Már nyomtatásban is

Róma 1 FHB Father's Heart Bible™

AtyaJézusLélek
15% kedvezmény az első rendelésedből →
Könyv

Elhívva, hogy Jézus Krisztuséi legyünk

Pál legteljesebb kifejtése az evangéliumról – az emberiség bűne, Isten igazsága és az üdvösség kegyelemből, hit által. A levél, amely minden másnál jobban formálta az egyházat.

1. fejezet.

Pál, Krisztus Jézus szolgája, elhívott apostol, akit Atyánk elkülönített az evangéliumára, az evangéliumra, amelyet prófétái által előre megígért a szent Írásokban, az ő Fia felől, aki földi élete szerint Dávid nemzetségéből származott, és aki a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadásával, hatalommal Atyánk Fiának bizonyult – Jézus Krisztus, a mi Urunk. Általa kaptunk kegyelmet és apostolságot a hit engedelmességére minden nép között, az ő nevéért, és közöttük vagytok ti is, akik elhívást kaptatok, hogy Jézus Krisztuséi legyetek. Mindazoknak, akik Rómában vannak, akiket Atyánk szeret, és akiket elhívott, hogy szentjei legyenek: Kegyelem nektek és békesség Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

Vágy az evangélium hirdetésére

Először is hálát adok Atyámnak Jézus Krisztus által mindnyájatokért, mert hitetekről az egész világon beszélnek. Mert Atyánk a tanúm, akinek lelkemben szolgálok az ő Fia evangéliumában, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok imádságaimban, és mindig azért könyörgök, hogy Atyánk akaratából végre valahogyan eljuthassak hozzátok. Mert vágyódom látni titeket, hogy megosszak veletek valamilyen lelki ajándékot, amely megerősít benneteket, vagyis hogy együtt bátorodjunk meg nálatok egymás hite által, a tiétek és az enyém által egyaránt.

Szeretném, testvéreim, ha tudnátok, hogy sokszor elhatároztam, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig akadályozva voltam – hogy nálatok is arassak némi termést, ahogyan a többi nép között is. Adósa vagyok görögöknek és nem görögöknek, bölcseknek és balgáknak egyaránt. Ezért kész vagyok nektek is hirdetni az evangéliumot, akik Rómában vagytok.

Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Atyánk ereje az minden hívő üdvösségére, elsőként a zsidónak, de a görögnek is.

Mert Atyánk igazsága nyilvánul meg benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: „Az igaz ember hitből fog élni.” a a v17 „Hitből hitbe”: az evangéliumot a hit hajtja végig – az elejétől a végéig.

Atyánk haragja a bűn ellen

Mert Atyánk haragja megnyilvánul a mennyből az emberek minden istentelensége és igazságtalansága ellen, akik igazságtalansággal elfojtják az igazságot. Mert ami megismerhető Atyánkról, az nyilvánvaló előttük, mivel Atyánk nyilvánvalóvá tette számukra. Mert ami láthatatlan benne: örök hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva világosan látható, és felismerhető alkotásaiból. Ezért nincs mentségük. Mert bár ismerték Atyánkat, mégsem dicsőítették Istenként, és nem adtak hálát neki, hanem gondolkodásuk hiábavalóvá vált, és értetlen szívükre sötétség borult. Bölcseknek vallották magukat, de bolonddá lettek, és a halhatatlan Atyánk dicsőségét felcserélték a mulandó ember, a madarak, az állatok és a csúszómászók képmásával. Ezért Atyánk kiszolgáltatta őket szívük kívánságainak, a tisztátalanságnak, hogy megszégyenítsék egymás között a testüket, mert felcserélték az Atyánkról szóló igazságot a hazugsággal, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen.

Ezért Atyánk gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket: asszonyaik a természetes kapcsolatot természetellenesre cserélték fel. Ugyanígy a férfiak is elhagyták a nőkkel való természetes kapcsolatot, és egymás iránt gerjedtek vágyra – férfiak férfiakkal fajtalankodtak, és tévelygésük megérdemelt büntetését önmagukban vették el. És mivel nem tartották érdemesnek, hogy megtartsák Atyánkat ismeretükben, kiszolgáltatta őket romlott gondolkodásnak, hogy illetlen dolgokat tegyenek. Betöltötte őket mindenféle igazságtalanság, gonoszság, kapzsiság és rosszindulat; telve vannak irigységgel, gyilkossággal, viszálykodással, csalárdsággal és alattomossággal; pletykálkodók, rágalmazók, Atyánk gyűlölői, gőgösek, kevélyek, kérkedők, a rosszban leleményesek, szüleiknek engedetlenek, ostobák, hűtlenek, szeretetlenek, könyörtelenek. És bár ismerik Atyánk igazságos rendelkezését, hogy akik ilyeneket tesznek, méltók a halálra, nemcsak maguk teszik azokat, hanem helyeslik is, ha mások teszik.