A vezetők Jézus halálára szövetkeznek

Egy asszony drága illatszert önt ki, és megszidják érte; Júdás harminc ezüstért eladja őt. A Gecsemánéban Jézus arra kéri Atyját, hogy vegye el a poharat, miközben barátai újra meg újra elalszanak. Amikor elfogják, nem áll ellen. Péter megesküszik, hogy sosem ismerte azt az embert.

26. fejezet.

Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz:

„Tudjátok, hogy két nap múlva eljön a páska, és az Emberfiát átadják, hogy keresztre feszítsék.”

Akkor a főpapok és a nép vénei összegyűltek Kajafás főpap udvarában, és elhatározták, hogy csellel elfogják Jézust, és megölik. De ezt mondták: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között.”

Egy asszony megkeni Jézust a temetésére

Amikor pedig Jézus Betániában volt, a leprás Simon házában, odament hozzá egy asszony egy alabástromtartóban drága kenettel, és ráöntötte a fejére, miközben az asztalnál ült. Amikor a tanítványok ezt látták, bosszankodtak, és ezt mondták: „Mire való ez a pazarlás? Hiszen el lehetett volna adni sok pénzért, és odaadni a szegényeknek.”

Jézus észrevette ezt, és így szólt hozzájuk: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. Mert a szegények mindig veletek vannak, de én nem leszek mindig veletek. Mert amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, a temetésemre készített elő. Bizony mondom nektek: ahol csak hirdetik ezt az evangéliumot az egész világon, azt is elmondják majd, amit ő tett, az ő emlékezetére.”

Júdás ezüstért elárulja a Fiút

Akkor a tizenkettő közül az egyik, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, és ezt mondta: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe adom őt?” Azok pedig kifizettek neki harminc ezüstpénzt. Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.

Készülődés a páskára

A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték: „Hol akarod, hogy elkészítsük neked a páskavacsorát?”

Ő ezt mondta: „Menjetek be a városba egy bizonyos emberhez, és mondjátok meg neki: »A Mester ezt üzeni: Közel van az időm, nálad tartom meg a páskát tanítványaimmal.«”

A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a páskavacsorát.

Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett a tizenkettővel.

Evés közben ezt mondta: „Bizony mondom nektek, hogy közületek egy el fog árulni engem.”

Erre nagyon elszomorodtak, és egymás után kérdezték tőle: „Csak nem én vagyok az, Uram?”

Ő pedig így válaszolt: „Aki velem együtt mártja a kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia elmegy, ahogyan meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb volna annak, ha meg sem született volna.”

Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így válaszolt neki: „Te mondtad.”

Miközben ettek, Jézus kenyeret vett, megáldotta és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” Azután vette a poharat, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Mondom nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtő terméséből addig a napig, amelyen újat iszom veletek Atyám országában.”

Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére.

Jézus megjövendöli Péter tagadását

Akkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: »Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.«” „De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.”

Péter ekkor így szólt hozzá: „Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom.”

Jézus ezt mondta neki: „Bizony mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”

Péter így válaszolt: „Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged.” Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.

A Fiú átadja magát az Atyának

Akkor Jézus elment velük egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt a tanítványokhoz: „Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.”

Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, és szomorkodni és gyötrődni kezdett.

Akkor így szólt hozzájuk: „Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok velem!”

Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan te.”

Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: „Így hát egy órát sem tudtatok virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.”

Másodszor is elment, és így imádkozott: „Atyám, ha nem múlhat el ez a pohár anélkül, hogy kiigyam, legyen meg a te akaratod.”

Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. Otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is imádkozott, ugyanazokkal a szavakkal.

Azután visszament a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: „Még mindig alszotok és pihentek? Íme, eljött az óra, és az Emberfia a bűnösök kezébe adatik. Keljetek fel, menjünk! Íme, itt van, aki elárul engem!”

Jézus elárulása és elfogatása

Még beszélt, amikor megérkezett Júdás, a tizenkettő közül az egyik, és vele együtt nagy sokaság kardokkal és botokkal; a főpapok és a nép vénei küldték őket. Az árulója pedig jelt adott nekik: „Akit megcsókolok, ő az, azt fogjátok el!” Majd azonnal Jézushoz lépett, és így szólt: „Üdvöz légy, Mester!” És megcsókolta őt.

Jézus ezt mondta neki: „Barátom, tedd meg, amiért jöttél!” Akkor odaléptek, megragadták Jézust, és elfogták.

És íme, egy azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta a kezét, kirántotta a kardját, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.

Akkor így szólt hozzá Jézus: „Tedd vissza a kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét légiónál is több angyalt? De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?”

Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: „Úgy vonultatok ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok, mint egy rablót? Mindennap a templomban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták Írásai.” Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak.

Jézus a vádlói előtt

Akik pedig elfogták Jézust, elvitték Kajafás főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének. Péter pedig távolról követte őt egészen a főpap udvaráig, bement, és leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz a vége.

A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák, de nem találtak, pedig sok hamis tanú állt elő. Végül előállt kettő, és ezt mondta: „Ez azt mondta: »Le tudom rombolni Isten templomát, és három nap alatt felépítem.«”

A főpap felállt, és így szólt hozzá: „Semmit sem felelsz? Mit tanúskodnak ezek ellened?” De Jézus hallgatott. A főpap ekkor ezt mondta: „Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!”

Jézus így felelt neki: „Te mondtad. De mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és eljön az ég felhőin.”

Ekkor a főpap megszaggatta a ruháját, és így szólt: „Káromlást szólt! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok a káromlást. Mi a ti ítéletetek?” Azok így feleltek: „Méltó a halálra.”

Akkor szembe köpték, és arcul ütötték, némelyek pedig pofon vágták, és ezt mondták: „Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki ütött meg téged?”

Péter megtagadja Jézust

Péter pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány, és ezt mondta: „Te is a galileai Jézussal voltál.”

Ő azonban mindenki előtt tagadta, és ezt mondta: „Nem tudom, mit beszélsz.”

Amikor pedig kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálólány, és ezt mondta az ott levőknek: „Ez a názáreti Jézussal volt.”

Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel: „Nem ismerem azt az embert.”

Kis idő múlva pedig odamentek az ott állók, és ezt mondták Péternek: „Bizony, te is közülük való vagy, hiszen a beszéded is elárul téged.”

Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert.” És nyomban megszólalt a kakas.

Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava, aki ezt mondta: „Mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” És kiment, és keservesen sírt.