Márk 12 FHB Father's Heart Bible™

12 ¹Példázatokban kezdett beszélni hozzájuk: „Egy ember szőlőt ültetett, bekerítette, borsajtónak gödröt ásott, őrtornyot épített, majd bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott. ²Amikor eljött az idő, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy beszedje a szőlő terméséből a részét. ³De megragadták, megverték, és üres kézzel elküldték. ⁴Ekkor egy másik szolgát küldött hozzájuk; azt fejbe verték, és meggyalázták. ⁵Küldött még egy másikat, azt pedig megölték, majd még sok másikat: egyeseket megvertek, másokat megöltek.”

⁶Volt még egy szeretett fia; utoljára őt küldte el hozzájuk, mert ezt mondta: „A fiamat majd megbecsülik.” ^a a v6 A szőlősgazda, aki egyetlen szeretett fiát küldi el, a mi Atyánk, aki Jézust küldi el — ugyanazzal a szóval, amelyet az Atya mondott róla a keresztségekor: „az én szeretett Fiam”.

⁷„De a munkások ezt mondták egymásnak: »Ez az örökös. Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség!« ⁸Megragadták tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. ⁹Mit tesz majd a szőlő gazdája? Eljön, elpusztítja a munkásokat, és másoknak adja a szőlőt. ¹⁰Nem olvastátok ezt az Írást: »A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletkő; ¹¹az Atyánk tette ezt, és csodálatos a mi szemünkben«?”

¹²El akarták fogni, de féltek a sokaságtól, mert tudták, hogy ellenük mondta a példázatot. Ezért otthagyták, és elmentek.

Adjátok meg a császárnak, adjátok meg az Atyának

¹³Odaküldtek hozzá néhány farizeust és Heródes-pártit, hogy szóval csalják tőrbe. ¹⁴Azok odamentek, és ezt mondták neki: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem törődsz azzal, ki mit gondol, mert nem a látszat szerint ítélsz, hanem valóban az Atyánk útját tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?”

¹⁵De Jézus átlátott a képmutatásukon, és ezt mondta nekik: „Miért kísértetek engem? Hozzatok ide egy ezüstpénzt, hadd lássam.” ¹⁶Hoztak egyet, ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?” Azok ezt felelték: „A császáré.”

¹⁷Jézus ekkor ezt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, az Atyánknak pedig, ami az Atyánké.” És elcsodálkoztak rajta.

Az élők Atyja

¹⁸Ekkor szadduceusok mentek hozzá, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték tőle:

¹⁹„Mester, Mózes azt írta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és feleséget hagy maga után, de gyermeket nem, akkor a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot a testvérének. ²⁰Volt hét testvér; az első megnősült, és amikor meghalt, nem hagyott gyermeket. ²¹A második is elvette az asszonyt, de meghalt, és ő sem hagyott gyermeket. Ugyanígy a harmadik is. ²²A hét közül egy sem hagyott gyermeket. Végül az asszony is meghalt. ²³A feltámadáskor, amikor feltámadnak, melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.”

²⁴Jézus ezt mondta nekik: „Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Atyánk hatalmát? ²⁵Mert amikor a halottak feltámadnak, nem házasodnak, és férjhez sem mennek, hanem olyanok, mint az angyalok a mennyben. ²⁶A halottak feltámadásáról pedig: nem olvastátok Mózes könyvében, a csipkebokorról szóló részben, hogyan mondta neki az Atyánk: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene«? ²⁷Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké. Nagyon tévelyegtek.”

Szeresd az Atyát teljes szívedből

²⁸Ekkor odament egy írástudó, aki hallotta vitájukat, és látta, hogy Jézus jól felelt nekik. Megkérdezte tőle: „Melyik a legfontosabb az összes parancsolat közül?”

²⁹Jézus így válaszolt: „A legfontosabb ez: »Halld, Izráel: a mi Atyánk egy.« ³⁰Szeresd az Atyádat teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!”

³¹„A második ez: »Szeresd felebarátodat, mint magadat!« Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”

³²Az írástudó ekkor ezt mondta neki: „Jól mondtad, Mester! Igazat mondtál, hogy egy ő, és nincs más rajta kívül. ³³És ha valaki teljes szívéből, teljes értelméből és teljes erejéből szereti őt, felebarátját pedig szereti, mint önmagát, az sokkal többet ér minden égőáldozatnál és véresáldozatnál.”

³⁴Amikor Jézus látta, hogy bölcsen felelt, ezt mondta neki: „Nem vagy messze az Atyánk országától.” Ezután senki sem merte őt tovább kérdezni.

Kinek a fia a Messiás?

³⁵Miközben a templomban tanított, Jézus ezt kérdezte: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid fia?

³⁶Maga Dávid mondta a Szentlélek által: »Az Atyánk ezt mondta az én Uramnak: ‚Ülj a jobb kezem felől, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet.‘«

³⁷Maga Dávid nevezi a Krisztust Úrnak. Hogyan lehet akkor a Krisztus Dávid fia?” A nagy sokaság pedig szívesen hallgatta őt.

Óvakodjatok az üres vallásosságtól

³⁸Tanításában ezt mondta: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken, ³⁹akik szeretik a főhelyeket a zsinagógákban és a főhelyeket a lakomákon, ⁴⁰akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.”

Az özvegy adománya

⁴¹A templompersellyel szemben ült, és figyelte, hogyan dobja be a sokaság a pénzt a perselybe; sok gazdag sokat dobott be. ⁴²Ekkor odajött egy szegény özvegyasszony, és beledobott két fillért, ami egy petákot ért. ^b b v42 A két lepton volt a legkisebb használatban lévő pénz — együtt is csak néhány percnyi bér értéke, a legkevesebb, amit valaki adhatott.

⁴³Odahívta tanítványait, és ezt mondta: „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegyasszony többet dobott be mindenkinél, aki a perselybe dobott. ⁴⁴Mert mindannyian a fölöslegükből adtak, ő pedig a szegénységéből adott: mindenét, amije csak volt, az egész megélhetését.”