Márk 14 FHB Father's Heart Bible™

14. fejezet.

14 ¹Két nappal a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe előtt a főpapok és az írástudók azon tanakodtak, hogyan foghatnák el Jézust csellel, és hogyan ölhetnék meg. ²Ezt mondták ugyanis: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között.”

³Amikor Betániában volt, a leprás Simon házában, és éppen asztalnál ült, odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástromtartóban valódi, drága nárduskenet volt. Összetörte az alabástromtartót, és Jézus fejére öntötte a kenetet. ⁴Néhányan pedig bosszankodva mondták egymásnak: „Mire való volt a kenetnek ez a pazarlása? ⁵Hiszen el lehetett volna adni ezt a kenetet több mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek adni.” És megszidták az asszonyt.

⁶Jézus azonban ezt mondta: „Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen szép dolgot tett velem. ⁷A szegények ugyanis mindig veletek lesznek, és amikor csak akartok, tehettek velük jót, de én nem leszek mindig veletek. ⁸Megtette, amit tudott: előre megkente a testemet a temetésre. ⁹Bizony mondom nektek, az egész világon, ahol csak hirdetik az evangéliumot, elmondják majd azt is, amit ez az asszony tett, hogy megemlékezzenek róla.”

¹⁰Ekkor a karióti Júdás, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja nekik Jézust. ¹¹Amikor ezt meghallották, megörültek, és pénzt ígértek neki. Ő pedig kereste az alkalmat, hogy elárulhassa Jézust.

A tanítványok előkészítik a páskát

¹²A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, amikor a páskabárányt szokták feláldozni, a tanítványai megkérdezték tőle: „Hová akarod, hogy menjünk, és elkészítsük neked a páskavacsorát?”

¹³Ekkor elküldött kettőt a tanítványai közül, és ezt mondta nekik: „Menjetek be a városba, és szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt, ¹⁴és ahova bemegy, mondjátok meg a ház gazdájának: »A Mester ezt üzeni: Hol van a szállásom, ahol a tanítványaimmal megehetem a páskavacsorát?« ¹⁵Ő pedig mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen; ott készítsétek el nekünk.”

¹⁶A tanítványok elindultak, bementek a városba, mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik, és elkészítették a páskavacsorát.

¹⁷Amikor beesteledett, megérkezett Jézus a tizenkettővel.

¹⁸Amikor asztalhoz telepedtek, és ettek, Jézus ezt mondta: „Bizony mondom nektek, közületek valaki elárul engem, aki együtt eszik velem.”

¹⁹Ekkor elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték tőle: „Csak nem én vagyok?”

²⁰Ő pedig ezt mondta nekik: „Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártja a kenyerét a tálba. ²¹Az Emberfia elmegy, ahogyan meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna annak, ha meg sem születik.”

²²Miközben ettek, Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: „Vegyétek, ez az én testem.”

²³Azután kezébe vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, és mindnyájan ittak belőle.

²⁴És ezt mondta nekik: „Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik. ²⁵Bizony mondom nektek, nem iszom többé a borból addig a napig, amíg újat nem iszom Atyánk országában.” ^a a v25 Az ország, amelyet Jézus eljött elhozni, Atyánk saját uralma – a családi otthon, amelyet a gyermekeinek készít.

²⁶Miután elénekeltek egy dicséretet, kimentek az Olajfák hegyére.

Jézus megjövendöli Péter tagadását

²⁷Jézus ekkor ezt mondta nekik: „Mindnyájan megbotránkoztok, mert meg van írva: »Megverem a pásztort, és szétszélednek a juhok.« ²⁸De miután feltámadok, előttetek megyek Galileába.”

²⁹Péter azonban ezt mondta neki: „Ha mindenki megbotránkozik is, én akkor sem.”

³⁰Jézus így válaszolt neki: „Bizony mondom neked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”

³¹Ő azonban annál inkább állította: „Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged.” Ugyanígy beszélt mindenki.

A Fiú átadja magát az Atyának

³²Ezután egy Gecsemáné nevű helyre értek, és Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Üljetek le itt, amíg imádkozom.”

³³Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és rettegni és gyötrődni kezdett.

³⁴Ekkor ezt mondta nekik: „Halálosan szomorú a lelkem. Maradjatok itt, és virrasszatok.”

³⁵Majd kissé előbbre ment, a földre borult, és azért imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra.

³⁶Ezt mondta: „Abbá, Atyám! Neked minden lehetséges. Vedd el tőlem ezt a poharat! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.” ^b b v36 Az „Abbá” az a bensőséges, gyermeki bizalommal teli név, amellyel Jézus Atyánkat szólította. Pál elmondja, hogy Atyánk ugyanezt a Lélek által fakadó kiáltást adja minden helyreállított gyermekének (Róma 8:15; Galata 4:6).

³⁷Azután visszament, alva találta őket, és ezt mondta Péternek: „Simon, alszol? Egyetlen órát sem tudtál virrasztani? ³⁸Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.”

