1Mózes 29 FHB Father's Heart Bible™

29 ¹Jákób ezután folytatta útját, és eljutott a keleti népek földjére. ²Meglátott egy kutat a mezőn, és három nyáj feküdt mellette, mert abból a kútból itatták a nyájakat. A kút száját nagy kő fedte. ³Oda gyűltek össze a nyájak, a pásztorok pedig elgördítették a követ a kút szájáról, megitatták a juhokat, majd visszatették a követ a helyére, a kút szájára. ⁴Jákób ezt mondta nekik: „Testvéreim, honnan valók vagytok?” „Háránból valók vagyunk” – felelték.

⁵Ezt kérdezte tőlük: „Ismeritek Lábánt, Náhór fiát?” „Ismerjük” – válaszolták.

⁶Majd megkérdezte: „Jól van?” „Jól van” – mondták. „Nézd, ott jön a lánya, Ráhel a juhokkal.”

⁷Jákób így szólt: „Nézzétek, még magasan van a nap, nincs itt az ideje, hogy összetereljétek a jószágot. Itassátok meg a juhokat, aztán menjetek, legeltessétek őket!”

⁸„Nem tehetjük” – felelték –, „amíg össze nem gyűlik minden nyáj, és el nem gördítik a követ a kút szájáról. Akkor itatjuk meg a juhokat.”

⁹Miközben Jákób még beszélgetett velük, megérkezett Ráhel az apja nyájával, mert ő legeltette. ¹⁰Amikor Jákób meglátta Ráhelt, anyja bátyjának, Lábánnak a lányát, meg Lábánnak, anyja bátyjának a juhait, odalépett, elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta Lábánnak, anyja bátyjának a juhait. ¹¹Jákób ekkor megcsókolta Ráhelt, és hangos sírásra fakadt. ¹²Jákób elmondta Ráhelnek, hogy ő az apja rokona, Rebeka fia. A lány pedig elszaladt, és elmondta az apjának.

¹³Amint Lábán meghallotta a hírt Jákóbról, a húga fiáról, elébe futott, megölelte és megcsókolta, majd hazavitte. Jákób pedig elbeszélt Lábánnak mindent, ami történt.

Egy hónap Lábán házában

¹⁴Lábán ezt mondta neki: „Bizony, te az én csontom és húsom vagy.” Jákób pedig egy teljes hónapig nála maradt. ¹⁵Lábán ezt mondta Jákóbnak: „Azért, mert a rokonom vagy, ingyen szolgálnál nekem? Mondd meg, mi legyen a béred!”

¹⁶Lábánnak pedig két lánya volt. Az idősebbet Leának hívták, a fiatalabbat pedig Ráhelnek. ¹⁷Lea szeme fénytelen volt, Ráhel viszont szép termetű és szép arcú volt. ¹⁸Jákób szerette Ráhelt, ezért ezt mondta: „Hét évig szolgállak a fiatalabb lányodért, Ráhelért.”

¹⁹Lábán ezt mondta: „Jobb, ha neked adom, mint ha más férfinak adnám. Maradj itt nálam!” ²⁰Jákób hét évig szolgált Ráhelért, de ez csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette.

²¹Jákób ezt mondta Lábánnak: „Add ki a feleségemet, mert letelt az időm, hadd menjek be hozzá!”

²²Lábán ekkor összegyűjtötte annak a helynek minden emberét, és lakomát rendezett. ²³Este pedig fogta a lányát, Leát, bevitte Jákóbhoz, ő pedig bement hozzá. ²⁴Lábán a lányának, Leának adta szolgálóját, Zilpát, hogy a szolgálója legyen. ²⁵Reggel pedig kiderült: Lea volt az! Jákób ezt mondta Lábánnak: „Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltam nálad? Miért csaptál be?”

²⁶Lábán így felelt: „Nálunk nem szokás, hogy a fiatalabbat előbb adják férjhez, mint az elsőszülöttet. ²⁷Töltsd ki ennek a menyegzői hetét, aztán neked adjuk a másikat is, újabb hét évi szolgálatért.” ^a a v27 A menyegzőt szokás szerint hét teljes napon át ünnepelték.

²⁸Jákób így is tett, kitöltötte annak a hetét, Lábán pedig hozzáadta a lányát, Ráhelt feleségül. ²⁹Lábán a lányának, Ráhelnek adta szolgálóját, Bilhát, hogy a szolgálója legyen. ³⁰Jákób bement Ráhelhez is, és jobban szerette Ráhelt, mint Leát. Lábánt pedig még további hét évig szolgálta.

Atyánk meglátja Leát

³¹Amikor Atyánk látta, hogy Leát nem szeretik, megnyitotta a méhét; Ráhel viszont meddő maradt. ³²Lea teherbe esett, fiút szült, és Rúbennek nevezte el, mert ezt mondta: „Meglátta Atyánk a nyomorúságomat; most majd szeretni fog a férjem.” ^b b v32 Jákób fiai mind olyan nevet kaptak, amely az anyjuk születéskor mondott szavaira utal — küzdelmét, örömét vagy reményét szólította bele a gyermek nevébe. ³³Ismét teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: „Meghallotta Atyánk, hogy nem szeretnek, ezért ezt is megadta nekem.” Ezért Simeonnak nevezte el. ^c c v33 A Simeon név jelentése: „aki meghallgat”. ³⁴Ismét teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: „Most majd ragaszkodik hozzám a férjem, hiszen három fiút szültem neki.” Ezért nevezték el Lévinek. ^d d v34 A Lévi név jelentése: „ragaszkodás”. ³⁵Ismét teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: „Most már magasztalom Atyánkat.” Ezért Júdának nevezte el. Azután nem szült több gyermeket. ^e e v35 A Júda név jelentése: „dicséret”. Júda törzséből származott Dávid király — Dávid nemzetségéből pedig Jézus, Júda törzsének oroszlánja (Jelenések 5:5).