Cselekedetek 27 FHB Father's Heart Bible™

27 ¹Amikor eldőlt, hogy Itáliába hajózunk, Pált és néhány más foglyot átadtak egy Júliusz nevű századosnak, aki a császári csapathoz tartozott. ²Felszálltunk egy adramittiumi hajóra, amely az ázsiai partvidék kikötőibe tartott, és kifutottunk a tengerre. Velünk volt a thesszalonikai Arisztarkhosz, egy macedón férfi is. ³Másnap kikötöttünk Szidónban. Júliusz emberségesen bánt Pállal, és megengedte, hogy elmenjen barátaihoz, akik gondját viselték. ⁴Onnan továbbhajóztunk, és Ciprus szélárnyékos oldala mentén haladtunk, mert a szél ellenünk fújt. ⁵Átszeltük Cilicia és Pamfília nyílt tengerét, és megérkeztünk a líciai Mirába. ⁶Ott a százados talált egy alexandriai hajót, amely Itáliába indult, és felszállított minket rá. ⁷Sok napon át lassan hajóztunk, és csak nehezen értük el Knidoszt. Mivel a szél feltartóztatott, Kréta szélárnyékos oldala mentén hajóztunk, Szalmóné felé. ⁸Nagy üggyel-bajjal haladtunk a part mentén, míg eljutottunk egy Jó Kikötők nevű helyre, amely közel volt Lászea városához.

⁹Sok idő telt el, és már a böjt is elmúlt, úgyhogy a hajózás veszedelmessé vált. Ezért Pál így figyelmeztette őket: ^a a v9 „A böjt” az engesztelés napja volt, ősszel – miután elmúlt, a biztonságos tengeri utazás évszaka gyakorlatilag lezárult. ¹⁰„Férfiak, úgy látom, hogy ez az út pusztulással és súlyos veszteséggel fog járni, nemcsak a rakományban és a hajóban, hanem az életünkben is.” ¹¹De a százados jobban hitt a kormányosnak és a hajó tulajdonosának, mint Pál szavainak. ¹²Mivel a kikötő télire alkalmatlan volt, a legtöbben úgy döntöttek, hogy továbbhajóznak, abban a reményben, hogy valahogy elérik Főnixet, Kréta egyik kikötőjét, amely délnyugat és északnyugat felé néz, és ott telelnek át.

Vihar a tengeren

¹³Amikor enyhe déli szél kezdett fújni, azt hitték, hogy elérték céljukat, felszedték a horgonyt, és szorosan Kréta partja mentén hajóztak. ¹⁴De nem sokkal később a sziget felől orkán erejű szél csapott le, amelyet északkeletinek neveznek. ¹⁵A hajót elragadta, és nem tudott a széllel szembefordulni, ezért engedtünk neki, és sodródtunk. ¹⁶Amikor egy Klauda nevű kis sziget alatt haladtunk el, csak nehezen tudtuk megmenteni a hajó mentőcsónakját. ¹⁷Miután felhúzták a fedélzetre, kötelekkel megerősítették a hajótestet. Mivel féltek, hogy a Szirtisz homokzátonyaira futnak, leeresztették a horgonyvasat, és hagyták, hogy a szél sodorja őket. ^b b v17 A Szirtisz az észak-afrikai partoknál húzódó, hírhedt, állandóan mozgó homokzátonyos szakasz volt, amelytől az ókori hajósok rettegtek. ¹⁸A vihar olyan hevesen tépázott minket, hogy másnap a rakományt kezdték a tengerbe dobálni. ¹⁹Harmadnap pedig saját kezükkel dobálták ki a hajó felszerelését. ²⁰Sok napon át sem a nap, sem a csillagok nem látszottak, a heves vihar pedig szüntelenül tombolt, úgyhogy végül minden reményünket elvesztettük, hogy megmenekülünk.

