Máté 27 FHB Father's Heart Bible™

27 ¹Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei mind összegyűltek, és elhatározták, hogy megölik Jézust. ²Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátusnak, a helytartónak.

³Amikor Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték Jézust, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek, ⁴és ezt mondta: „Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el.” De azok így feleltek: „Mi közünk hozzá? A te dolgod.”

⁵Ekkor behajította az ezüstpénzt a templomba, majd elment, és felakasztotta magát.

⁶A főpapok pedig felvették az ezüstpénzt, és ezt mondták: „Nem szabad a templom kincstárába tennünk, mert vérdíj.” ⁷Tanácsot tartottak, majd megvették rajta a fazekas mezejét, hogy ott temessék el az idegeneket. ⁸Ezért hívják azt a mezőt Vérmezőnek még ma is. ⁹Így teljesedett be, amit Jeremiás próféta mondott: „Fogták a harminc ezüstpénzt, annak az árát, akit ennyire becsültek, akit Izráel fiai közül némelyek felbecsültek, ¹⁰és odaadták a fazekas mezejéért, ahogyan Atyánk megparancsolta nekem.”

Jézus némán áll Pilátus előtt

¹¹Jézus pedig a helytartó elé állt, aki ezt kérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus így felelt: „Te mondod.”

¹²De amikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt. ¹³Ekkor Pilátus így szólt hozzá: „Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak?”

¹⁴De ő nem felelt neki egyetlen vádra sem, úgyhogy a helytartó igen elcsodálkozott.

¹⁵Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit kívántak. ¹⁶Volt akkor egy hírhedt foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. ¹⁷Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket bocsássam szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” ¹⁸Tudta ugyanis, hogy irigységből adták a kezébe.

¹⁹Amikor az ítélőszéken ült, ezt üzente neki a felesége: Ne avatkozz annak az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.

²⁰A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. ²¹A helytartó pedig megkérdezte tőlük: „Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?” Azok így feleltek: „Barabbást.”

²²Pilátus így szólt hozzájuk: „Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?” Mindnyájan ezt kiáltották: „Feszíttessék meg!”

²³Ő pedig ezt kérdezte: „De hát mi rosszat tett?” Azok még hangosabban kiáltották: „Feszítsd meg!”

²⁴Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt egyre nagyobb a zűrzavar, vizet hozatott, megmosta a kezét a sokaság előtt, és ezt mondta: „Ártatlan vagyok ennek az embernek a vérétől. A ti dolgotok.”

²⁵Az egész nép pedig ezt felelte: „Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!” ^a a v25 A „szálljon ránk az ő vére” ősi kifejezés volt, amellyel egy sokaság hivatalosan is magára vállalta egy halálesetért a jogi és erkölcsi felelősséget.

²⁶Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre.

A katonák kigúnyolják a királyt

²⁷Ekkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és köré gyűjtötték az egész csapatot. ²⁸Levetkőztették, és skarlátvörös köpenyt adtak rá. ²⁹Tövisből koronát fontak, a fejére tették, nádszálat adtak a jobb kezébe, térdre borultak előtte, és így gúnyolták: „Üdvöz légy, zsidók királya!” ³⁰Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejét verték vele többször is. ³¹Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.

Isten Fiát keresztre feszítik

³²Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akit Simonnak hívtak. Ezt kényszerítették, hogy vigye Jézus keresztjét. ³³Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának neveznek, ami azt jelenti: Koponya-hely, ³⁴epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. ³⁵Miután keresztre feszítették, sorsvetéssel megosztoztak a ruháin. ³⁶Azután leültek, és ott őrizték. ³⁷A feje fölé kifüggesztették az ellene szóló vádat: „Ez Jézus, a zsidók királya.”

³⁸Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.

³⁹Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták, ⁴⁰és ezt mondták: „Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!”

⁴¹Hasonlóan a főpapok is gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt, és ezt mondták: ⁴²„Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Izráel királya ő, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! ⁴³Bízott Istenben, mentse meg most, ha akarja. Hiszen azt mondta: »Isten Fia vagyok.«” ⁴⁴A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták.

Az elhagyott Fiú kileheli lelkét

⁴⁵Déltől pedig három óráig sötétség lett az egész földön.

⁴⁶Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, éli, lemá sabaktáni?”, azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

⁴⁷Amikor néhányan meghallották ezt az ott állók közül, így szóltak: „Illést hívja ez.” ⁴⁸Egyikük azonnal elfutott, fogott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. ⁴⁹A többiek pedig ezt mondták: „Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse!”

⁵⁰Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. ⁵¹És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. ⁵²A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szent teste feltámadt. ⁵³Jézus feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.

⁵⁴Amikor pedig a százados és akik vele együtt őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, Isten Fia volt ez!”

⁵⁵Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ők Galileából követték Jézust, hogy szolgáljanak neki. ⁵⁶Köztük volt a magdalai Mária, Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.

Jézust sírba teszik

⁵⁷Amikor beesteledett, eljött egy arimátiai gazdag ember, akit Józsefnek hívtak, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. ⁵⁸Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus pedig megparancsolta, hogy adják ki neki. ⁵⁹József fogta a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, ⁶⁰és elhelyezte a saját, új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, majd elment. ⁶¹Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.

Lepecsételik és őrzik a sírt

⁶²Másnap pedig, amely a felkészülés napja után van, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál, ⁶³és ezt mondták: „Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében azt mondta: »Három nap múlva feltámadok.« ⁶⁴Parancsold meg tehát, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy odamenjenek a tanítványai, ellopják őt, és azt mondják a népnek: »Feltámadt a halottak közül.« Ez az utolsó csalás rosszabb lenne az elsőnél.”

⁶⁵Pilátus ezt mondta nekik: „Van őrségetek, menjetek, őrizzétek, ahogy tudjátok!” ⁶⁶Ők pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel biztosították a sírt.