1Sámuel 16 FHB Father's Heart Bible™

16 ¹Atyánk ezt mondta Sámuelnek: „Meddig gyászolod még Sault, hiszen elvetettem, hogy Izráel királya legyen? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert kiválasztottam magamnak egy királyt a fiai közül.” ^a a v1 Az olajosszaru állat szarvából készült edény, amelyben a felkenéshez való olajat hordozták.

²Sámuel ezt mondta: „Hogyan mehetnék? Ha Saul meghallja, megöl engem.” Atyánk ezt felelte: „Vigyél magaddal egy üszőt, és mondd: »Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Atyának.«

³Hívd meg Isait az áldozatra, én pedig megmutatom neked, mit tegyél. Azt kend fel nekem, akit megnevezek.”

⁴Sámuel úgy tett, ahogy Atyánk mondta, és elment Betlehembe. A város vénei remegve mentek elé, és ezt kérdezték: „Békével jössz?”

⁵„Békével” – felelte. „Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be Atyánknak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra.” Majd megszentelte Isait és a fiait, és meghívta őket az áldozatra. ⁶Amikor megérkeztek, Sámuel meglátta Elíábot, és ezt gondolta: „Biztosan ő Atyánk felkentje!”

⁷Atyánk azonban ezt mondta Sámuelnek: „Ne a külsejét és a magasságát nézd, mert elvetettem őt. Az ember nem úgy lát, ahogyan én: az ember a külsőt nézi, de én, a te Atyád, a szívet nézem.”

⁸Ekkor Isai szólította Abinádábot, és elvezette Sámuel előtt. De Sámuel ezt mondta: „Őt sem választotta Atyánk.” ⁹Azután Isai Sammát állította elő. De Sámuel ezt mondta: „Őt sem választotta Atyánk.” ¹⁰Isai hét fiát vezette el Sámuel előtt, de Sámuel ezt mondta: „Nem ezeket választotta Atyánk.” ¹¹Sámuel ezt kérdezte Isaitól: „Itt van minden fiad?” „Hátravan még a legkisebb, ő a juhokat őrzi” – felelte Isai. „Küldj érte!” – mondta Sámuel. „Nem ülünk le, amíg ide nem ér.”

¹²Isai érte küldött, és elhozatta. Pirospozsgás volt, szép szemű és jó megjelenésű. Akkor Atyánk ezt mondta: „Kelj fel, kend fel, mert ő az!”

¹³Sámuel fogta az olajosszarut, és felkente őt a testvérei körében. Attól a naptól fogva Atyánk Lelke hatalommal szállt Dávidra. Sámuel pedig elindult Rámába.

Dávid a király szolgálatába áll

¹⁴Atyánk Lelke eltávozott Saultól, és Atyánktól való ártó lélek gyötörte őt. ^b b v14 Még az ártó lélek is csak Atyánk engedélyével működik; itt ítéletként vonja meg oltalmát Saultól, ő maga azonban soha nem szerzője a gonosznak. ¹⁵Saul szolgái ezt mondták neki: „Nézd, Atyánktól való ártó lélek gyötör téged. ¹⁶Parancsolja meg urunk a szolgáinak, akik itt állnak, hogy keressenek egy embert, aki ügyesen játszik lanton. Amikor rád jön az Atyánktól való ártó lélek, ő majd játszik, és te meggyógyulsz.”

¹⁷Saul ezt mondta a szolgáinak: „Keressetek nekem valakit, aki jól játszik, és hozzátok el hozzám!”

¹⁸Az egyik szolga így felelt: „Láttam a betlehemi Isai egyik fiát, aki jól játszik. Bátor harcos, jól beszél, szép megjelenésű, és Atyánk vele van.”

¹⁹Saul követeket küldött Isaihoz ezzel az üzenettel: „Küldd el hozzám Dávidot, a fiadat, aki a juhokat őrzi!”

²⁰Isai megrakott egy szamarat kenyérrel, egy tömlő borral és egy kecskegidával, és elküldte Saulnak a fiával, Dáviddal. ²¹Dávid megérkezett Saulhoz, és a szolgálatába állt. Saul nagyon megszerette, és Dávid a fegyverhordozója lett. ²²Saul ezt üzente Isainak: „Maradjon Dávid a szolgálatomban, mert megnyerte a tetszésemet!” ²³Valahányszor rájött Saulra az Atyánktól való ártó lélek, Dávid fogta a lantot, és játszott. Ilyenkor Saul megkönnyebbült, jobban lett, és a gonosz lélek eltávozott tőle.