Márk 10 FHB Father's Heart Bible™

10. fejezet.

10 ¹Onnan elindult Júdea vidékére és a Jordánon túlra. Nagy sokaság gyűlt köré ismét, ő pedig szokása szerint újra tanította őket.

²Odamentek hozzá a farizeusok, és hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak elbocsátania a feleségét?”

³Ő így válaszolt nekik: „Mit parancsolt nektek Mózes?”

⁴Ezt mondták: „Mózes megengedte, hogy a férfi válólevelet írjon, és elbocsássa az asszonyt.”

⁵Jézus ezt mondta nekik: „Szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. ⁶De a teremtés kezdetén Atyánk férfivá és nővé teremtette őket. ⁷»Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, ⁸és lesznek ketten egy testté.« Így tehát többé nem két test, hanem egy. ⁹Amit tehát Atyánk egybekötött, ember el ne válassza.”

¹⁰A házban a tanítványok ismét megkérdezték őt erről.

¹¹Ő ezt mondta nekik: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene, ¹²és ha az asszony elbocsátja férjét, és máshoz megy, házasságtörést követ el.”

Az Atya szeretettel fogadja a gyermekeket

¹³Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak.

¹⁴Amikor Jézus ezt meglátta, megharagudott, és ezt mondta nekik: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké Atyánk országa. ¹⁵Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja Atyánk országát, mint egy gyermek, semmiképpen sem megy be oda.”

¹⁶Ekkor karjába vette, kezét rájuk téve megáldotta őket.

A férfi, akinek sok mindene volt, de egy dolga hiányzott

¹⁷Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, térdre borult előtte, és megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”

¹⁸Jézus így válaszolt: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül Atyánk. ¹⁹Ismered a parancsolatokat: »Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.«”

²⁰Ő pedig ezt mondta neki: „Mester, mindezt megtartottam ifjúságomtól fogva.”

²¹Jézus rátekintett, megszerette, és ezt mondta neki: „Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegények között, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem.”

²²A férfi e szóra elkomorult, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

²³Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen nehezen mennek be Atyánk országába a gazdagok!”

²⁴A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Gyermekeim, milyen nehéz bemenni Atyánk országába! ²⁵Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bemenni Atyánk országába.”

²⁶Ők még inkább megdöbbentek, és így szóltak egymáshoz: „Akkor ki üdvözülhet?”

²⁷Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: „Az embereknek lehetetlen, de Atyánknak nem, mert Atyánknak minden lehetséges.”

²⁸Péter ekkor így kezdett beszélni hozzá: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.”

²⁹Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy földjeit énértem és az evangéliumért,

³⁰és ne kapna százannyit: most, ebben a világban házakat és testvéreket, anyákat és gyermekeket és földeket, üldöztetésekkel együtt, az eljövendő világban pedig örök életet. ³¹De sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.”

Jézus harmadszor is megjövendöli halálát

³²Amikor a Jeruzsálembe vezető úton mentek, Jézus előttük haladt. Ők megdöbbentek, a követők pedig féltek. Jézus ismét maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele fog történni:

³³„Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, ³⁴akik kigúnyolják, leköpik, megostorozzák, és megölik, de három nap múlva feltámad.”

Nagyság a szolgálat által

³⁵Ekkor odament hozzá Jakab és János, Zebedeus fiai, és ezt mondták neki: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.”

³⁶Ő pedig megkérdezte tőlük: „Mit kívántok, mit tegyek értetek?”

³⁷Ők ezt mondták neki: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezed felől üljön majd a te dicsőségedben.”

³⁸Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?”

³⁹Ők így feleltek: „Meg tudjuk.” Jézus pedig ezt mondta nekik: „Azt a poharat, amelyet én kiiszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, ⁴⁰de hogy ki üljön a jobb vagy a bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni; azoké lesz, akiknek elkészíttetett.”

⁴¹Amikor ezt a tíz meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra.

⁴²De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta nekik: „Tudjátok, hogy azok, akiket a pogányok uralkodóinak tartanak, zsarnokoskodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak felettük. ⁴³De nem így van közöttetek, hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, ⁴⁴és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. ⁴⁵Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Bartimeus visszanyeri látását

⁴⁶Azután Jerikóba értek. Amikor Jézus a tanítványaival és nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia ült az út mellett. ⁴⁷Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kezdett kiáltozni: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” ⁴⁸Sokan rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

⁴⁹Jézus megállt, és ezt mondta: „Hívjátok ide!” Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: „Bízzál! Kelj fel, téged hív!”

⁵⁰Ő pedig felsőruháját ledobva felugrott, és Jézushoz ment.

⁵¹Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” A vak ezt mondta neki: „Rabbuni, hogy újra lássak.” ^a a v51 A „Rabbuni” Jézus megszólításának bensőséges, személyes módja – „mesterem” –, amelyet mély bizalommal mondtak ki.

⁵²Jézus ekkor ezt mondta neki: „Menj el, a hited megtartott téged.” És azonnal visszanyerte látását, és követte Jézust az úton.