Pál Agrippa előtt áll

Egy király előtt szóhoz jutva Pál újra elmondja a damaszkuszi utat: a fényt, a hangot, a megbízatást, hogy szemeket nyisson meg. Fesztusz felkiált, hogy a sok tudomány megőrjítette. Agrippa megkérdezi, ilyen hamar keresztyénné akarja-e tenni, aztán elismeri, hogy szabadon mehetett volna.

26. fejezet.

Agrippa ezt mondta Pálnak: „Megengedem, hogy szólj a magad védelmében.” Pál pedig kinyújtotta a kezét, és belekezdett a védőbeszédébe.

Agrippa király, szerencsésnek tartom magam, hogy ma előtted védekezhetem mindazzal a váddal szemben, amellyel a zsidók vádolnak, különösen, mivel jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését, ezért kérlek, hallgass meg türelmesen.

Ifjúságomtól fogva minden zsidó ismeri az életemet, amelyet kezdettől fogva a saját népem között és Jeruzsálemben éltem. Régóta ismernek, és ha hajlandók tanúskodni, megerősíthetik, hogy vallásunk legszigorúbb irányzata szerint farizeusként éltem. Most pedig azért állok a bíróság előtt, mert reménykedem abban az ígéretben, amelyet Atyánk tett atyáinknak. Tizenkét törzsünk azt reméli, hogy eljut ehhez az ígérethez, miközben éjjel-nappal buzgón szolgálja őt. Ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók, ó, király. Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Atyánk feltámasztja a halottakat?

Egykor én magam is azt gondoltam, hogy sok mindent kell tennem a názáreti Jézus neve ellen. Ezt tettem Jeruzsálemben: a főpapoktól kapott felhatalmazással sok szentet börtönbe zártam, és amikor megölték őket, ellenük szavaztam. Minden zsinagógában gyakran megbüntettem őket, és arra próbáltam kényszeríteni őket, hogy Isten ellen szóljanak; dühömben annyira üldöztem őket, hogy még idegen városokig is elmentem.

Egy ilyen úton történt, hogy a főpapok felhatalmazásával és megbízásával Damaszkuszba mentem. Dél volt, ó, király, amikor az úton láttam, hogy az égből a napnál fényesebb világosság ragyog körül engem és útitársaimat.

Mindnyájan a földre estünk, és hallottam egy hangot, amely héberül így szólt hozzám: „Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.” ^a

Ezt kérdeztem: „Ki vagy, Uram?” Az Úr pedig ezt mondta: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.

De kelj fel, és állj a lábadra! Azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá és tanúmmá tegyelek mindarra nézve, amit láttál belőlem, és amikben még meg fogok jelenni neked, megmentelek a saját népedtől és a pogányoktól, akikhez most elküldelek, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra térjenek, és a Sátán hatalmából Atyánkhoz, és hogy bűneik bocsánatát és örökséget nyerjenek azok között, akik a bennem való hit által szentté lettek.”

Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, hanem először a damaszkusziaknak, majd a jeruzsálemieknek és egész Júdea vidékén, sőt a pogányoknak is hirdettem, hogy térjenek meg, és forduljanak Atyánkhoz, és vigyenek véghez a megtéréshez méltó tetteket. Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban, és próbáltak megölni. De mivel Atyánk megsegített, mind a mai napig itt állok, és tanúságot teszek kicsiknek és nagyoknak egyaránt, és semmi mást nem mondok, mint amiről a próféták és Mózes megmondták, hogy be fog következni: hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és hogy elsőként támad fel a halottak közül, és világosságot hirdet a mi népünknek és a pogányoknak egyaránt.

Amikor Pál így védekezett, Fesztusz hangosan közbekiáltott: „Megőrültél, Pál! A nagy tudományod az őrületbe kerget.”

Pál azonban így felelt: „Nem őrültem meg, nagyra becsült Fesztusz, hanem az igazság és a józan megfontolás szavait mondom. Tud ezekről a király, akihez bátran szólok. Meg vagyok győződve, hogy ezek közül semmi sem kerülte el a figyelmét, hiszen nem egy zugban történt. Agrippa király, hiszel a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.”

Agrippa ezt mondta: „Ilyen hamar ráveszel, hogy keresztyénné legyek?”

Pál így felelt: „Akár rövid, akár hosszú idő alatt, azt kérem Atyánktól, hogy ne csak te, hanem mindazok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én vagyok – leszámítva ezeket a bilincseket.”

Ekkor felállt a király, a helytartó, Berniké és azok, akik velük együtt ültek.

Amikor kimentek, így beszélgettek egymással: „Ez az ember nem tett semmi olyat, amivel halált vagy börtönt érdemelne.”

Agrippa pedig ezt mondta Fesztusznak: „Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.”