Máltán fogadnak minket

Máltán egy kígyó megmarja Pált, a szigetlakók várják, hogy összeessen, aztán úgy döntenek, hogy isten. Rómában kibérel egy szállást, egy őrhöz láncolva, és Atyánk országát meg Jézust magyarázza a zsidó vezetőknek. Néhányan hisznek, mások nem, és a beszámoló egyszerűen véget ér.

28. fejezet.

Miután szerencsésen partra jutottunk, megtudtuk, hogy a sziget neve Málta. A szigetlakók rendkívüli emberséggel bántak velünk: tüzet gyújtottak, és mindnyájunkat befogadtak, mert eleredt az eső, és hideg volt. Amikor Pál összegyűjtött egy nyaláb rőzsét, és rátette a tűzre, a melegtől egy vipera bújt elő, és rákapaszkodott a kezére. Amikor a bennszülöttek meglátták a kezén függő állatot, ezt mondták egymásnak: „Ez az ember biztosan gyilkos. A tengerből ugyan megmenekült, de az Igazság nem hagyja élni.” Pál azonban lerázta az állatot a tűzbe, és semmi baja sem lett. Azt várták, hogy feldagad, vagy hirtelen holtan esik össze. De miután sokáig figyelték, és látták, hogy semmi baj sem éri, megváltoztatták a véleményüket, és istennek mondták.

Annak a helynek a közelében voltak a sziget főemberének, Publiusznak a birtokai. Ő befogadott minket, és három napig vendégül látott, barátságosan. Publiusz apja lázban és vérhasban feküdt betegen. Pál bement hozzá, imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította. Ezután a sziget többi betege is odajött, és meggyógyult. Sokféleképpen megtiszteltek minket, és amikor elhajóztunk, elláttak mindennel, amire szükségünk volt.

Pál megérkezik Rómába

Három hónap múlva egy alexandriai hajón hajóztunk tovább, amely a szigeten telelt, és az Ikrek jelvényét viselte. Szirakúzába futottunk be, és ott maradtunk három napig. Onnan körbehajózva Régiumba érkeztünk. Egy nap múlva déli szél támadt, és a második napon megérkeztünk Puteoliba. Ott testvérekre találtunk, akik arra kértek, hogy maradjunk náluk hét napig. Így jutottunk el Rómába. Az ottani testvérek hallottak felőlünk, és elénk jöttek egészen az Appiusz fórumáig és a Három Csárdáig. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott Atyánknak, és nekibátorodott.

Pál hirdeti az országot

Amikor megérkeztünk Rómába, Pál külön lakhatott, azzal a katonával, aki őrizte.

Három nap múlva összehívta a zsidók vezetőit. Amikor összegyűltek, ezt mondta nekik: „Testvéreim, bár semmit sem tettem a népünk ellen vagy atyáink szokásai ellen, mégis fogolyként adtak át Jeruzsálemből a rómaiak kezébe. Miután kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mert semmi halált érdemlő vád nem volt ellenem. Amikor a zsidók tiltakoztak, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni, bár nem akartam vádat emelni a népem ellen. Ezért kértem, hogy láthassalak és beszélhessek veletek. Izráel reménységéért viselem ezt a láncot.”

Ők ezt mondták neki: „Mi nem kaptunk felőled levelet Júdeából, és testvéreink közül sem jött senki, aki rosszat jelentett vagy mondott volna rólad. Szeretnénk azonban hallani tőled, hogy mit gondolsz, mert tudjuk, hogy ezt az irányzatot mindenütt ellenzik.”

Kijelöltek egy napot, és még többen jöttek el a szállására. Reggeltől estig magyarázta nekik a dolgokat, bizonyságot téve Atyánk országáról, és Mózes törvényéből meg a prófétákból igyekezett meggyőzni őket Jézus felől. Egyeseket meggyőzött az, amit mondott, mások azonban nem hittek. Mivel nem értettek egyet egymással, szétoszlottak, miután Pál még egy utolsó szót fűzött hozzá: „Helyesen mondta a Szentlélek atyáitoknak Ézsaiás próféta által:

„Menj el ehhez a néphez, és mondd: Hallván hallotok majd, de nem értetek, és nézvén néztek majd, de nem láttok.

Mert megkérgesedett ennek a népnek a szíve, a fülük nehezen hall, és a szemüket behunyták, hogy a szemükkel ne lássanak, a fülükkel ne halljanak, a szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.

Tudjátok meg tehát: Atyánk üdvössége a népekhez küldetett el, ők pedig hallgatni fognak rá.” ^a

Pál két teljes évig maradt a saját bérelt szállásán, és fogadott mindenkit, aki eljött hozzá. Hirdette Atyánk országát, és tanított az Úr Jézus Krisztus felől, bátran és akadálytalanul.