1Sámuel 14 FHB Father's Heart Bible™

14 ¹Egy napon Jónátán, Saul fia ezt mondta fegyverhordozójának: „Gyere, keljünk át a filiszteusok előőrséhez, amely velünk szemben van!” Apjának azonban nem szólt róla. ²Saul Gibea szélén maradt, a gránátalmafa alatt, Migrónban, mintegy hatszáz emberrel. ³Ahijjá viselte az éfódot, Ahitúb fia, aki Íkábód testvére, Fineás fia, Éli unokája volt, Atyánk silói papja. A csapatok nem tudták, hogy Jónátán elment. ^a a v3 Az éfód különleges papi öltözet volt, amelyet akkor viseltek, amikor Istentől kértek útmutatást.

⁴A hágók között, amelyeken át Jónátán a filiszteusok előőrséhez igyekezett átkelni, az egyik oldalon egy sziklaszirt állt, a másik oldalon szintén egy sziklaszirt: az egyiknek Bócéc volt a neve, a másiknak Széne. ⁵Az egyik szirt északon állt, Mikmással szemben, a másik délen, Gebával szemben. ⁶Jónátán ezt mondta fegyverhordozójának: „Gyere, keljünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez! Talán Atyánk cselekszik értünk, mert semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy sokak vagy kevesek által szabadítson.”

⁷Fegyverhordozója így felelt: „Tégy mindent úgy, ahogy a szíved kívánja! Menj, veled vagyok teljes szívemből és lelkemből.”

⁸Akkor Jónátán ezt mondta: „Átkelünk azokhoz az emberekhez, és megmutatjuk magunkat nekik. ⁹Ha ezt mondják: »Várjatok, amíg odaérünk hozzátok«, akkor megállunk a helyünkön, és nem megyünk fel hozzájuk. ¹⁰De ha ezt mondják: »Gyertek fel hozzánk«, akkor felmegyünk, mert Atyánk a kezünkbe adta őket. Ez lesz a jel számunkra.”

¹¹Mindketten megmutatták magukat a filiszteusok előőrsének. A filiszteusok ezt mondták: „Nézzétek, a héberek előbújnak a lyukakból, ahova elrejtőztek!” ¹²Az előőrs emberei odakiáltottak Jónátánnak és fegyverhordozójának: „Gyertek fel hozzánk, majd móresre tanítunk benneteket!” Jónátán ezt mondta a fegyverhordozójának: „Mássz fel utánam, mert Atyánk Izráel kezébe adta őket!”

¹³Jónátán kezén-lábán kapaszkodva felmászott, fegyverhordozója pedig utána. A filiszteusok elhullottak Jónátán előtt, fegyverhordozója pedig mögötte öldöste őket. ¹⁴Ebben az első támadásban Jónátán és fegyverhordozója mintegy húsz embert ölt meg, mintegy fél hold földnyi területen.

¹⁵Rémület fogta el a tábort, a mezőt és az egész hadinépet; az előőrs és a portyázók is megrettentek, a föld pedig megrendült. Rémület támadt Atyánktól. ¹⁶Saul őrei a benjámini Gibeában kitekintettek, és látták, hogy a filiszteusok sokasága olvadozik, és szétszéled mindenfelé. ¹⁷Saul ezt mondta a csapatainak: „Számoljátok meg, ki hiányzik közülünk!” Amikor megszámolták őket, Jónátán és a fegyverhordozója hiányzott.

¹⁸Saul ezt mondta Ahijjának: „Hozd ide Atyánk ládáját!” Akkor ugyanis Atyánk ládája az izráeliták közt volt. ¹⁹Miközben Saul a paphoz beszélt, a filiszteusok táborában a zűrzavar egyre nagyobb és nagyobb lett. Ezért ezt mondta a papnak: „Húzd vissza a kezed!”

²⁰Saul és csapatai összegyűltek, elérték a csatateret, és azt találták, hogy a filiszteusok egymás ellen fordították a kardjukat: teljes volt a zűrzavar. ²¹Azok a héberek, akik korábban a filiszteusokhoz álltak, és velük együtt vonultak fel a táborba, szintén átpártoltak az izráelitákhoz, akik Saullal és Jónátánnal voltak. ²²Amikor Izráel összes embere, aki Efraim hegyvidékén rejtőzött, meghallotta, hogy a filiszteusok megfutamodtak, ők is nyomukba eredtek, és üldözték őket a csatában. ²³Így szabadította meg Atyánk Izráelt azon a napon, a harc pedig átterjedt Bét-Ávenen túlra.

Saul meggondolatlan esküje meggyengíti Izráelt

²⁴Izráel csapatai nagy szorultságban voltak azon a napon, mert Saul megeskette őket, és ezt mondta: „Átkozott, aki ételt eszik estig, amíg bosszút nem állok ellenségeimen!” Ezért senki a csapatból nem ízlelt ételt.

²⁵Az egész hadinép behatolt az erdőbe, és méz volt a földön. ²⁶Amikor behatoltak az erdőbe, folyt a méz, mégsem emelte senki a kezét a szájához, mert a hadinép félt az eskütől. ²⁷Jónátán azonban nem hallotta, amikor apja megeskette a csapatokat, ezért kinyújtotta botja végét, belemártotta a lépesmézbe, a kezét a szájához emelte, és felragyogott a szeme. ²⁸Az egyik katona ezt mondta: „Apád szigorúan megeskette a csapatokat, és ezt mondta: »Átkozott, aki ma ételt eszik« – ezért vannak kimerülve az emberek.”

