Márk 7 FHB Father's Heart Bible™

7 ¹A farizeusok és néhány írástudó, akik Jeruzsálemből jöttek, összegyűltek Jézus köré, ²és látták, hogy tanítványai közül némelyek tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel esznek kenyeret. ³(A farizeusok ugyanis és a zsidók mind csak akkor esznek, ha előbb szertartásosan megmossák a kezüket, mert ragaszkodnak a vének hagyományához. ⁴A piacról jövet sem esznek, amíg meg nem mosakodnak. És sok egyéb hagyományhoz is ragaszkodnak, amelyet átvettek: poharak, korsók és rézedények mosogatásához.) ⁵A farizeusok és az írástudók ezért megkérdezték tőle: „Miért nem követik tanítványaid a vének hagyományát, hanem tisztátalan kézzel esznek kenyeret?”

⁶Ő így válaszolt: „Ézsaiás helyesen prófétált rólatok, képmutatókról, amint meg van írva: »Ez a nép az ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem.« ⁷»Hiába tisztelnek engem, emberi parancsolatokat tanítva tanításként.«

⁸Elhagyjátok Atyánk parancsolatát, és az emberek hagyományához ragaszkodtok.” ⁹Majd ezt mondta nekik: „Szépen félreteszitek Atyánk parancsolatát, hogy a magatok hagyományát megtartsátok!” ¹⁰Mózes ugyanis ezt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat!”, és: „Aki szidalmazza apját vagy anyját, annak meg kell halnia.” ¹¹„Ti azonban ezt mondjátok: ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának: »Korbán az, amit tőlem kaptál volna« (vagyis Atyánknak szánt ajándék), ^a a v11 A korbán olyan fogadalom volt, amely pénzt vagy vagyont a templomnak szentelt, és ezzel minden más célra, még a szülők gondozására is használhatatlanná tette. ¹²akkor már nem engeditek, hogy bármit is tegyen apjáért vagy anyjáért. ¹³Így érvénytelenné teszitek Atyánk igéjét a hagyományotokkal, amelyet továbbadtatok. És sok ehhez hasonlót tesztek.”

¹⁴Majd ismét magához hívta a sokaságot, és ezt mondta nekik: „Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: ¹⁵Semmi sem teheti tisztátalanná az embert, ami kívülről jut belé, hanem ami az emberből kijön, az teszi tisztátalanná.” ^b b v15 A legkorábbi kéziratokban itt nincs 16. vers; a későbbi másolatok hozzáteszik: „Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!”

¹⁷Amikor azután elhagyta a sokaságot, és bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle a példázat értelmét.

¹⁸Ő így szólt hozzájuk: „Hát ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről jut az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, ¹⁹mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, majd onnan az árnyékszékbe távozik?” Ezzel tisztának nyilvánított minden ételt. ²⁰Azután így folytatta: „Ami az emberből kijön, az teszi tisztátalanná az embert. ²¹Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok: paráznaság, lopás, gyilkosság, ²²házasságtörés, kapzsiság, gonoszság, csalás, bujaság, irigység, rágalom, gőg és esztelenség. ²³Mindezek a gonoszságok belülről jönnek, és tisztátalanná teszik az embert.”

Egy pogány asszony kitartó hite

²⁴Jézus pedig onnan elindult Tírusz vidékére. Bement egy házba, és nem akarta, hogy valaki megtudja, de nem maradhatott rejtve. ²⁵Sőt, egy asszony, akinek a kislányában tisztátalan lélek volt, nyomban hallott róla, odajött, és a lába elé borult. ²⁶Ez az asszony görög volt, származására nézve szír-föníciai. Egyre csak azt kérte tőle, hogy űzze ki a démont a lányából.

²⁷Jézus ezt mondta neki: „Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem helyes elvenni a gyermekek kenyerét, és a kutyák elé vetni.”

²⁸Az asszony azonban így válaszolt neki: „Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.”

²⁹Erre Jézus ezt mondta neki: „Ezért a feleletért menj el, a démon elhagyta a lányodat.”

³⁰Az asszony hazament, és a gyermeket az ágyon fekve találta, a démon pedig már kiment belőle.

Jézus megnyitja a süketek fülét

³¹Jézus ezután eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidónon át a Galileai-tengerhez ment, a Tízváros vidékére. ^c c v31 A Tízváros tíz görög város vidéke volt a Galileai-tengertől keletre és délre. ³²Odavittek hozzá egy süketet, aki alig tudott beszélni, és kérték, hogy tegye rá a kezét. ³³Jézus félrevonta őt a sokaságtól külön, az ujjait a fülébe dugta, majd köpött, és megérintette a nyelvét.

³⁴Azután föltekintett az égre, mélyen felsóhajtott, és ezt mondta neki: „Effata!”, vagyis: „Nyílj meg!”

³⁵És nyomban megnyílt a füle, megoldódott a nyelve, és tisztán beszélt. ³⁶Jézus megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el; de minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. ³⁷Szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: „Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé.”