Ábrahám, itt vagyok
Atyánk azt a fiút kéri Ábrahámtól, akin az ígéret múlik. Ábrahám nem szól Sárának, három napig gyalogol, és Izsák bárányról szóló kérdésére azzal felel, hogy bízik a gondviselésben. A kés megáll a levegőben, és a bozótban egy kos akad.
22 1Egy idő múlva Atyánk próbára tette Ábrahámot. Így szólt hozzá: „Ábrahám!” „Itt vagyok” – felelte Ábrahám.
2Atyánk ekkor ezt mondta: „Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megnevezek neked.” a a v2 A háromszoros gyengédség – „a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz” – János 3:16-ra és Róma 8:32-re mutat. Ábrahámnak nem kellett odaadnia Izsákot; Atyánk azonban a tulajdon Fiát nem kímélte.
3Másnap kora reggel Ábrahám fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját és a fiát, Izsákot, fát hasogatott az égőáldozathoz, és elindult arra a helyre, amelyről Atyánk beszélt neki. 4A harmadik napon Ábrahám fölemelte a tekintetét, és meglátta azt a helyet a távolból. 5Ekkor így szólt a szolgáihoz: „Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiúval elmegyek oda, imádkozunk, majd visszatérünk hozzátok.” 6Ábrahám fogta az égőáldozathoz való fát, és rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet és a kést vitte. Így mentek tovább ketten együtt. 7Izsák ekkor így szólt apjához, Ábrahámhoz: „Apám!” „Itt vagyok, fiam” – felelte Ábrahám. „Itt a tűz és a fa – mondta Izsák –, de hol van a bárány az égőáldozathoz?”
8Ábrahám így felelt: „Maga Atyánk gondoskodik majd a bárányról az égőáldozathoz, fiam.” Így mentek tovább ketten együtt. 9Amikor megérkeztek arra a helyre, amelyről Atyánk beszélt neki, Ábrahám megépítette ott az oltárt, elrendezte rajta a fát, megkötözte a fiát, Izsákot, és rátette az oltárra, a fa tetejére. 10Majd Ábrahám kinyújtotta a kezét, és fogta a kést, hogy megölje a fiát.
11De Atyánk angyala lekiáltott neki a mennyből: „Ábrahám! Ábrahám!” „Itt vagyok” – felelte.
12„Ne nyújtsd ki a kezed a fiúra – mondta –, és ne tégy vele semmit! Most már tudom, hogy félsz engem, hiszen nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet.”
13Ábrahám fölemelte a tekintetét, és meglátott maga mögött egy kost, amely szarvánál fogva fönnakadt a bozótban. Odament, fogta a kost, és feláldozta égőáldozatul a fia helyett. 14Ábrahám így nevezte el azt a helyet: „Az Atya gondoskodik”, azaz „Atyánk gondoskodik”. Ezért mondják ma is: „Az ő hegyén gondoskodás lesz.” b b v14 A JHVH-Jireh azt jelenti: „az Úr gondoskodik”. Ábrahám azután nevezte el így ezt a hegyet, hogy Atyánk gondoskodott a kosról Izsák helyett – ami előremutat Jézus örök gondoskodására a kereszten.
15Atyánk angyala másodszor is lekiáltott Ábrahámnak a mennyből,
16és ezt mondta: „Önmagamra esküszöm – így szól Atyánk –, hogy mivel ezt tetted, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, 17gazdagon megáldalak, és úgy megsokasítom utódaidat, mint az ég csillagait és a tengerpart fövenyét. Utódaid birtokba veszik ellenségeik kapuját, 18és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál a szavamra.”
19Ezután Ábrahám visszatért a szolgáihoz, és együtt elindultak Beérseba felé. Ábrahám Beérsebában telepedett le.
20Egy idő múlva hírül vitték Ábrahámnak: „Milka is fiúkat szült testvérednek, Náhórnak: 21Úcot, az elsőszülöttet, testvérét, Búzt, és Kemúélt, Arám apját, 22Keszedet, Hazót, Pildást, Jidláfot és Betúélt.” 23Betúél lett Rebeka apja. Ezt a nyolc fiút szülte Milka Náhórnak, Ábrahám testvérének. 24Náhór másodfelesége, akit Reúmának hívtak, szintén szült gyermekeket: Tebahot, Gahamot, Tahast és Maakát.
