Elhívva, hogy Jézus Krisztuséi legyünk
Pál legteljesebb kifejtése az evangéliumról – az emberiség bűne, Isten igazsága és az üdvösség kegyelemből, hit által. A levél, amely minden másnál jobban formálta az egyházat.
1 1Pál, Krisztus Jézus szolgája, elhívott apostol, akit Atyánk elkülönített az evangéliumára, 2az evangéliumra, amelyet prófétái által előre megígért a szent Írásokban, 3az ő Fia felől, aki földi élete szerint Dávid nemzetségéből származott, 4és aki a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadásával, hatalommal Atyánk Fiának bizonyult – Jézus Krisztus, a mi Urunk. 5Általa kaptunk kegyelmet és apostolságot a hit engedelmességére minden nép között, az ő nevéért, 6és közöttük vagytok ti is, akik elhívást kaptatok, hogy Jézus Krisztuséi legyetek. 7Mindazoknak, akik Rómában vannak, akiket Atyánk szeret, és akiket elhívott, hogy szentjei legyenek: Kegyelem nektek és békesség Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
Vágy az evangélium hirdetésére
8Először is hálát adok Atyámnak Jézus Krisztus által mindnyájatokért, mert hitetekről az egész világon beszélnek. 9Mert Atyánk a tanúm, akinek lelkemben szolgálok az ő Fia evangéliumában, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok imádságaimban, 10és mindig azért könyörgök, hogy Atyánk akaratából végre valahogyan eljuthassak hozzátok. 11Mert vágyódom látni titeket, hogy megosszak veletek valamilyen lelki ajándékot, amely megerősít benneteket, 12vagyis hogy együtt bátorodjunk meg nálatok egymás hite által, a tiétek és az enyém által egyaránt.
13Szeretném, testvéreim, ha tudnátok, hogy sokszor elhatároztam, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig akadályozva voltam – hogy nálatok is arassak némi termést, ahogyan a többi nép között is. 14Adósa vagyok görögöknek és nem görögöknek, bölcseknek és balgáknak egyaránt. 15Ezért kész vagyok nektek is hirdetni az evangéliumot, akik Rómában vagytok.
16Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Atyánk ereje az minden hívő üdvösségére, elsőként a zsidónak, de a görögnek is.
17Mert Atyánk igazsága nyilvánul meg benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: „Az igaz ember hitből fog élni.” a a v17 „Hitből hitbe”: az evangéliumot a hit hajtja végig – az elejétől a végéig.
Atyánk haragja a bűn ellen
18Mert Atyánk haragja megnyilvánul a mennyből az emberek minden istentelensége és igazságtalansága ellen, akik igazságtalansággal elfojtják az igazságot. 19Mert ami megismerhető Atyánkról, az nyilvánvaló előttük, mivel Atyánk nyilvánvalóvá tette számukra. 20Mert ami láthatatlan benne: örök hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva világosan látható, és felismerhető alkotásaiból. Ezért nincs mentségük. 21Mert bár ismerték Atyánkat, mégsem dicsőítették Istenként, és nem adtak hálát neki, hanem gondolkodásuk hiábavalóvá vált, és értetlen szívükre sötétség borult. 22Bölcseknek vallották magukat, de bolonddá lettek, 23és a halhatatlan Atyánk dicsőségét felcserélték a mulandó ember, a madarak, az állatok és a csúszómászók képmásával. 24Ezért Atyánk kiszolgáltatta őket szívük kívánságainak, a tisztátalanságnak, hogy megszégyenítsék egymás között a testüket, 25mert felcserélték az Atyánkról szóló igazságot a hazugsággal, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen.
26Ezért Atyánk gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket: asszonyaik a természetes kapcsolatot természetellenesre cserélték fel. 27Ugyanígy a férfiak is elhagyták a nőkkel való természetes kapcsolatot, és egymás iránt gerjedtek vágyra – férfiak férfiakkal fajtalankodtak, és tévelygésük megérdemelt büntetését önmagukban vették el. 28És mivel nem tartották érdemesnek, hogy megtartsák Atyánkat ismeretükben, kiszolgáltatta őket romlott gondolkodásnak, hogy illetlen dolgokat tegyenek. 29Betöltötte őket mindenféle igazságtalanság, gonoszság, kapzsiság és rosszindulat; telve vannak irigységgel, gyilkossággal, viszálykodással, csalárdsággal és alattomossággal; pletykálkodók, 30rágalmazók, Atyánk gyűlölői, gőgösek, kevélyek, kérkedők, a rosszban leleményesek, szüleiknek engedetlenek, 31ostobák, hűtlenek, szeretetlenek, könyörtelenek. 32És bár ismerik Atyánk igazságos rendelkezését, hogy akik ilyeneket tesznek, méltók a halálra, nemcsak maguk teszik azokat, hanem helyeslik is, ha mások teszik.