig ezt mondták: „Illés ő.” Ismét mások ezt mondták: „Próféta, olyan, mint egy a régi próféták közül.” ¹⁶Amikor Heródes ezt meghallotta, így szólt: „János támadt fel, akit én lefejeztettem.” ¹⁷Heródes ugyanis embereket küldött, elfogatta Jánost, és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki testvérének, Fülöpnek a felesége volt, és akit feleségül vett. ¹⁸János ugyanis egyre csak ezt mondta Heródesnek: „Nem szabad neked a testvéred feleségével élned.” ¹⁹Heródiás pedig haragot tartott ellene, és meg akarta öletni, de nem tudta, ²⁰mert Heródes félt Jánostól, tudta róla, hogy igaz és szent ember, ezért oltalmazta. Valahányszor hallgatta Jánost, mélyen elbizonytalanodott, mégis szívesen hallgatta.

²¹Egyszer aztán eljött a kedvező nap: Heródes születésnapja, amikor lakomát rendezett főembereinek, a hadvezéreknek és Galilea tekintélyes férfiainak. ²²Amikor Heródiás leánya bement és táncolt, elnyerte Heródes és vendégei tetszését. A király ezt mondta a leánynak: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.” ²³Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz tőlem, megadom neked, akár országom felét is.”

²⁴A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Az ezt mondta: „Keresztelő János fejét.”

²⁵Erre sietve bement a királyhoz, és ezt kérte: „Azt akarom, hogy azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.”

²⁶A király nagyon elszomorodott, de esküje és vendégei miatt mégsem akarta elutasítani. ²⁷A király azonnal elküldött egy hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el János fejét. Az elment, és lefejezte Jánost a börtönben, ²⁸elhozta a fejét egy tálon, odaadta a leánynak, a leány pedig odaadta anyjának.

²⁹Amikor János tanítványai meghallották ezt, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírba helyezték.

Jézus megvendégel ötezer embert

³⁰Az apostolok ezután összegyűltek Jézus köré, és mindent elmondtak neki, amit tettek és tanítottak.

³¹Ő pedig ezt mondta nekik: „Jöjjetek velem egy csendes helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” Mert olyan sokan jöttek-mentek, hogy még enni sem volt idejük.

³²El is mentek a hajón egy lakatlan helyre, egyedül. ³³De sokan látták, hogy elmennek, és felismerték őket; ezért minden városból gyalog futottak oda, és megelőzték őket. ³⁴Amikor Jézus partra szállt, nagy sokaságot látott, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok; és sok mindenre kezdte tanítani őket. ³⁵Amikor már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták: „Lakatlan ez a hely, és már későre jár. ³⁶Bocsásd el őket, hogy elmenjenek a környező tanyákra és falvakba, és vegyenek maguknak valami ennivalót.”

³⁷Ő pedig így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni.” Erre ezt mondták: „Menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?”

³⁸Ő pedig megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van? Menjetek, és nézzétek meg.” Mikor megtudták, ezt mondták: „Öt, és két halunk.”

³⁹Ekkor megparancsolta nekik, hogy telepítsék le az embereket csoportokban a zöld fűre. ⁴⁰Le is telepedtek csoportokban, százasával és ötvenesével. ⁴¹Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, hálát adott, megtörte a kenyeret, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék az emberek elé; a két halat is szétosztotta mindnyájuk között. ⁴²Mindnyájan ettek, és jóllaktak. ⁴³Összeszedték a maradék darabokat: tizenkét tele kosárral, és a halakból is. ⁴⁴Akik pedig a kenyérből ettek, ötezer férfi volt.

Jézus a vízen jár

⁴⁵Ezután azonnal kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra, Betsaida felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot. ⁴⁶Miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni.

⁴⁷Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig egyedül a parton. ⁴⁸Látta, hogy küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük volt. Hajnali három óra tájban odament hozzájuk a tengeren járva, és el akart menni mellettük. ⁴⁹Amikor meglátták, hogy a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak,

⁵⁰mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”

⁵¹Majd beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél. Ők pedig szerfölött álmélkodtak magukban, ⁵²mert nem okultak a kenyerek csodájából, hanem a szívük kemény maradt.

⁵³Átkelve a túlsó partra, Genezáretnél értek földet, és kikötöttek a parton. ⁵⁴Amint kiszálltak a hajóból, az emberek azonnal felismerték Jézust. ⁵⁵Bejárták azt az egész vidéket, és ágyakon kezdték odahordani a betegeket oda, ahol hallották, hogy éppen van. ⁵⁶És ahova csak bement — falvakba, városokba vagy tanyákra —, a tereken letették a betegeket, és könyörögtek neki, hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthessék. És aki csak megérintette, meggyógyult.