Márk 9 FHB Father's Heart Bible™

9. fejezet.

9 ¹Majd így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: vannak itt némelyek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják, hogy Atyánk országa eljött hatalommal.”

²Hat nappal később Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. ³A ruhája ragyogó fehér lett, olyan vakítóan fehér, amilyenre a földön senki sem tudná kifehéríteni. ⁴És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal.

⁵Péter ekkor így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lenni. Csináljunk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” ⁶Nem tudta ugyanis, mit mondjon, mert nagy félelem fogta el őket.

⁷Ekkor felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és a felhőből hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!”

⁸És amikor hirtelen körülnéztek, már senkit sem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül.

⁹Amikor lefelé jöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból. ¹⁰Ezt a dolgot meg is tartották maguknak, de egymás közt azon tanakodtak, mit jelent a halálból való feltámadás. ¹¹Aztán megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?”

¹²Ő így válaszolt: „Illés valóban eljön előbb, és helyreállít mindent. De akkor miért van megírva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie, és megvetésben lesz része? ¹³De mondom nektek, hogy Illés már eljött, és azt tették vele, amit csak akartak, ahogyan meg van írva róla.” ^a a v13 Jézus itt Keresztelő Jánosra utal, aki Illés lelkével és erejével jött el.

Egy apa kétségbeesett hite

¹⁴Amikor visszaértek a többi tanítványhoz, nagy sokaságot láttak körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük. ¹⁵Amint az egész sokaság meglátta Jézust, megdöbbent, és odafutott hozzá, hogy köszöntse.

¹⁶Ő pedig megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztok az írástudókkal?”

¹⁷Valaki a sokaságból így felelt neki: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van. ¹⁸És amikor megragadja, úgy leteperi, hogy tajtékzik, a fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.”

¹⁹Jézus így válaszolt nekik: „Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig tűrlek még titeket? Hozzátok ide hozzám!”

²⁰Erre odavitték hozzá a fiút. Amikor a lélek meglátta Jézust, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott.

²¹Jézus megkérdezte a fiú apjától: „Mennyi ideje, hogy ez történik vele?” „Gyermekkora óta” – felelte az apa.

²²„Sokszor vetette már tűzbe is, vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk!”

²³Jézus ezt mondta neki: „Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz.”

²⁴A fiú apja azonnal felkiáltott: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!”

²⁵Amikor Jézus látta, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre: „Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és soha többé ne menj bele!”

²⁶Erre az felkiáltott, erősen megrázta, és kiment belőle. A fiú olyan lett, mint egy halott, úgyhogy sokan azt mondták: „Meghalt.” ²⁷Jézus azonban kézen fogta, felemelte, és a fiú talpra állt.

²⁸Amikor azután Jézus bement a házba, tanítványai külön megkérdezték tőle: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?”

²⁹Ő ezt mondta nekik: „Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni, csak imádsággal.”

Az Emberfiának meg kell halnia

³⁰Onnan elindulva átmentek Galileán, de Jézus nem akarta, hogy valaki megtudja, hol vannak,

³¹mert tanította a tanítványait, és ezt mondta nekik: „Az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de három nap múlva feltámad.”

³²Ők azonban nem értették ezt a beszédet, megkérdezni pedig féltek tőle.

Aki a legkisebb, az lesz a legnagyobb

³³Azután megérkeztek Kapernaumba. Amikor a házban volt, megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok útközben?”

³⁴Ők azonban hallgattak, mert útközben arról vitatkoztak egymás közt, hogy ki a nagyobb.

³⁵Ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenki szolgája.”

³⁶És kézen fogott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd karjába vette, és ezt mondta nekik:

³⁷„Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemben, az engem fogad be; aki pedig engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki elküldött engem.”

Mellettünk, nem ellenünk

³⁸János ekkor így szólt hozzá: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz, és meg akartuk tiltani neki, mert nem követ minket.”

³⁹Jézus azonban ezt mondta: „Ne tiltsátok meg neki! Mert nincs senki, aki csodát tesz az én nevemben, és ugyanakkor gyalázni tudna engem. ⁴⁰Mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van. ⁴¹Bizony mondom nektek, aki inni ad nektek egy pohár vizet azért, mert a Krisztuséi vagytok, semmiképpen sem veszíti el a jutalmát.

Ne vigyétek tévútra a kicsinyeket

⁴²Aki pedig megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha nagy malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik. ⁴³Ha a kezed botránkoztat meg, vágd le! Jobb neked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a gyehennára jutnod, az olthatatlan tűzre. ^b b v43 A legrégibb kéziratok itt nem tartalmaznak 44. verset; a későbbi másolatok hozzáteszik: „ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik ki”.

⁴⁵Ha a lábad botránkoztat meg, vágd le! Jobb neked sántán bemenned az életre, mint két lábbal a gyehennára vettetned. ^c c v45 A legrégibb kéziratok itt nem tartalmaznak 46. verset; a későbbi másolatok hozzáteszik: „ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik ki”.

⁴⁷Ha a szemed botránkoztat meg, vájd ki! Jobb neked fél szemmel bemenned Atyánk országába, mint két szemmel a gyehennára vettetned, ⁴⁸ahol »férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik ki«.

⁴⁹Mert mindenki tűzzel sózatik meg. ⁵⁰Jó a só, de ha a só elveszti az ízét, mivel adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és éljetek békességben egymással.”