Máté 25 FHB Father's Heart Bible™

25 ¹„Akkor Atyánk országa hasonló lesz tíz szűzhöz, akik fogták a lámpásukat, és kimentek a vőlegény elé. ²Öten közülük bolondok voltak, öten pedig okosak. ³A bolondok fogták a lámpásukat, de nem vittek magukkal olajat. ⁴Az okosak viszont a lámpásuk mellé olajat is vittek korsókban. ⁵Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. ⁶De éjfélkor kiáltás hangzott: »Íme, a vőlegény! Menjetek ki elé!« ⁷Ekkor a lányok mind felébredtek, és rendbe hozták a lámpásukat. ⁸A bolondok ezt mondták az okosaknak: »Adjatok az olajotokból, mert a lámpásunk kialszik.« ⁹Az okosak azonban így feleltek: »Nem, mert akkor nem lesz elég sem nekünk, sem nektek. Menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak.« ¹⁰Amíg azok vásárolni mentek, megjött a vőlegény. Akik készen álltak, bementek vele a menyegzőre, és bezárult az ajtó. ¹¹Később a többi lány is odaért, és így szóltak: »Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!« ¹²Ő azonban így felelt: »Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.« ¹³Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát!

Hűségesen minden rábízott ajándékkal

¹⁴„Mert olyan ez, mint amikor egy ember külföldre készült: hívta a szolgáit, és rájuk bízta a vagyonát. ¹⁵Az egyiknek öt zsák ezüstöt adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak egyet – mindegyiknek a képessége szerint –, azután útnak indult. ¹⁶Aki az öt zsák ezüstöt kapta, azonnal elment, kereskedett vele, és nyert másik ötöt. ¹⁷Ugyanígy, akié a két zsák ezüst volt, nyert másik kettőt. ¹⁸Aki pedig az egy zsák ezüstöt kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét.

¹⁹„Hosszú idő múlva megjött azoknak a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. ²⁰Aki az öt zsák ezüstöt kapta, odament, és vitt másik ötöt is: »Uram, öt zsák ezüstöt bíztál rám, nézd, nyertem másik ötöt.«

²¹„Ura ezt mondta neki: »Jól van, jó és hű szolgám! A kevésen hű voltál, sokat bízok rád. Menj be urad örömébe!«

²²„Odament az is, akié a két zsák ezüst volt, és ezt mondta: »Uram, két zsák ezüstöt adtál nekem, nézd, kerestem másik kettőt.«

²³„Ura ezt mondta neki: »Jól van, jó és hű szolgám! A kevésen hű voltál, sokat bízok rád. Menj be urad örömébe!«

²⁴„Ekkor odament az is, aki az egy zsák ezüstöt kapta, és ezt mondta: »Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is gyűjtesz, ahol nem szórtál.« ²⁵Félelmemben elmentem, és elrejtettem az ezüstödet a földbe. Nézd, itt van, ami a tiéd.

²⁶„Ura így válaszolt: »Te gonosz és rest szolga! Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is gyűjtök, ahol nem szórtam?

²⁷„Be kellett volna tenned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy visszatértemkor kamatostul kapjam vissza. ²⁸Vegyétek el tőle a zsák ezüstöt, és adjátok annak, akinek tíz zsák ezüstje van! ²⁹Mert mindenkinek, akinek van, még adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. ³⁰Ezt a haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz!«

Az Emberfia ítéletet tart a népek felett

³¹„Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, és vele minden angyala, dicsőséges trónjára ül. ³²Összegyűlik előtte minden nép, és elválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. ³³A juhokat a jobb keze felől állítja, a kecskéket pedig a bal keze felől. ³⁴Akkor a Király így szól a jobbja felől állókhoz: »Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely a világ teremtése óta készen áll számotokra!

³⁵„Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, ³⁶mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és gondoskodtatok rólam, börtönben voltam, és meglátogattatok.«”

³⁷„Akkor így felelnek neki az igazak: »Uram, mikor láttunk éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna?

³⁸„Mikor láttunk jövevényként, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelenül, hogy felruháztunk volna? ³⁹Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád?«”

⁴⁰„A Király így válaszol nekik: »Bizony mondom nektek, amit megtettetek eggyel az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.« ⁴¹Azután így szól a balja felől állókhoz: »Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült! ⁴²Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, ⁴³jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam és börtönben, és nem látogattatok meg.«”

⁴⁴„Akkor ők is így felelnek: »Uram, mikor láttunk éhezni vagy szomjazni, jövevényként, mezítelenül, betegen vagy börtönben, hogy ne szolgáltunk volna neked?«

⁴⁵„Ő így válaszol: »Bizony mondom nektek, amit nem tettetek meg eggyel e legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.« ⁴⁶Ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”