Saul meg akarja ölni Dávidot
Jonatán egyszer lebeszéli apját, és ez kitart a következő lándzsáig. Míkal leereszti Dávidot az ablakon, és bálványt tesz az ágyába, hogy időt nyerjen. Saul követeit sorra elragadja Atyánk Lelke, és prófétálnak ahelyett, hogy elfognák, aztán Saul is így jár.
19 1Saul beszélt a fiával, Jónatánnal és minden szolgájával arról, hogy megöli Dávidot. Jónatán pedig, Saul fia, nagyon kedvelte Dávidot. 2Jónatán elmondta Dávidnak: „Saul, az apám meg akar ölni téged, ezért vigyázz holnap reggel: maradj rejtekben, és ne mutatkozz! 3Én kimegyek, és odaállok apám mellé a mezőn, ahol te leszel, és beszélek apámmal rólad. Azután elmondom neked, amit megtudok.”
4Jónatán jót mondott Dávidról apjának, Saulnak, és ezt mondta neki: „A király ne vétkezzen a szolgája, Dávid ellen, mert ő nem vétkezett ellened, sőt tettei nagyon is javadra voltak. 5Kockára tette az életét, hogy leterítse a filiszteust, és Atyánk nagy győzelmet szerzett egész Izráelnek. Te láttad ezt, és örültél. Miért vétkeznél az ártatlan vér ellen, megölve Dávidot ok nélkül?”
6Saul hallgatott Jónatánra, és megesküdött: „Az élő Atyánkra, Dávidot nem ölik meg!”
7Jónatán hívta Dávidot, és elmondott neki mindent, majd Saulhoz vezette, és Dávid úgy szolgált nála, mint azelőtt.
8Újra kitört a háború. Dávid kivonult, harcolt a filiszteusok ellen, nagy csapást mért rájuk, és azok elmenekültek előle.
9De Atyánktól egy ártó lélek szállt Saulra, miközben a házában ült, lándzsával a kezében, Dávid pedig a lantot pengette. 10Saul a falhoz akarta szegezni Dávidot a lándzsájával, de Dávid félreugrott, és a lándzsa a falba fúródott. Dávid elmenekült, és megmenekült azon az éjszakán. 11Saul embereket küldött, hogy figyeljék Dávid házát, és reggel megöljék. Míkal, Dávid felesége azonban figyelmeztette: „Ha ma éjjel nem menekülsz el, reggelre halott leszel.” 12Míkal tehát leeresztette Dávidot egy ablakon át, ő pedig elmenekült, és megmenekült. 13Míkal ekkor fogta a házibálványt, az ágyra fektette, a fejéhez kecskeszőr takarót tett, és ruhával letakarta. 14Amikor Saul követeket küldött, hogy elfogják Dávidot, Míkal ezt mondta: „Beteg.”
15Saul ekkor visszaküldte a követeket, hogy lássák Dávidot, és ezt mondta: „Hozzátok fel hozzám az ágyastól, hogy megöljem!” 16Amikor a követek bementek, a házibálvány volt az ágyban, a fejénél a kecskeszőr takaró.
17Saul ezt mondta Míkalnak: „Miért csaptál be így engem, és engedted elmenekülni az ellenségemet?” Míkal ezt felelte Saulnak: „Ő mondta nekem: »Engedj el! Miért öljelek meg?«”
18Dávid elmenekült, és megmenekült, elment Sámuelhez Rámába, és elmondott neki mindent, amit Saul tett vele. Azután Sámuellel együtt elmentek, és Nájótban laktak. 19Jelentették Saulnak: „Dávid a rámai Nájótban van.” 20Saul követeket küldött, hogy elfogják Dávidot. De amikor meglátták a prófétáló prófétacsapatot, és Sámuelt, aki a vezetőjükként ott állt, Saul követeire is rászállt Atyánk Lelke, és ők is prófétáltak. 21Jelentették ezt Saulnak, ő pedig más követeket küldött, de azok is prófétáltak. Saul harmadszor is küldött követeket, de azok is prófétáltak. 22Végül maga Saul ment el Rámába, és eljutott a nagy kúthoz, amely Székúban van. Ezt kérdezte: „Hol van Sámuel és Dávid?” „A rámai Nájótban” – felelte valaki.
23Elment a rámai Nájótba, de őrá is rászállt Atyánk Lelke, és útközben folyamatosan prófétált, amíg el nem ért a rámai Nájótba. 24Ő is levetette a ruháját, prófétált Sámuel előtt, és meztelenül feküdt egész nap és egész éjjel. Ezért mondják az emberek: „Hát Saul is a próféták között van?”