1Sámuel 17 FHB Father's Heart Bible™

17 ¹A filiszteusok összegyűjtötték csapataikat a harcra. A júdai Sókónál gyülekeztek, és Efesz-Dammímnál vertek tábort, Sókó és Azéka között. ²Saul és Izráel férfiai is összegyűltek, tábort vertek az Élá völgyében, és csatarendbe álltak a filiszteusokkal szemben. ³A filiszteusok az egyik hegyen álltak, Izráel a szemközti hegyen, közöttük pedig a völgy. ⁴A filiszteusok táborából előlépett egy bajnok, a gáti Góliát, aki mintegy két méter kilencven centiméter magas volt. ⁵A fején bronzsisak, testén pikkelyes páncél, amely mintegy ötvenhét kilogrammot nyomott. ⁶Lábát bronz lábvért fedte, a vállai között pedig bronz dárda függött. ⁷Lándzsájának nyele olyan volt, mint a szövőszék tartófája, vashegye pedig mintegy hét kilogrammot nyomott. Pajzshordozója előtte haladt. ⁸Megállt, és odakiáltott Izráel csatasorainak: „Miért vonultatok ki, hogy csatarendbe álljatok? Hát nem filiszteus vagyok-e én, ti pedig Saul szolgái? Válasszatok ki egy embert, és küldjétek le hozzám! ⁹Ha képes megküzdeni velem, és megöl, akkor mi leszünk a ti szolgáitok; de ha én kerekedem felül, és megölöm őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és minket fogtok szolgálni.” ¹⁰Majd ezt mondta a filiszteus: „Gyalázattal illetem ma Izráel csatasorait! Adjatok egy embert, hadd küzdjünk meg egymással!”

¹¹Amikor Saul és egész Izráel meghallotta a filiszteus szavait, megrettentek, és nagyon megrémültek.

¹²Dávid annak az efrátai Isainak volt a fia, aki a júdai Betlehemből származott, és nyolc fia volt. Saul idejében Isai már öreg volt, élemedett korú. ¹³Isai három legidősebb fia elment Saul után a háborúba: Eliáb, az elsőszülött, a második Abínádáb, a harmadik pedig Sammá. ¹⁴Dávid volt a legkisebb. A három legidősebb elment Saul után, ¹⁵Dávid pedig el-eljárt Saultól, hogy apja juhait legeltesse Betlehemben.

¹⁶A filiszteus pedig negyven napon át reggelenként és esténként előlépett, és odaállt.

¹⁷Isai ezt mondta a fiának, Dávidnak: „Vidd el a bátyáidnak ezt a bőséges pörkölt gabonát meg ezt a tíz kenyeret, és siess velük a táborba a bátyáidhoz. ¹⁸Ezt a tíz sajtot pedig vidd el az ezredük parancsnokának. Nézd meg, hogy s mint vannak a bátyáid, és hozz hírt felőlük. ¹⁹Saul meg a bátyáid és Izráel minden férfia az Élá völgyében vannak, és a filiszteusok ellen harcolnak.”

²⁰Dávid kora reggel fölkelt, a nyájat egy őrre bízta, fölmálházott, és elindult, ahogy Isai megparancsolta. Éppen akkor ért a táborhoz, amikor a sereg harci kiáltással vonult ki a csatasorba. ²¹Izráel és a filiszteusok csatarendbe álltak egymással szemben. ²²Dávid a holmiját rábízta a holmik őrzőjére, elfutott a csatasorhoz, és köszöntötte a bátyáit. ²³Miközben beszélgetett velük, a gáti Góliát, a filiszteusok bajnoka, előlépett a filiszteusok csatasorából, és a szokásos szavaival kihívást kiáltott, Dávid pedig meghallotta. ²⁴Amikor Izráel férfiai meglátták ezt az embert, mindnyájan elfutottak előle, mert nagyon féltek. ²⁵Izráel férfiai ezt mondták: „Látjátok ezt az embert, aki egyre csak előjön? Azért jön fel, hogy gyalázza Izráelt. Aki megöli, azt a király nagy gazdagsággal ajándékozza meg, hozzáadja a lányát, és fölmenti apja házát a szolgálat alól Izráelben.”

²⁶Dávid megkérdezte a mellette állóktól: „Mi jár annak az embernek, aki megöli ezt a filiszteust, és leveszi Izráelről a gyalázatot? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni meri az élő Atya seregeit?”

²⁷A nép pedig elismételte neki, hogy mi jár annak az embernek, aki megöli őt.

²⁸Amikor Eliáb, Dávid legidősebb bátyja hallotta, hogy az emberekkel beszél, haragra gerjedt Dávid ellen, és ezt mondta: „Miért jöttél ide? Kire hagytad azt a néhány juhot a pusztában? Ismerem a gőgödet és a szíved gonoszságát: csak azért jöttél ide, hogy lásd a csatát!”

