A Fiú bevonul Jeruzsálembe

Jézus kölcsönkért szamárcsikón vonul be Jeruzsálembe hozsannakiáltások közepette, megátkoz egy gyümölcstelen fügefát, és kiűzi a kereskedőket Atyja házából, amire a főpapok eltökélik, hogy megölik. Amikor megkérdezik, milyen hatalommal teszi ezt, ő Jánosról kérdezi őket.

11. fejezet.

Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Betfagéhoz és Betániához az Olajfák hegyénél, Jézus előreküldte két tanítványát,

és ezt mondta nekik: „Menjetek a szemben fekvő faluba, és amint beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még senki sem ült. Oldjátok el, és hozzátok ide.”

Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: »Miért teszitek ezt?«, mondjátok: »Az Úrnak van rá szüksége, de tüstént visszaküldi ide.«

Elmentek, és találtak egy szamárcsikót, amely kint az utcán egy ajtóhoz volt kötve, és eloldották. Az ott állók közül néhányan megkérdezték tőlük: „Mit csináltok? Miért oldjátok el azt a csikót?” Úgy válaszoltak, ahogy Jézus mondta nekik, és azok elengedték őket. A csikót Jézushoz vezették, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá. Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások pedig lombos ágakat, amelyeket a mezőkön vágtak. Akik előtte mentek, és akik követték, így kiáltottak: „Hozsánna! Áldott, aki Atyánk nevében jön! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!”

Jézus bement Jeruzsálembe, a templomba, körülnézett mindenen, és mivel már későre járt, kiment a tizenkettővel Betániába.

Jézus megátkozza a fügefát

Másnap, amikor elindultak Betániából, Jézus megéhezett. Messziről meglátott egy lombos fügefát, és odament, hogy talál-e rajta valamit. De amikor odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem volt a fügeérés ideje.

Ekkor így szólt hozzá: „Soha többé ne egyen rólad senki gyümölcsöt!” A tanítványai is hallották ezt.

Jézus megtisztítja Atyja házát

Megérkeztek Jeruzsálembe, és Jézus bement a templomba, majd kezdte kiűzni azokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felborította, és nem engedte, hogy valaki árut vigyen át a templom udvarán.

És így tanította őket: „Nincs-e megírva: »Az én házamat imádság házának nevezik majd minden nép számára«? Ti pedig rablók barlangjává tettétek.”

Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan pusztítsák el, mert féltek tőle, hiszen az egész sokaság álmélkodott a tanításán.

Amikor beesteledett, kimentek a városból.

Reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tövestül elszáradt. Péter visszaemlékezett, és így szólt hozzá: „Mester, nézd! A fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt.”

Jézus így válaszolt nekik: „Higgyetek Atyánkban! Bizony mondom nektek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: »Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe!«, és nem kételkedik a szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond — annak meg is adatik. Ezért mondom nektek: amit csak imádkozva kértek, higgyétek, hogy megkaptátok, és a tiétek lesz. Amikor megálltok imádkozni, bocsássatok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek a vétkeiteket.” ^a

Milyen hatalommal?

Visszatértek Jeruzsálembe. Amikor Jézus a templomban járkált, odamentek hozzá a főpapok, az írástudók és a vének, és megkérdezték: „Milyen hatalommal teszed ezeket? Vagy ki adta neked ezt a hatalmat, hogy ezeket tedd?”

Jézus így szólt hozzájuk: „Kérdezek tőletek egy dolgot: feleljetek, és én megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. János keresztsége a mennyből volt, vagy emberektől? Feleljetek nekem!”

Ekkor így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk: »A mennyből«, azt fogja kérdezni: »Akkor miért nem hittetek neki?« De ha azt mondjuk: »Az emberektől«?” – féltek a sokaságtól, mert mindenki igaz prófétának tartotta Jánost.

Ezért így feleltek Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus erre így szólt: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”