²⁹Jónátán ezt mondta: „Apám bajba sodorta az országot. Nézzétek, hogy felragyogott a szemem, amikor megízleltem egy keveset ebből a mézből! ³⁰Mennyivel jobb lett volna, ha a csapatok ma szabadon ehettek volna ellenségeik zsákmányából! Így viszont nem volt nagy a filiszteusok veresége.” ³¹Azon a napon leverték a filiszteusokat Mikmástól Ajjálónig, a csapatok pedig teljesen kimerültek. ³²A hadinép rávetette magát a zsákmányra, megragadták a juhokat, a marhákat és a borjakat, levágták azokat a földön, és vérével együtt ették a húst. ³³Valaki jelentette Saulnak: „A csapatok vétkeznek Atyánk ellen, mert a húst a benne levő vérrel együtt eszik.” Saul így felelt: „Hűtlenül cselekedtetek. Gördítsetek ide hozzám egy nagy követ!”

³⁴Majd ezt mondta: „Menjetek szét a csapatok között, és mondjátok meg nekik: mindenki hozza ide hozzám az ökrét vagy a juhát, vágja le itt, és úgy egyen! Ne vétkezzetek Atyánk ellen azzal, hogy a húst a vérével együtt eszitek!” Így azon az éjszakán mindenki elhozta az ökrét, és ott vágta le.

³⁵Saul oltárt épített Atyánknak; ez volt az első oltár, amelyet neki épített. ³⁶Saul ezt mondta: „Menjünk le még az éjjel a filiszteusok után, fosszuk ki őket virradatig, és ne hagyjunk életben közülük senkit!” Azok így feleltek: „Tedd azt, amit jónak látsz!” A pap azonban ezt mondta: „Járuljunk ide Atyánk elé!”

³⁷Saul tehát megkérdezte Atyánkat: „Lemenjek-e a filiszteusok után? Izráel kezébe adod-e őket?” De Atyánk nem válaszolt neki azon a napon. ³⁸Ekkor Saul ezt mondta: „Gyertek ide mindnyájan, a hadinép vezetői, és tudjuk meg, hogyan történt ma ez a vétek! ³⁹Az élő Atyánkra, aki megszabadítja Izráelt: még ha a fiamat, Jónátánt terheli is a bűn, akkor is meg kell halnia!” De senki sem válaszolt a nép közül. ⁴⁰Akkor ezt mondta egész Izráelnek: „Ti álljatok az egyik oldalra, én és a fiam, Jónátán pedig a másikra!” A nép ezt mondta Saulnak: „Tedd azt, amit jónak látsz!”

⁴¹Saul így imádkozott: „Atyánk, Izráel Istene, miért nem válaszoltál ma a szolgádnak? Ha ez a bűn bennem vagy a fiamban, Jónátánban van, Atyánk, Izráel Istene, felelj úrímmal; ha pedig a népedben, Izráelben van, felelj tummímmal!” A sors Jónátánra és Saulra esett, a nép pedig tisztázva lett. ^b b v41 Az úrím és a tummím szent tárgyak voltak, amelyeket a pap éfódjában őriztek, és sorsvetéssel kérték általuk Isten válaszát.

⁴²Saul ezt mondta: „Vessetek sorsot köztem és a fiam, Jónátán között!” A sors Jónátánra esett.

⁴³Saul ezt mondta Jónátánnak: „Mondd meg nekem, mit tettél!” Ő így felelt: „Csak megízleltem egy kis mézet a botom végével. Most meg kell halnom.”

⁴⁴Saul ezt mondta: „Úgy bánjon velem Atyánk most és ezután is, hogy neked, Jónátán, meg kell halnod!”

⁴⁵A csapatok azonban ezt mondták Saulnak: „Hát meghaljon Jónátán, aki ezt a nagy győzelmet szerezte Izráelnek? Soha! Az élő Atyánkra, egyetlen hajszál sem hull a fejéről a földre, mert Atyánk segítségével cselekedett ma!” Így megmentette a nép Jónátánt, és nem halt meg. ⁴⁶Akkor Saul felhagyott a filiszteusok üldözésével, a filiszteusok pedig visszavonultak a saját földjükre.

Saul hadjáratai és háza népe

⁴⁷Amikor Saul átvette az uralmat Izráel fölött, minden oldalról harcolt valamennyi ellenségével: Móábbal, Ammónnal, Edómmal, Cóbá királyaival és a filiszteusokkal. Amerre csak fordult, győzött. ⁴⁸Bátran harcolt, leverte az amálékiakat, és megszabadította Izráelt azok kezéből, akik fosztogatták. ⁴⁹Saul fiai: Jónátán, Jisví és Malkisúa. Két leánya közül Méráb volt az elsőszülött, Míkal a fiatalabb. ⁵⁰Felesége Ahinóam volt, Ahimaac leánya. Hadseregének parancsnoka Abnér volt, Nér fia, Saul nagybátyja, ⁵¹mert Kís, Saul apja, és Nér, Abnér apja, Abíél fiai voltak.

⁵²Saul egész életében heves háború folyt a filiszteusok ellen; valahányszor Saul meglátott egy erős vagy bátor embert, maga mellé fogadta.