²¹Miután sokáig nem ettek semmit, Pál közéjük állt, és így szólt: „Férfiak, hallgatnotok kellett volna rám, és nem indulni el Krétából; akkor megkíméltétek volna magatokat ettől a pusztulástól és veszteségtől. ²²Most pedig arra biztatlak titeket, hogy maradjatok bizakodók: egyikőtök sem veszti el az életét, csak a hajó vész el. ²³Ma éjjel mellém állt Atyánk angyala – azé, akié vagyok, és akit szolgálok –, ^c c v23 Pál nem valamilyen távoli istenséget nevez meg, hanem az Atyát, akihez tartozik – a süllyedő hajóban is fiú, aki Atyja gondviselésében van. ²⁴és ezt mondta: »Ne félj, Pál! Neked a császár elé kell állnod, és íme, Atyánk neked ajándékozta mindazok életét, akik veled hajóznak.« ²⁵Ezért legyetek bátrak, férfiak, mert bízom Atyánkban: pontosan úgy lesz, ahogyan nekem megmondatott. ²⁶De valamelyik szigeten partra kell futnunk.”

A hajótörés

²⁷A tizennegyedik éjszakán, amikor még mindig az Adriai-tengeren sodródtunk, a hajósok éjféltájban megérezték, hogy szárazföld közeledik. ²⁸Lemérték a mélységet, és száztíz lábat találtak; majd kissé továbbmenve újra lemérték, és kilencven lábat találtak. ^d d v28 A görög szöveg húsz, majd tizenöt ölet mond – a gyorsan csökkenő mélység figyelmeztette a hajósokat, hogy a szárazföld veszedelmesen közel van. ²⁹Mivel féltek, hogy zátonyra futnak, négy horgonyt vetettek ki a hajó faráról, és azért imádkoztak, hogy virradjon meg. ³⁰A hajósok megpróbáltak megszökni a hajóról: leeresztették a mentőcsónakot a tengerbe, és úgy tettek, mintha a hajó orráról akarnának horgonyokat kivetni. ³¹Pál ekkor ezt mondta a századosnak és a katonáknak: „Ha ezek az emberek nem maradnak a hajón, ti nem menekülhettek meg.” ³²Erre a katonák elvágták a köteleket, amelyek a mentőcsónakot tartották, és hagyták, hogy elsodródjon.

³³Közvetlenül hajnal előtt Pál mindenkit arra biztatott, hogy egyék, és ezt mondta: „Ma van a tizennegyedik napja, hogy aggódva várakoztok étlen, és semmit sem ettetek. ³⁴Ezért arra biztatlak titeket, hogy egyetek, mert ez az életben maradásotokat szolgálja. Egyikőtök fejéről sem vész el egyetlen hajszál sem.” ³⁵Miután ezt mondta, kenyeret vett a kezébe, mindnyájuk előtt hálát adott Atyánknak, megtörte, és enni kezdett. ³⁶Erre mindannyian nekibátorodtak, és ők is ettek valamit. ³⁷Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón. ³⁸Miután jóllaktak, a gabonát a tengerbe szórva könnyítettek a hajón. ³⁹Amikor megvirradt, nem ismerték fel a szárazföldet, de észrevettek egy öblöt, amelynek homokos partja volt, és elhatározták, hogy ha lehet, ott futtatják partra a hajót. ⁴⁰Elvágták a horgonyokat, és a tengerben hagyták őket, ugyanakkor eloldották a kormánylapátok köteleit is. Majd felvonták az orrvitorlát a szélnek, és a part felé tartottak. ⁴¹De egy homokzátonyra futottak, ahol két áramlat találkozott, és ott a hajó megfeneklett – az orra mozdulatlanul beleragadt, a farát pedig a hullámok ereje szétzúzta.

⁴²A katonák elhatározták, hogy megölik a foglyokat, nehogy valamelyikük kiússzon, és megszökjön. ⁴³De a százados meg akarta menteni Pált, ezért visszatartotta őket a tervüktől, és megparancsolta, hogy akik tudnak úszni, elsőként ugorjanak a vízbe, és jussanak partra, ⁴⁴a többiek pedig ki deszkákon, ki a hajó roncsain. Így mindenki épségben eljutott a szárazföldre.