A beteljesült ígéret

Megszületik Izsák, és Sára nevetése örömmé válik, de a háznép kettészakad: Hágárt és Izmaelt kenyérrel és vízzel útjukra bocsátják. Amikor elfogy a víz, Atyánk meghallja a fiú sírását, és megnyitja Hágár szemét, hogy meglásson egy kutat.

21. fejezet.

Atyánk pedig meglátogatta Sárát, ahogyan megmondta, és úgy tett vele, ahogyan megígérte. Sára fogant, és fiút szült Ábrahámnak öregségére, abban az időben, amelyet Atyánk megígért neki. Ábrahám Izsáknak nevezte el a fiát, akit Sára szült neki. Ábrahám körülmetélte a fiát, Izsákot, nyolcnapos korában, ahogyan Atyánk megparancsolta neki. Ábrahám százéves volt, amikor a fia, Izsák megszületett. Sára ezt mondta: „Megnevettetett engem Atyánk; mindenki, aki hallja, velem együtt nevet majd.” ^a Majd hozzátette: „Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még gyermekeket szoptat? Mégis fiút szültem neki öregségére.”

Lakoma Izsák tiszteletére

A gyermek felnőtt, és elválasztották; azon a napon, amelyen Izsákot elválasztották, Ábrahám nagy lakomát rendezett. Sára azonban látta, hogy az egyiptomi Hágár fia, akit Ábrahámnak szült, gúnyolódik. Ezért ezt mondta Ábrahámnak: „Űzd el ezt a szolgálót és a fiát, mert ennek a szolgálónak a fia nem örökölhet együtt az én fiammal, Izsákkal.”

Ábrahámot nagyon elszomorította ez, mert a fiáról volt szó.

Atyánk azonban ezt mondta Ábrahámnak: „Ne bánkódj a fiú és a szolgálód miatt! Hallgass Sárára mindenben, amit mond neked, mert Izsák utódait nevezik majd a te utódaidnak. De a szolgáló fiát is nagy néppé teszem, mert ő is a te utódod.”

Másnap korán reggel Ábrahám kenyeret és egy tömlő vizet vett, odaadta Hágárnak, a vállára tette a gyermekkel együtt, és elküldte. Az asszony elment, és bolyongott Beérseba pusztájában. Amikor elfogyott a víz a tömlőből, a gyermeket odatette az egyik bokor alá. Ő maga pedig odébb ment, és leült egy nyíllövésnyi távolságra, mert ezt mondta: „Nem tudom nézni, hogy meghal a gyermek.” Ott ült, felemelte a hangját, és sírt.

Atyánk meghallotta a fiú hangját, és követe megszólította Hágárt a mennyből: „Mi bajod, Hágár? Ne félj, mert Atyánk meghallotta a fiú hangját ott, ahol fekszik. Kelj fel, emeld fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy néppé teszem őt.”

Akkor Atyánk megnyitotta az asszony szemét, és az meglátott egy kutat. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és inni adott a fiúnak.

Atyánk a fiúval volt, amíg felnőtt. A pusztában élt, és íjász lett belőle. Párán pusztájában élt, és az anyja Egyiptomból szerzett neki feleséget.

Abímelek esküje

Abban az időben Abímelek és Píkól, a serege parancsnoka, ezt mondta Ábrahámnak: „Isten van veled mindenben, amit teszel. Most azért esküdj meg itt nekem Istenre, hogy nem leszel hűtlen hozzám, sem a gyermekeimhez, sem az utódaimhoz! Mutass irántam és az iránt a föld iránt, ahol jövevényként éltél, ugyanolyan jóindulatot, amilyet én mutattam irántad.”

Ábrahám ezt mondta: „Esküszöm.” Ábrahám azonban szemrehányást tett Abímeleknek amiatt a kút miatt, amelyet Abímelek szolgái erőszakkal elvettek. Abímelek ezt felelte: „Nem tudom, ki tette ezt. Te sem szóltál nekem, és én is csak ma hallottam róla.”

Ábrahám ekkor juhokat és marhákat vett, odaadta Abímeleknek, és ketten szövetséget kötöttek. Ábrahám külön állított hét nőstény bárányt a nyájból, Abímelek pedig megkérdezte Ábrahámtól: „Mit jelent ez a hét nőstény bárány, amelyet külön állítottál?”

Ő így felelt: „Fogadd el tőlem ezt a hét nőstény bárányt annak bizonyságául, hogy én ástam ezt a kutat.” Ezért nevezték el azt a helyet Beérsebának, mert ott tett esküt mindkettő. ^b Így kötöttek szövetséget Beérsebában. Azután Abímelek és Píkól, a serege parancsnoka, visszatért a filiszteusok földjére. Ábrahám tamariszkuszfát ültetett Beérsebában, és ott segítségül hívta Atyánk nevét, az Él-Ólámot — a mi örökkévaló Atyánkat. ^c Ábrahám pedig hosszú ideig tartózkodott a filiszteusok földjén.