Izsák ismét megáldja Jákóbot

Jákób, akit feleségkeresésre küldenek el, a szabad ég alatt alszik, kővel a feje alatt, és egy angyalokkal zsúfolt lépcsőről álmodik. Atyánk megismétli Ábrahám ígéretét egy menekülőnek, és megfogadja, hogy hazahozza. Jákób félelemmel ébred, és alkudozni kezd.

28. fejezet.

Akkor Izsák hívatta Jákóbot, megáldotta, és ezt parancsolta neki: „Ne végy feleséget Kánaán leányai közül! Kelj útra Paddan-Arámba, anyád apjának, Betúélnek a házába, és onnan végy magadnak feleséget Lábánnak, anyád bátyjának a leányai közül. El-Saddaj – a te mindenható Atyád – áldjon meg, tegyen termékennyé és sokasítson meg, hogy népek sokaságává légy. Adja neked és veled együtt utódaidnak is Ábrahám áldását, hogy birtokba vedd azt a földet, ahol jövevényként élsz, és amelyet Atyánk Ábrahámnak adott.”

Így bocsátotta útnak Izsák Jákóbot, az pedig elment Paddan-Arámba, az arámi Betúél fiához, Lábánhoz, Rebekának, Jákób és Ézsau anyjának a bátyjához.

Ézsau látta, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elküldte Paddan-Arámba, hogy onnan vegyen feleséget, és amikor megáldotta, megparancsolta neki: „Ne végy feleséget a kánaáni nők közül!”, és hogy Jákób engedelmeskedett apjának és anyjának, és elment Paddan-Arámba. Ekkor Ézsau látta, hogy apjának, Izsáknak nem tetszenek Kánaán leányai. Ezért elment Ézsau Izmaelhez, és a többi felesége mellé feleségül vette Mahalatot, Ábrahám fiának, Izmaelnek a leányát, Nebájót húgát.

Az út Háránba

Jákób elindult Beérsebából, és Hárán felé vette útját. Eljutott egy helyre, és ott töltötte az éjszakát, mert lement a nap. Fogott egyet annak a helynek a kövei közül, a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen aludni. Azt álmodta, hogy egy létra állt a földön, amelynek teteje az eget érte, és Atyánk angyalai fel-alá jártak rajta. ^a

Fölötte pedig ott állt Atyánk, és ezt mondta: „Én vagyok a te Atyád, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsák Istene. Neked és utódaidnak adom azt a földet, amelyen fekszel. Utódaid annyian lesznek, mint a föld pora, és elterjedsz nyugatra, keletre, északra és délre. Tebenned és utódaidban nyer áldást a föld minden nemzetsége. Tudd meg: veled vagyok, megőrizlek, akárhová mész, és visszahozlak erre a földre. Nem hagylak el, amíg meg nem teszem, amit megígértem neked.”

Jákób fölébredt álmából, és ezt mondta: „Bizonyára Atyánk van ezen a helyen, és én nem tudtam!” Megrettent, és ezt mondta: „Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Atyánk háza és a menny kapuja.”

Jákób korán reggel fölkelt, fogta a követ, amelyet a feje alá tett, oszlopként felállította, és olajat öntött a tetejére. Azt a helyet Bételnek nevezte el, bár annak a városnak korábban Lúz volt a neve. ^b Jákób fogadalmat tett: „Ha Isten velem lesz, és megőriz ezen az úton, amelyen járok, ad nekem kenyeret, hogy egyem, és ruhát, hogy öltözzem, és békességben visszatérek apám házába, akkor Atyánk lesz az én Atyám, és ez a kő, amelyet oszlopként felállítottam, Atyánk háza lesz, és mindabból, amit nekem adsz, hűségesen tizedet adok neked.”