Izsák hívatja Ézsaut

A vak és halálára készülő Izsák elküldi Ézsaut, hogy hozzon neki ételt. Rebeka kecskebőrbe öltözteti Jákóbot, hogy ellopja az áldást, és Izsák odaadja. Ézsaunak nem jut második áldás, csak egy kemény szó, Jákóbnak pedig az életéért kell menekülnie.

27. fejezet.

Amikor Izsák megöregedett, és a szeme már annyira meggyengült, hogy nem látott, hívatta idősebb fiát, Ézsaut, és ezt mondta neki: „Fiam!” Ő így felelt: „Itt vagyok.”

Izsák ezt mondta: „Nézd, megöregedtem, és nem tudom halálom napját. Most hát fogd a fegyvereidet, a tegzedet és az íjadat, menj ki a mezőre, és ejts el nekem valami vadat! Azután készíts nekem jó ízletes ételt, amilyet szeretek, és hozd ide, hogy egyek, és megáldjon téged a lelkem, mielőtt meghalok.”

Rebeka hallgatózott, amikor Izsák a fiához, Ézsauhoz beszélt. Ézsau pedig kiment a mezőre, hogy vadat ejtsen, és hazavigye. Rebeka ekkor így szólt a fiához, Jákóbhoz: „Hallottam, amikor apád ezt mondta a bátyádnak, Ézsaunak: »Hozz nekem vadat, és készíts ízletes ételt, hogy egyek, és megáldjalak Atyánk előtt, mielőtt meghalok.« Most azért, fiam, hallgass a szavamra, és tedd pontosan azt, amit mondok neked! Menj el a nyájhoz, és hozz onnan nekem két szép kecskegidát, hogy ízletes ételt készítsek belőlük apádnak, amilyet szeret. Azután vidd be apádnak, hogy egyen, és megáldjon téged, mielőtt meghal.”

De Jákób ezt mondta anyjának, Rebekának: „Nézd, a bátyám, Ézsau szőrös ember, én pedig sima bőrű vagyok. Hátha megtapogat az apám? Akkor csalónak tűnök majd a szemében, és átkot hozok magamra, nem áldást.”

De az anyja ezt mondta neki: „A te átkod szálljon rám, fiam! Csak hallgass a szavamra: menj, és hozd ide nekem!”

Elment tehát, fogta a gidákat, és elvitte az anyjának, az anyja pedig elkészítette az ízletes ételt, amilyet az apja szeretett. Majd fogta Rebeka a nagyobbik fiának, Ézsaunak a legszebb ruháját, amely nála volt a házban, és felöltöztette Jákóbot, a kisebbik fiát. A kecskegidák bőrével pedig beborította a kezét és a sima nyakát. Azután a kezébe adta fiának, Jákóbnak az ízletes ételt és a kenyeret, amelyet készített.

Ő pedig bement az apjához, és ezt mondta: „Apám!” Az így felelt: „Itt vagyok. Ki vagy te, fiam?”

Jákób ezt mondta az apjának: „Én vagyok Ézsau, az elsőszülötted. Úgy tettem, ahogy mondtad nekem. Kérlek, ülj fel, és egyél a vadamból, hogy megáldjon engem a lelked!”

De Izsák ezt kérdezte a fiától: „Hogy találtál ilyen gyorsan vadat, fiam?” Az így felelt: „Mert Atyád sikert adott nekem.”

Ekkor Izsák ezt mondta Jákóbnak: „Gyere közelebb, kérlek, fiam, hadd tapogassalak meg, hogy megtudjam, valóban a fiam, Ézsau vagy-e, vagy sem.”

Jákób tehát odament apjához, Izsákhoz, aki megtapogatta, és ezt mondta: „A hang Jákób hangja, de a kéz Ézsau keze.” Izsák nem ismerte fel, mert Jákób keze szőrös volt, mint a bátyjának, Ézsaunak a keze, ezért megáldotta őt. Majd ezt kérdezte: „Valóban te vagy a fiam, Ézsau?” Ő így felelt: „Én vagyok.”

