Ráhel és Lea
Két nővér versenyez szolgálóikon, mandragórákon és szüléseken keresztül, és minden fiút arról a harcról neveznek el, amelyet éppen vívnak, és arról, amit Atyánk meghallott. Aztán Jákób, aki haza akar menni, túljár Lábán eszén a csíkos és pettyes nyájak dolgában, és az erősebb állatokon meggazdagodik.
30 1Amikor Ráhel látta, hogy nem szül gyermeket Jákóbnak, irigykedni kezdett a nővérére. Ezt mondta Jákóbnak: „Adj nekem gyermekeket, különben meghalok!”
2Jákób megharagudott Ráhelre, és ezt mondta: „Talán Atyánk helyében vagyok én, aki megtagadta tőled méhed gyümölcsét?”
3Ráhel ezt mondta: „Itt van szolgálóm, Bilha. Menj be hozzá, hogy gyermeket szüljön nekem, és általa én is családot építsek.” a a v3 A gyermeket »a térdre« szülni ősi örökbefogadási gesztus volt: az örökbefogadó anya térdére helyezett gyermeket jog szerint a sajátjának ismerték el. 4Odaadta tehát neki feleségül szolgálóját, Bilhát, és Jákób bement hozzá. 5Bilha teherbe esett, és fiút szült Jákóbnak. 6Ekkor Ráhel ezt mondta: „Igazságot szolgáltatott nekem Atyánk; meghallgatta szavamat is, és fiút adott nekem.” Ezért nevezte el Dánnak. b b v6 A Dán név jelentése: »ítélt«. 7Bilha, Ráhel szolgálója, ismét teherbe esett, és második fiút szült Jákóbnak. 8Ráhel ezt mondta: „Hatalmas küzdelmet vívtam a nővéremmel, és győztem.” Ezért nevezte el Naftálinak. c c v8 A Naftáli név jelentése: »küzdelmem«.
9Amikor Lea látta, hogy nem szül többé, fogta szolgálóját, Zilpát, és feleségül adta Jákóbnak. 10Lea szolgálója, Zilpa fiút szült Jákóbnak. 11Lea ezt mondta: „Szerencse!” Ezért nevezte el Gádnak. d d v11 A Gád név jelentése: »szerencse«. 12Lea szolgálója, Zilpa második fiút szült Jákóbnak. 13Lea ezt mondta: „Milyen boldog vagyok! Boldognak mondanak majd az asszonyok.” Ezért nevezte el Ásérnak. e e v13 Az Ásér név jelentése: »boldog« vagy »áldott«.
14A búzaaratás idején Rúben kiment a mezőre, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Ráhel ekkor ezt mondta Leának: „Adj nekem, kérlek, a fiad mandragórájából.” f f v14 A mandragóra olyan növény volt, amelyről az ókori világban széles körben azt hitték, hogy elősegíti a fogamzást – ezért vágyott rá annyira Ráhel.
15Lea azonban így felelt: „Nem elég, hogy elvetted a férjemet? Most a fiam mandragóráját is elvennéd?” Ráhel ezt mondta: „Jól van – hálhat veled ma éjjel a fiad mandragórájáért.”
16Amikor Jákób este megjött a mezőről, Lea kiment elé, és ezt mondta: „Hozzám kell bejönnöd, mert megfizettem érted a fiam mandragórájával.” És azon az éjszakán Jákób vele hált.
17Atyánk pedig meghallgatta Leát: teherbe esett, és ötödik fiút szült Jákóbnak. 18Lea ezt mondta: „Megadta Atyánk a béremet, mert odaadtam szolgálómat a férjemnek.” Ezért nevezte el Issakárnak. g g v18 Az Issakár név jelentése: »bér« vagy »jutalom«. 19Lea ismét teherbe esett, és hatodik fiút szült Jákóbnak. 20Ekkor Lea ezt mondta: „Megajándékozott engem Atyánk szép ajándékkal. Most már megbecsül a férjem, mert hat fiút szültem neki.” Ezért nevezte el Zebulonnak. h h v20 A Zebulon név jelentése: »megbecsülés«. 21Azután leányt szült, és elnevezte Dínának.
22Majd Atyánk megemlékezett Ráhelről: meghallgatta őt, és megnyitotta méhét. 23Teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: „Elvette Atyánk a gyalázatomat.” 24Józsefnek nevezte el, és ezt mondta: „Adjon nekem Atyánk még egy fiút!” i i v24 A József név jelentése: »adjon még hozzá«.
Engedj haza!
25Miután Ráhel megszülte Józsefet, Jákób ezt mondta Lábánnak: „Bocsáss el, hadd menjek haza a magam földjére, a hazámba. 26Add ki feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltalak, hadd menjek! Hiszen tudod, milyen szolgálatot végeztem neked.”
27Lábán azonban ezt mondta neki: „Bárcsak elnyerném jóindulatodat! Jelekből tudtam meg, hogy miattad áldott meg engem Isten.” 28Ezt is mondta: „Szabd meg, mi legyen a béred, és megadom.”
29Jákób ezt felelte neki: „Te magad tudod, hogyan szolgáltalak, és milyen jól gyarapodott a jószágod a gondjaim alatt. 30Hiszen kevés volt, amid volt, mielőtt megjöttem, de nagyon megszaporodott, mert Atyánk megáldott, amerre csak jártam. De mikor gondoskodom már a magam házáról is?”
31Lábán megkérdezte: „Mit adjak neked?” Jákób így felelt: „Ne adj nekem semmit! Ha megteszed nekem ezt az egy dolgot, továbbra is legeltetem és őrzöm a nyájadat.
32Hadd járjam végig ma az egész nyájadat, és különítsek el belőle minden pettyes és tarka juhot meg minden fekete bárányt, a kecskék közül pedig a tarkát és pettyeset. Ez legyen a bérem. 33Így a becsületességem tesz majd bizonyságot mellettem a jövőben, amikor eljössz megnézni a béremet. Ami nem pettyes vagy tarka a kecskék közül, és nem fekete a bárányok közül, az lopottnak számít, ha nálam találják.”
34Lábán ezt mondta: „Jól van! Legyen úgy, ahogy mondtad.”
35Még aznap különválasztotta Lábán a csíkos és tarka bakokat, az összes pettyes és tarka nőstény kecskét – mindegyiket, amelyen fehér folt volt –, meg minden sötét bárányt, és a fiaira bízta őket. 36Háromnapi járóföldnyi távolságot vetett maga és Jákób közé, Jákób pedig Lábán többi nyáját legeltette.
37Jákób ekkor friss nyárfa-, mandulafa- és platánfavesszőket vágott, és fehér csíkokat hántott rajtuk, hogy kilátsszon a vesszők fehér része. 38A lehántott vesszőket a vályúkba tette, a nyájak elé, oda, ahol inni szoktak. Mivel a jószág párzott, amikor inni jött, 39a nyáj a vesszők előtt párzott, és így csíkos, pettyes és tarka kicsinyeket ellett. 40Jákób elkülönítette a bárányokat, és a nyájat a csíkos meg a fekete állatok felé fordította Lábán nyájában. A maga nyáját külön tartotta, és nem keverte Lábán nyájához. 41Valahányszor az erősebb állatok párzottak, Jákób a vályúkba tette a vesszőket a nyáj szeme elé, hogy a vesszők között pározzanak, 42a gyengébb állatok elé azonban nem tette oda. Így a gyengébbek Lábánéi lettek, az erősebbek pedig Jákóbéi. 43Így lett ez az ember igen gazdag: nagy nyájai, szolgálói és szolgái, tevéi és szamarai voltak.
