Jézus megvendégel négyezer embert

Jézus megvendégel négyezer embert, nem hajlandó jelt adni, és óv a farizeusok kovászától. Egy vak ember két lépésben nyeri vissza látását. Péter Krisztusnak vallja, aztán megfeddi, amiért azt mondja, hogy meg kell halnia, és Sátánnak neveztetik, aki az emberi dolgokra gondol, nem Atyánkéira.

8. fejezet.

Azokban a napokban ismét nagy sokaság gyűlt össze, és nem volt mit enniük. Jézus odahívta a tanítványait, és ezt mondta:

„Szánom a sokaságot, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Ha éhesen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.”

Tanítványai így feleltek: „Hogyan tudná valaki kenyérrel jóllakatni ezeket itt a pusztában?”

Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők így feleltek: „Hét.”

Megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és a tanítványainak adta, hogy osszák ki, ők pedig kiosztották a sokaságnak. Volt néhány haluk is; miután megáldotta ezeket, szólt, hogy osszák ki ezeket is. Ettek, és jóllaktak. Majd a maradék darabokból hét kosárra valót szedtek össze. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket.

Majd azonnal hajóba szállt a tanítványaival, és Dalmanuta vidékére ment.

A jelt követelő nemzedék

Kijöttek a farizeusok, és vitázni kezdtek vele; mennyből való jelt követeltek tőle, hogy próbára tegyék.

Lelke mélyéből felsóhajtott, és ezt mondta: „Miért követel jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.”

Ott is hagyta őket, ismét hajóba szállt, és átment a túlsó partra.

Óvakodjatok a farizeusok kovászától

Elfelejtettek kenyeret hozni, és csak egyetlen kenyér volt náluk a hajóban.

Ő pedig figyelmeztette őket: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!”

Ekkor arról kezdtek tanakodni egymás között, hogy nincs kenyerük.

Jézus észrevette ezt, és megkérdezte: „Miért tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem láttok és nem értetek? Még mindig kemény a szívetek? Van szemetek, mégsem láttok? Van fületek, mégsem hallotok? Nem emlékeztek? Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele a darabokkal?” „Tizenkettőt” – felelték.

„És amikor a hetet megtörtem a négyezernek, hány kosárra valót szedtetek össze a darabokból?” „Hetet” – felelték.

Ekkor ezt mondta nekik: „Még mindig nem értitek?”

Egy vak ember visszanyeri a látását

Megérkeztek Betsaidába. Ott egy vakot vittek hozzá, és kérték Jézust, hogy érintse meg.

Megfogta a vak kezét, kivezette a faluból, nyálával megkente a szemét, rátette a kezét, és megkérdezte tőle: „Látsz-e valamit?”

Az feltekintett, és ezt mondta: „Látom az embereket, de úgy látom őket, mint járkáló fákat.”

Ezután Jézus ismét a szemére tette a kezét, az pedig figyelmesen nézett, meggyógyult, és mindent tisztán látott.

Majd hazaküldte, és ezt mondta: „A faluba se menj be!”

Kinek mondotok engem?

Jézus pedig elindult a tanítványaival Cézárea Filippi falvaiba. Útközben megkérdezte a tanítványait: „Kinek mondanak engem az emberek?”

Ők így feleltek: „Keresztelő Jánosnak; mások Illésnek; ismét mások pedig a próféták egyikének.”

Ekkor megkérdezte tőlük: „Hát ti kinek mondotok engem?” Péter így válaszolt: „Te vagy a Krisztus.”

Ő pedig szigorúan meghagyta nekik, hogy senkinek se beszéljenek róla.

Az Emberfiának szenvednie kell

Ekkor tanítani kezdte őket arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de három nap múlva feltámad. Nyíltan beszélt erről. Péter pedig félrevonta, és feddeni kezdte.

De ő megfordult, rátekintett a tanítványaira, és megfeddte Pétert: „Távozz tőlem, Sátán, mert nem Atyánk dolgaival törődsz, hanem az emberekével!”

Majd magához hívta a sokaságot a tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszíti, aki pedig elveszíti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Mert mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet ebben a parázna és bűnös nemzedékben, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”