²⁹„Ugyan mit tettem most?” – mondta Dávid. „Hiszen csak egy kérdés volt az egész.” ³⁰Majd elfordult tőle egy másikhoz, és ugyanazt kérdezte, a nép pedig ugyanúgy válaszolt neki, mint azelőtt. ³¹Meghallották, amit Dávid mondott, jelentették Saulnak, ő pedig magához hívatta. ³²Dávid ezt mondta Saulnak: „Senkinek se csüggedjen el a szíve miatta! Szolgád elmegy, és megküzd ezzel a filiszteussal.”

³³De Saul ezt mondta: „Nem küzdhetsz meg ezzel a filiszteussal, hiszen még csak gyermek vagy, ő pedig ifjúkorától fogva harcos.”

³⁴Dávid így felelt Saulnak: „Szolgád apja juhait legeltette. Ha jött egy oroszlán vagy egy medve, és elragadott egy bárányt a nyájból, ³⁵utánamentem, leütöttem, és kiragadtam a szájából a bárányt. Ha pedig ellenem fordult, megragadtam a sörényénél, leütöttem, és megöltem. ³⁶Szolgád megölte az oroszlánt is, a medvét is, és ez a körülmetéletlen filiszteus is úgy jár majd, mint azok közül az egyik, mert gyalázta az élő Atya seregeit.” ³⁷Majd hozzátette Dávid: „Atyánk, aki megmentett engem az oroszlán karmától és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is.” Saul ezt mondta: „Menj, és legyen veled Atyánk!”

³⁸Ezután Saul felöltöztette Dávidot a maga ruhájába, a fejére bronzsisakot tett, és páncélt adott rá. ³⁹Dávid a páncél fölé kötötte a kardot, és megpróbált járni, de nem volt hozzászokva. „Nem tudok ezekben járni” – mondta Saulnak –, „nem szoktam hozzájuk.” Azzal letette őket magáról.

⁴⁰Fogta a botját, kiválasztott öt sima követ a patakmederből, beletette őket a pásztortáskába, a tarisznyájába, és parittyával a kezében a filiszteus felé indult. ⁴¹A filiszteus pedig egyre közelebb jött Dávidhoz, előtte haladt a pajzshordozója. ⁴²Amikor a filiszteus végignézett Dávidon, és látta, hogy még csak gyermek, pirospozsgás és szép arcú, lenézte őt. ⁴³Ezt mondta Dávidnak: „Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?” És a filiszteus megátkozta Dávidot a maga isteneivel. ⁴⁴„Gyere csak ide” – mondta –, „és az ég madarainak meg a mező vadjainak adom a testedet!”

⁴⁵Dávid így felelt a filiszteusnak: „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a Seregek Atyjának nevében megyek ellened, Izráel csatasorai Atyjának nevében, akit te gyaláztál. ⁴⁶Még ma kezembe ad téged Atyánk, leütlek, és levágom a fejedet. Még ezen a napon az ég madarainak és a föld vadjainak adom a filiszteus sereg holttesteit, és megtudja az egész föld, hogy van Atyánk Izráelben.

⁴⁷És megtudja ez az egész sokaság, amely itt összegyűlt, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg Atyánk, mert Atyánké a harc, és ő titeket mind a kezünkbe ad.”

⁴⁸Amikor a filiszteus elindult, és közeledett Dávid felé, hogy megtámadja, Dávid gyorsan a csatasor felé futott, hogy szembeszálljon a filiszteussal. ⁴⁹Dávid belenyúlt a táskájába, kivett egy követ, kihajította a parittyával, és homlokon találta a filiszteust. A kő belefúródott a homlokába, ő pedig arccal a földre zuhant. ⁵⁰Így Dávid egy parittyával meg egy kővel kerekedett a filiszteus fölé: leütötte, és megölte, pedig nem volt kard a kezében. ⁵¹Dávid odafutott, és megállt a filiszteus fölött, fogta annak kardját, kirántotta a hüvelyéből, és megölte, azzal vágta le a fejét. Amikor a filiszteusok látták, hogy meghalt a hősük, elfutottak.

⁵²Ekkor Izráel és Júda férfiai fölkeltek, csatakiáltásban törtek ki, és üldözték a filiszteusokat egészen Gát bejáratáig meg Ekrón kapuiig. A filiszteusok elesettjei ott hevertek a Saaraimba vezető úton egészen Gátig és Ekrónig. ⁵³Amikor Izráel fiai visszatértek a filiszteusok üldözéséből, kifosztották a táborukat. ⁵⁴Dávid pedig fogta a filiszteus fejét, és elvitte Jeruzsálembe, Góliát fegyvereit viszont a maga sátrába tette. ⁵⁵Amikor Saul látta, hogy Dávid kimegy a filiszteus elé, megkérdezte Abnértől, a hadserege parancsnokától: „Kinek a fia ez az ifjú, Abnér?” Abnér így felelt: „Az életedre mondom, királyom, hogy nem tudom!”

⁵⁶A király ezt mondta: „Tudd meg, hogy kinek a fia ez az ifjú!”

⁵⁷Amikor Dávid visszatért, miután megölte a filiszteust, Abnér magával vitte, és Saul elé állította; a filiszteus feje a kezében volt. ⁵⁸Saul megkérdezte: „Kinek a fia vagy, ifjú?” Dávid így felelt: „A te szolgádnak, a betlehemi Isainak a fia.”