1Mózes 31 FHB Father's Heart Bible™

31 ¹Jákób meghallotta, hogy Lábán fiai ezt mondják: „Jákób mindent elvett, amije apánknak volt, és apánk vagyonából szerezte ezt a gazdagságot.” ²Jákób látta Lábán arcát is, hogy nem olyan volt már hozzá, mint azelőtt.

³Akkor Atyánk ezt mondta Jákóbnak: „Térj vissza atyáid földjére, a rokonságodhoz, és én veled leszek.”

⁴Jákób ezért elküldött, és kihívta Ráhelt és Leát a mezőre, a nyájához. ⁵Ezt mondta nekik: „Látom apátok arcán, hogy nem olyan hozzám, mint azelőtt, de apám Istene velem volt. ⁶Ti tudjátok, hogy teljes erőmből szolgáltam apátokat. ⁷Apátok rászedett, és tízszer megváltoztatta a béremet, de Atyánk nem engedte, hogy ártson nekem. ⁸Ha ezt mondta: »A pettyesek lesznek a béred«, akkor az egész nyáj pettyeseket ellett; ha ezt mondta: »A csíkosak lesznek a béred«, akkor az egész nyáj csíkosakat ellett. ⁹Így vette el Atyánk apátok jószágát, és adta nekem. ¹⁰A nyáj párzása idején egyszer álmomban föltekintettem, és láttam, hogy a kecskebakok, amelyek a nyájat hágták, csíkosak, pettyesek és foltosak voltak. ¹¹Az Atya követe pedig ezt mondta nekem álmomban: »Jákób!«, én pedig így feleltem: »Itt vagyok.« ¹²Ő ezt mondta: »Tekints föl, és nézd: minden kecskebak, amely a nyájjal párzik, csíkos, foltos és pettyes, mert láttam mindazt, amit Lábán tesz veled. ¹³Én vagyok Bétel Atyja, ahol oszlopot kentél föl, és fogadalmat tettél nekem. Most kelj föl, hagyd el ezt a földet, és térj vissza rokonságod földjére.«”

¹⁴Ráhel és Lea így felelt: „Van-e még részünk vagy örökségünk apánk házában? ¹⁵Nem úgy tart-e minket számon, mint idegeneket? Hiszen eladott minket, és a pénzünket is teljesen fölélte. ¹⁶Minden, amit Atyánk elvett Lábántól, a miénk és a gyermekeinké. Most tedd meg mindazt, amit Atyánk mondott neked!”

¹⁷Jákób ezért fölkelt, és föltette fiait és feleségeit a tevékre. ¹⁸Elvitte minden jószágát és minden szerzett vagyonát, a jószágot, amelyet Paddan-Arámban szerzett, hogy elmenjen apjához, Izsákhoz, Kánaán földjére. ¹⁹Lábán elment juhait nyírni, Ráhel pedig ellopta apja házibálványait. ²⁰Jákób pedig rászedte az arámi Lábánt, mert nem árulta el neki, hogy menekülni készül. ²¹Elmenekült mindenével, fölkerekedett, átkelt az Eufráteszen, és Gileád hegyvidéke felé vette az útját.

Lábán üldözőbe veszi Jákóbot

²²A harmadik napon jelentették Lábánnak, hogy Jákób elmenekült. ²³Erre maga mellé vette a rokonait, hét napon át üldözte, és utolérte Gileád hegyvidékén.

²⁴De Atyánk éjjeli álomban megjelent az arámi Lábánnak, és ezt mondta: „Vigyázz, ne szólj Jákóbhoz se jót, se rosszat!”

²⁵Lábán utolérte Jákóbot. Jákób a hegyen verte föl a sátrát, Lábán és rokonai pedig Gileád hegyén vertek tábort vele szemben. ²⁶Lábán ezt mondta Jákóbnak: „Mit tettél? Rászedtél, és elhajtottad a lányaimat, mint hadifoglyokat. ²⁷Miért szöktél el titokban, és miért csaptál be, miért nem szóltál nekem? Örömmel, énekszóval, dobbal és lanttal bocsátottalak volna el. ²⁸Miért nem engedted meg, hogy búcsúzóul megcsókoljam a fiaimat és a lányaimat? Ostobán cselekedtél.

²⁹Volna erőm, hogy ártsak nektek, de apátok Istene ezt mondta nekem múlt éjjel: »Vigyázz magadra, ne szólj Jákóbhoz se jót, se rosszat!«

³⁰Most tehát elmentél, mert nagyon vágyódtál apád háza után — de miért loptad el az isteneimet?”