Ekkor ezt mondta: „Hozd ide, hadd egyek a fiam vadjából, hogy megáldjon téged a lelkem!” Jákób odavitte neki, és ő evett; bort is vitt neki, és ő ivott.

Azután ezt mondta neki az apja, Izsák: „Gyere közelebb, fiam, és csókolj meg!” Jákób tehát közelebb ment, és megcsókolta. Amikor Izsák megérezte a ruhája illatát, megáldotta őt, és ezt mondta: „Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata, amelyet Atyánk megáldott. Adjon neked Atyánk az ég harmatából és a föld kövérségéből, bőséges gabonát és újbort. Népek szolgáljanak neked, és nemzetek boruljanak le előtted. Uralkodj a testvéreiden, és anyád fiai boruljanak le előtted! Átkozott, aki átkoz téged, és áldott, aki áld téged!”

Amikor Izsák befejezte Jákób megáldását, és Jákób éppen csak kilépett apjának, Izsáknak a színe elől, megjött a vadászatból a bátyja, Ézsau. Ő is készített ízletes ételt, bevitte apjának, és ezt mondta neki: „Keljen fel az apám, és egyék a fia vadjából, hogy megáldjon engem a lelked!”

De az apja, Izsák ezt kérdezte tőle: „Ki vagy te?” Ő így felelt: „Én vagyok a fiad, az elsőszülötted, Ézsau.”

Ekkor Izsákot heves remegés fogta el, és ezt mondta: „Ki volt hát az, aki vadat ejtett, és behozta nekem? Én pedig ettem mindenből, mielőtt megjöttél, és megáldottam őt. Áldott is lesz!”

Amikor Ézsau meghallotta apja szavait, hangos és keserves kiáltásban tört ki, és ezt mondta apjának: „Áldj meg engem is, apám!”

De ő ezt mondta: „Öcséd csellel jött, és elvette az áldásodat.”

Ézsau ezt mondta: „Nem méltán hívják-e Jákóbnak? Hiszen már kétszer rászedett: elvette az elsőszülöttségi jogomat, most pedig elvette az áldásomat.” Majd ezt kérdezte: „Nem tartottál fenn számomra is áldást?”

Izsák így felelt Ézsaunak: „Nézd, úrrá tettem őt feletted, és minden testvérét szolgájául adtam neki, gabonával és újborral láttam el. Mit tehetek hát érted, fiam?”

Ézsau ezt mondta apjának: „Csak az az egy áldásod van, apám? Áldj meg engem is, apám!” És hangos sírásra fakadt Ézsau.

Ekkor apja, Izsák így válaszolt neki: „Nézd, a föld kövérségétől távol lesz a lakóhelyed, és távol az ég harmatától odafönt. A kardod által fogsz élni, és a testvéredet fogod szolgálni. De amikor nyughatatlanná válsz, letöröd igáját a nyakadról.”

Ézsau meggyűlölte Jákóbot az áldás miatt, amellyel apja megáldotta őt, és ezt mondta magában: „Közelednek az apám gyászának napjai, akkor majd megölöm az öcsémet, Jákóbot.”

Amikor jelentették Rebekának nagyobbik fia, Ézsau szavait, magához hívatta kisebbik fiát, Jákóbot, és ezt mondta neki: „A bátyád, Ézsau azzal vigasztalja magát, hogy megöl téged. Most azért, fiam, hallgass a szavamra: kelj fel, és menekülj a bátyámhoz, Lábánhoz Háránba! Maradj nála egy ideig, amíg lecsillapodik a bátyád haragja, amíg elmúlik a bátyád haragja irántad, és elfelejti, amit tettél vele. Akkor majd üzenek érted, és visszahozatlak onnan. Miért veszítenélek el mindkettőtöket egyetlen napon?”

Rebeka pedig ezt mondta Izsáknak: „Megutáltam az életemet ezek miatt a hettita nők miatt. Ha Jákób is Hét leányai közül vesz feleséget, ebből az országból, akkor minek is élek?”