Saul legyőzi Amálékot, de engedetlen

Atyánk elküldi Sault, hogy pusztítsa el Amáleket, de ő megkíméli a királyt és a legjobb jószágot, magának pedig emlékművet állít. Amikor kérdőre vonják, a népet hibáztatja, és áldozatnak nevezi. Sámuel azt feleli, hogy jobb az engedelmesség az áldozatnál, közli vele, hogy a királyság elszakíttatott tőle, és maga öli meg Agagot.

15. fejezet.

Sámuel ezt mondta Saulnak: „Atyánk küldött engem, hogy felkenjelek királlyá a népe, Izráel fölött. Most pedig hallgasd meg Atyánk szavait.

Ezt mondja a mennyei seregek Atyja: »Számon tartom, amit Amálék tett Izráellel, hogy szembeszállt vele, amikor feljött Egyiptomból. Menj, verd meg Amálékot, és semmisíts meg teljesen mindent, ami az övék! Ne irgalmazz: öld meg a férfit és az asszonyt, a gyermeket és a csecsemőt, az ökröt és a juhot, a tevét és a szamarat!«”

Saul összehívta a népet, és megszámlálta őket Telaimban: kétszázezer gyalogos és tízezer júdai ember. Saul odaért Amálék városához, és lesben állt a völgyben. A kénieknek ezt mondta Saul: „Menjetek, távozzatok, menjetek el az amálékiak közül, különben velük együtt elpusztítalak titeket! Mert ti jóindulattal voltatok egész Izráel népe iránt, amikor feljöttek Egyiptomból.” A kéniek el is mentek az amálékiak közül.

Saul azután megverte az amálékiakat Havílától egészen Súrig, amely Egyiptomtól keletre van. Agágot, az amálékiak királyát élve elfogta, az egész népet pedig kardélre hányva pusztította el. De Saul és a nép megkímélte Agágot, a legszebb juhokat és marhákat, a kövér állatokat és a bárányokat, mindent, ami jó volt. Nem akarták elpusztítani őket, de minden hitvány és értéktelen dolgot elpusztítottak.

Akkor így szólt Atyánk szava Sámuelhez:

„Megbántam, hogy Sault királlyá tettem, mert elfordult tőlem, és nem teljesítette, amit parancsoltam.” Sámuel megharagudott, és egész éjjel Atyánkhoz kiáltott. ^a

Sámuel korán reggel fölkelt, hogy találkozzon Saullal, de ezt mondták neki: „Saul Karmelbe ment, és emlékoszlopot állított magának, majd megfordult, és lement Gilgálba.”

Amikor Sámuel odaért Saulhoz, Saul ezt mondta: „Áldjon meg Atyánk! Végrehajtottam Atyánk parancsát.”

Sámuel azonban ezt kérdezte: „Akkor miféle juhbégetés ez a fülemben, és miféle marhabőgést hallok?”

Saul így felelt: „Az amálékiaktól hozták ezeket, mert a nép megkímélte a legszebb juhokat és marhákat, hogy áldozatul mutassa be Atyádnak, a többit pedig elpusztítottuk.”

Sámuel ekkor ezt mondta Saulnak: „Hagyd abba! Hadd mondjam el neked, mit mondott nekem Atyánk az éjjel.” „Beszélj!” – felelte Saul.

Sámuel így szólt: „Igaz, hogy kicsiny vagy a magad szemében, de nem Izráel törzseinek a fejévé lettél-e? Atyánk királlyá kent téged Izráel fölött, és el is küldött téged Atyánk egy feladattal, ezt mondva: »Menj, pusztítsd el a bűnösöket, az amálékiakat, harcolj ellenük, míg végképp megsemmisíted őket!« Miért nem engedelmeskedtél hát Atyánk szavának? Miért vetetted rá magad a zsákmányra, és miért tetted azt, amit Atyánk rossznak lát?”

Saul ezt felelte Sámuelnek: „De engedelmeskedtem Atyánk szavának! Elmentem arra a feladatra, amelyre Atyánk küldött, elhoztam Agágot, Amálék királyát, az amálékiakat pedig elpusztítottam. De a nép elvett a zsákmányból a legszebb juhokból és marhákból, amelyeket el kellett volna pusztítani, hogy áldozatul mutassa be Atyádnak Gilgálban.”

Sámuel ekkor ezt mondta: „Vajon annyira gyönyörködik-e Atyánk az égőáldozatokban és a véresáldozatokban, mint abban, ha engedelmeskednek Atyánk szavának? Többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél. Mert a lázadás olyan, mint a varázslás bűne, és a gőg olyan, mint a bálványimádás gonoszsága. Mivel megvetetted Atyánk szavát, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.”

Saul ekkor ezt mondta Sámuelnek: „Vétkeztem, mert megszegtem Atyánk parancsát és a te szavaidat, mivel féltem a néptől, és hallgattam rájuk. De most, kérlek, bocsásd meg a vétkemet, és térj vissza velem, hogy imádjam Atyánkat!”

Sámuel azonban ezt mondta Saulnak: „Nem térek vissza veled. Megvetetted Atyánk szavát, ezért Atyánk is megvetett téged, hogy ne légy Izráel királya.” Amikor Sámuel megfordult, hogy elmenjen, Saul megragadta a palástja szegélyét, az pedig elszakadt. Sámuel ekkor ezt mondta neki: „Elszakította tőled Atyánk ma Izráel királyságát, és egy társadnak adta, aki jobb nálad. Izráel Dicsősége, a mi Atyánk, nem hazudik, és nem gondolja meg magát, mert ő nem ember, hogy meggondolja magát.”

Saul ekkor ezt mondta: „Vétkeztem, de most, kérlek, becsülj meg népem vénei előtt és Izráel előtt! Térj vissza velem, hogy imádjam Atyádat!”

Sámuel tehát visszatért Saullal, és Saul imádta Atyánkat. Azután ezt mondta Sámuel: „Hozzátok ide hozzám Agágot, az amálékiak királyát!” Agág bizakodva ment hozzá, mert ezt gondolta: „Bizonyára elmúlt a halál veszedelme.”

Sámuel ekkor ezt mondta: „Ahogy a te kardod gyermektelenné tett asszonyokat, úgy lesz gyermektelen az asszonyok között a te anyád is.” Azután darabokra vágta Agágot Atyánk előtt Gilgálban.

Azután Sámuel Rámába ment, Saul pedig fölment otthonába, Saul Gibeájába. Sámuel többé nem látta Sault halála napjáig, de bánkódott Saul miatt. Atyánk pedig megbánta, hogy Sault Izráel királyává tette.