³⁹Ismét elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. ⁴⁰Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük, és nem tudták, mit feleljenek neki.

⁴¹Majd harmadszor is odament, és ezt mondta nekik: „Még mindig alszotok és pihentek? Elég! Eljött az óra. Íme, az Emberfia bűnösök kezébe adatik. ⁴²Keljetek fel, menjünk! Íme, közeledik, aki elárul engem.”

Jézust bűnösök kezébe adják

⁴³Még beszélt, amikor megérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt egy sokaság kardokkal és botokkal a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől. ⁴⁴Az árulója pedig megbeszélt velük egy jelet: „Akit megcsókolok, ő az, azt fogjátok el, és vigyétek el biztos őrizet alatt.” ⁴⁵Amikor odaért, azonnal Jézushoz lépett, és így szólt: „Mester!” És megcsókolta. ⁴⁶Azok pedig kezet emeltek rá, és elfogták. ⁴⁷Az ott állók közül pedig valaki kardot rántott, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.

⁴⁸Jézus ekkor így szólt hozzájuk: „Úgy vonultatok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint egy rabló ellen, hogy elfogjatok? ⁴⁹Mindennap veletek voltam a templomban, és tanítottam, mégsem fogtatok el. De be kell teljesednie az Írásoknak.”

⁵⁰Ekkor mindnyájan elhagyták, és elfutottak. ⁵¹Egy ifjú viszont követte, aki csak egy gyolcsleplet viselt a meztelen testén. Őt is megragadták, ⁵²de ő a gyolcsleplet otthagyva meztelenül elmenekült.

Jézus a főtanács előtt

⁵³Jézust ekkor a főpaphoz vezették, és összegyűltek mind a főpapok, a vének és az írástudók. ⁵⁴Péter pedig távolról követte egészen a főpap udvaráig, és ott ült a szolgákkal, és melegedett a tűznél. ⁵⁵A főpapok pedig az egész főtanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák, de nem találtak. ⁵⁶Sokan tettek ugyanis ellene hamis tanúvallomást, de a vallomásaik nem egyeztek. ⁵⁷Néhányan pedig felálltak, és hamis tanúvallomást tettek ellene, és ezt mondták: ⁵⁸„Hallottuk, amikor ezt mondta: »Lerombolom ezt a kézzel épített templomot, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem kéz épített.«” ⁵⁹De a vallomásuk még ebben sem egyezett.

⁶⁰Ekkor a főpap a középre állt, és megkérdezte Jézust: „Semmit sem felelsz? Mit vallanak ezek ellened?” ⁶¹Ő azonban hallgatott, és semmit sem felelt. A főpap ismét megkérdezte tőle: „Te vagy-e a Krisztus, az Áldottnak Fia?” ^c c v61 Az „Áldott” tiszteletteljes zsidó szóhasználat Istenre, hogy ne kelljen közvetlenül kimondani az isteni nevet.

⁶²Jézus ezt mondta: „ÉN VAGYOK, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.” ^d d v62 Jézus azzal az isteni névvel felel a főpapnak, amelyet Atyánk Mózesnek adott az égő csipkebokornál – „ÉN VAGYOK” (2Mózes 3:14). A főtanács azonnal megértette ezt az állítást, és istenkáromlásért elítélte őt (64. vers).

⁶³A főpap ekkor megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: „Mi szükségünk van még tanúkra? ⁶⁴Hallottátok az istenkáromlást. Mi a döntésetek?” Erre mindnyájan kimondták, hogy méltó a halálra. ⁶⁵Némelyek pedig köpdösni kezdték, betakarták az arcát, ököllel ütötték, és ezt mondták neki: „Prófétálj!” A szolgák is arcul ütötték.

Péter megtagadja a Fiút

⁶⁶Miközben Péter lent volt az udvarban, odament a főpap egyik szolgálólánya, ⁶⁷és amikor meglátta a melegedő Pétert, rátekintett, és ezt mondta: „Te is a názáreti Jézussal voltál.”

⁶⁸Ő azonban tagadta: „Nem tudom, és nem is értem, mit beszélsz.” Majd kiment a tornácra, és ekkor megszólalt egy kakas. ^e e v68 Néhány korai kézirat nem tartalmazza a „és ekkor megszólalt egy kakas” részt. Egyedül Márk jegyez fel két kakasszót (14:30), ezért ez a sor fontos ahhoz, hogyan követjük a történetet.

⁶⁹A szolgálólány pedig meglátta, és ismét szólni kezdett az ott állóknak: „Ez is közülük való.” ⁷⁰Ő azonban ismét tagadta. Kis idő múlva az ott állók megint ezt mondták Péternek: „Bizony közülük való vagy, hiszen galileai vagy te is.” ⁷¹Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.” ⁷²És azonnal megszólalt másodszor is a kakas. Péternek pedig eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: „Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” És sírva fakadt.