1Sámuel 18 FHB Father's Heart Bible™

18 ¹Amikor Dávid befejezte a beszélgetést Saullal, Jónátán lelke összeforrt Dávid lelkével, és Jónátán úgy szerette őt, mint saját lelkét. ²Attól a naptól fogva Saul magánál tartotta Dávidot, és nem engedte, hogy visszatérjen apja házába. ³Jónátán pedig szövetséget kötött Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint saját lelkét. ⁴Jónátán levetette a köpenyét, és Dávidnak adta, a ruhájával, a kardjával, az íjával és az övével együtt.

⁵Dávidnak minden sikerült, ahová csak Saul küldte, ezért Saul a harcosok fölé állította. Ez tetszett az egész népnek, és Saul szolgáinak is.

⁶Amikor hazatértek, miután Dávid megölte a filiszteust, minden izráeli városból kijöttek az asszonyok, hogy Saul király elé menjenek, énekelve, táncolva, örvendezve, dobokkal és hangszerekkel. ⁷Ünneplés közben így énekeltek egymásnak az asszonyok: „Saul megölt ezreket, Dávid meg tízezreket.”

⁸Saul haragra gyúlt, és nagyon rosszul esett neki ez a szó. Ezt mondta: „Dávidnak tízezreket tulajdonítanak, nekem meg csak ezreket. Már csak a királyság hiányzik neki!” ⁹Attól a naptól fogva Saul irigy szemmel figyelte Dávidot. ¹⁰Másnap gonosz lélek szállta meg Sault, amelyet Atyánk küldött, és dühöngeni kezdett a házában, miközben Dávid a lanton játszott, mint nap mint nap. Saul kezében ott volt a lándzsája. ¹¹Elhajította a lándzsát, mert ezt gondolta: „A falhoz szegezem Dávidot.” De Dávid kétszer is kitért előle. ¹²Saul félt Dávidtól, mert Atyánk vele volt, Saultól pedig eltávozott. ¹³Ezért Saul eltávolította Dávidot maga mellől, és ezer ember parancsnokává tette. Dávid pedig hadba vezette a népet, és visszahozta. ¹⁴Dávidnak minden útján sikere volt, mert Atyánk vele volt. ¹⁵Amikor Saul látta, milyen nagy sikere van Dávidnak, rettegni kezdett tőle. ¹⁶Egész Izráel és Júda azonban szerette Dávidot, mert ő vezette őket hadba, és ő hozta vissza.

Dávid elnyeri Míkált Saul cselszövései ellenére

¹⁷Saul ezt mondta Dávidnak: „Itt van a nagyobbik lányom, Mérab. Hozzád adom feleségül, csak légy bátor a kedvemért, és vívd Atyánk harcait.” Mert Saul ezt gondolta: „Ne az én kezem legyen ellene, hanem a filiszteusok keze legyen ellene.”

¹⁸Dávid ezt mondta Saulnak: „Ki vagyok én, és mi az én nemzetségem, apám családja Izráelben, hogy a király veje legyek?” ¹⁹De amikor Mérabot, Saul lányát Dávidnak kellett volna adni, a meholái Adriélnek adták feleségül.

²⁰Míkál pedig, Saul lánya, megszerette Dávidot. Amikor ezt Saul meghallotta, tetszett neki a dolog. ²¹Saul ezt gondolta: „Hozzáadom, hogy csapda legyen neki, és a filiszteusok keze sújtson le rá.” Ezért Saul ezt mondta Dávidnak: „Ma másodszor is lehetőséged van rá, hogy a vejem légy.”

²²Saul megparancsolta a szolgáinak: „Mondjátok meg Dávidnak négyszemközt: »A király kedvel téged, és minden szolgája szeret. Most hát légy a veje.«”

²³Saul szolgái elmondták ezeket a szavakat Dávidnak. Dávid ezt mondta: „Kicsiség szerintetek az, hogy valaki a király veje legyen? Hiszen én szegény és jelentéktelen ember vagyok.”

²⁴Saul szolgái pedig jelentették neki: „Ezt mondta Dávid.”

²⁵Saul ezt mondta: „Mondjátok meg Dávidnak: »A király nem kér jegyajándékot, csak száz filiszteus előbőrét, bosszúból a király ellenségein.«” Azt tervelte ki, hogy Dávid a filiszteusok keze által essék el. ^a a v25 Az ellenség előbőrét a megölt ellenfelek bizonyítékaként bemutatni elismert hadizsákmány-szokás volt az ókori Kánaánban és a környező kultúrákban. ²⁶Szolgái elmondták ezt Dávidnak, és ő örült, hogy a király veje lehet. Mielőtt a kitűzött idő letelt volna, ²⁷Dávid útnak indult az embereivel, megölt kétszáz filiszteust, és elvitte a király elé az előbőrüket, teljes számban leszámolva, hogy a veje legyen. Saul pedig hozzáadta a lányát, Míkált feleségül. ²⁸Amikor Saul látta és megtudta, hogy Atyánk Dáviddal van, és hogy a lánya, Míkál szereti őt, ²⁹Saul még jobban félt Dávidtól, és Dávid ellensége lett élete végéig.

³⁰A filiszteusok vezérei újra meg újra kivonultak a harcba, és Dávidnak minden alkalommal nagyobb sikere volt, mint Saul összes tisztjének, ezért igen nagy becsülete lett a nevének.