Már nyomtatásban is

Márk 15 FHB Father's Heart Bible™

AtyaJézusLélek
15% kedvezmény az első rendelésedből →
Könyv

Jézust átadják Pilátusnak

Pilátus tudja, hogy irigységből adták át, mégis enged, amikor a tömeg Barabbást választja. A katonák királyként gúnyolják. Reggel kilenckor keresztre feszítik, felkiált, hogy Isten elhagyta, és sötétségben hal meg. Egy százados és a figyelő asszonyok maradnak.

15. fejezet.

Kora reggel a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész nagytanáccsal együtt tanácskoztak, majd megkötözték Jézust, elvezették, és átadták Pilátusnak.

Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus így válaszolt: „Te mondod.”

A főpapok pedig sok mindennel vádolták. Pilátus ezért ismét megkérdezte tőle: „Semmit sem felelsz? Nézd, mennyi mindennel vádolnak!”

Jézus azonban semmit sem felelt többé, Pilátus pedig elcsodálkozott.

Az ünnep alkalmával szabadon szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit kívántak. A börtönben volt egy Barabbás nevű ember azokkal a lázadókkal együtt, akik a zendülés során gyilkosságot követtek el. A sokaság felvonult, és kérni kezdte Pilátustól azt, amit mindig megtett nekik. Pilátus így válaszolt: „Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?” Tudta ugyanis, hogy irigységből adták át a főpapok. A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nekik. Pilátus ismét megkérdezte tőlük: „Hát mit tegyek azzal, akit a zsidók királyának mondotok?”

„Feszítsd meg!” – kiáltották vissza.

Pilátus megkérdezte: „De miért? Mi rosszat tett?” Azok pedig még hangosabban kiáltották: „Feszítsd meg!”

Pilátus eleget akart tenni a sokaságnak, ezért szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre.

A katonák gúnyolják a királyt

A katonák bevezették a palota udvarába, vagyis a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. Bíborba öltöztették, tövisből font koronát fontak, és a fejére tették. Azután így kezdték köszönteni: „Üdvözlégy, zsidók királya!” A fejét nádszállal verték, leköpték, és térdre borulva gúnyból hódoltak előtte. Miután kigúnyolták, levették róla a bíbort, ráadták a saját ruháját, majd kivezették, hogy keresztre feszítsék.

A Fiút keresztre feszítik

Egy arra járót, a cirénei Simont, Alexandrosz és Rufusz apját, aki a mezőről jött, arra kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Jézust elvitték a Golgota nevű helyre, ami azt jelenti: Koponya-hely. Mirhával kevert bort adtak neki, de nem fogadta el.

Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve rá, hogy ki mit kapjon. Reggel kilenc óra volt, amikor keresztre feszítették. A felirat, amely az ellene szóló vádat jelezte, így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA. Vele együtt két lázadót is keresztre feszítettek, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. a a v27 A legkorábbi kéziratokban nincs itt 28. vers; a későbbi másolatok hozzáteszik: „És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: »A bűnösök közé sorolták.«”

Akik arra jártak, gyalázták, a fejüket csóválták, és ezt mondták: „Nézd csak, te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, és szállj le a keresztről!”

Hasonlóan a főpapok is gúnyolódtak az írástudókkal együtt, és egymás között ezt mondták: „Másokat megmentett, önmagát nem tudja megmenteni. Szálljon le most a keresztről a Krisztus, Izráel királya, hogy lássuk, és higgyünk!” Azok is gyalázták, akiket vele együtt feszítettek keresztre.

Az Atya Fia kileheli lelkét

Délben sötétség támadt az egész földön délután három óráig.

Délután három órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Elói, Elói, lámá sabaktáni?”, ami azt jelenti: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

Néhányan az ott állók közül, amikor ezt hallották, így szóltak: „Nézzétek, Illést hívja.”

Valaki pedig odafutott, egy szivacsot megtöltött ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. „Hagyjátok” – mondta –, „lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye!”

Jézus pedig hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. Amikor a Jézussal szemben álló százados látta, hogyan lehelte ki lelkét, ezt mondta: „Ez az ember valóban Isten Fia volt.”

Asszonyok is voltak ott, akik távolról nézték, köztük a magdalai Mária, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja, valamint Salómé. Ezek az asszonyok követték és szolgálták őt, amikor Galileában volt; és sok más asszony is ott volt, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.

Sírba helyezik

Amikor beesteledett – mivel az előkészület napja, vagyis a szombat előtti nap volt –, az arimátiai József, a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta Atyánk országát, bátorságot vett, bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elcsodálkozott, hogy már meghalt, ezért magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy régen halt-e meg. Amikor a századostól megtudta, hogy így van, Józsefnek ajándékozta a testet. József gyolcsot vásárolt, levette a testet, begöngyölte a gyolcsba, és egy sziklába vágott sírba helyezte. Azután egy követ hengerített a sír bejárata elé. A magdalai Mária és Mária, József anyja pedig látta, hová helyezték.