³¹Jákób így felelt Lábánnak: „Féltem, mert azt gondoltam, hogy elveszed tőlem a lányaidat. ³²De akinél megtalálod az isteneidet, az ne maradjon életben! Rokonaink előtt ismerd fel, mi a tied nálam, és vedd el!” Jákób nem tudta, hogy Ráhel lopta el azokat.

³³Lábán bement Jákób sátrába, Lea sátrába és a két szolgálólány sátrába, de nem talált semmit. Azután kijött Lea sátrából, és bement Ráhel sátrába. ³⁴Ráhel pedig fogta a házibálványokat, betette a teve nyergébe, és ráült. Lábán az egész sátrat átkutatta, de nem talált semmit. ³⁵Ráhel ezt mondta apjának: „Ne haragudj, uram, hogy nem tudok fölkelni előtted, mert asszonyi bajom van.” Lábán tovább keresett, de nem találta meg a házibálványokat.

³⁶Jákób ekkor megharagudott, és perbe szállt Lábánnal. Így szólt Jákób Lábánhoz: „Mi a vétkem, mi a bűnöm, hogy ilyen hevesen üldözőbe vettél? ³⁷Átkutattad minden holmimat — mit találtál a házad holmijából? Tedd ide az én rokonaim és a te rokonaid elé, és döntsenek ők kettőnk között!

³⁸Húsz éve vagyok nálad: anyajuhaid és nőstény kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosaiból nem ettem. ³⁹A széttépett állatot sosem vittem hozzád, magam viseltem a kárát. Tőlem követelted, akár nappal lopták el, akár éjjel. ⁴⁰Ez volt a sorsom: nappal a hőség emésztett, éjjel a hideg, és az álom elkerülte a szememet. ⁴¹Húsz évig voltam a házadban: tizennégy évig szolgáltam a két lányodért, hatig a nyájadért, te pedig tízszer megváltoztattad a béremet. ⁴²Ha nem lett volna velem apám Istene, Ábrahám Istene és Izsák Félelme, bizony most üres kézzel bocsátottál volna el. De Atyánk látta nyomorúságomat és kezem fáradozását, azért intett meg téged múlt éjjel.” ^a a v42 Az „Izsák Félelme” Jákób sajátos neve Atyánkra — arra az Istenre, akit apja, Izsák mély, szövetségi áhítattal tisztelt. Így nevezni az Atyát annyi, mint egy hűséges fiú szemével nevezni őt.

⁴³Lábán így felelt Jákóbnak: „A lányok az én lányaim, a gyermekek az én gyermekeim, a nyájak az én nyájaim — minden, amit látsz, az enyém. De mit tehetnék ma a lányaimért vagy a gyermekekért, akiket ők szültek? ⁴⁴Jöjj hát, kössünk szövetséget, te meg én, és legyen az tanú közted és közöttem!”

⁴⁵Jákób ekkor fogott egy követ, és oszlopként állította föl. ⁴⁶Majd ezt mondta Jákób a rokonainak: „Gyűjtsetek köveket!” Ők köveket hoztak, rakást emeltek, és ettek ott a rakás mellett. ⁴⁷Lábán Jegár-Szahadútának nevezte el, Jákób pedig Gal-Édnek nevezte el. ⁴⁸Lábán ezt mondta: „Ez a kőrakás tanú közted és közöttem a mai napon.” Ezért nevezte el Gal-Édnek, ⁴⁹és Micpának, mert ezt mondta: „Isten tartson szemmel engem és téged, amikor távol leszünk egymástól. ⁵⁰Ha rosszul bánsz a lányaimmal, vagy más feleségeket veszel melléjük, bár senki sincs velünk, Isten a tanú közted és közöttem!” ⁵¹Lábán még ezt mondta Jákóbnak: „Nézd ezt a kőrakást és ezt az oszlopot, amelyet közted és közöttem állítottam föl. ⁵²Tanú ez a rakás, és tanú ez az oszlop, hogy én nem megyek át ezen a rakáson hozzád, és te sem jössz át ezen a rakáson és ezen az oszlopon hozzám rossz szándékkal. ⁵³Ábrahám Istene és Náhór Istene, az ő atyjuk Istene tegyen igazságot közöttünk!” Jákób pedig megesküdött apjának, Izsáknak a Félelmére. ⁵⁴Azután Jákób áldozatot mutatott be a hegyen, és meghívta rokonait, hogy egyenek kenyeret. Ettek kenyeret, és a hegyen töltötték az éjszakát. ⁵⁵Lábán korán reggel fölkelt, megcsókolta unokáit és lányait, megáldotta őket, majd elindult, és hazatért.