Bírák 9 FHB Father's Heart Bible™

9 ¹Jerubbaal fia, Abímelek elment Sikembe anyja testvéreihez, és ezt mondta nekik meg anyja atyjának egész nemzetségének: ²Kérdezzétek meg Sikem valamennyi polgárától: „Mi jobb nektek: ha hetven férfi, Jerubbaal összes fia uralkodik rajtatok, vagy ha egy ember uralkodik rajtatok?” Ne feledjétek, a ti testetek és véretek vagyok!

³Anyja testvérei elmondták mindezt Sikem polgárainak, és azok szíve Abímelek felé hajlott, mert ezt mondták: „A testvérünk ő.” ⁴Adtak neki hetven ezüstöt Baal-Berít templomából, és ezen Abímelek hitvány, kalandor embereket fogadott fel, akik követték őt. ⁵Majd apja házához ment Ofrába, és megölte testvéreit, Jerubbaal hetven fiát egyetlen kövön. De Jótám, Jerubbaal legkisebb fia életben maradt, mert elrejtőzött. ⁶Ekkor összegyűlt Sikem valamennyi polgára és egész Bét-Milló, elmentek, és királlyá tették Abímeleket a sikemi emlékoszlop tölgyfájánál.

⁷Amikor ezt megmondták Jótámnak, elment, megállt a Garizim-hegy tetején, felemelte a hangját, és így kiáltott: „Hallgassatok rám, Sikem polgárai, hogy Atyánk is meghallgasson titeket! ⁸Egyszer elindultak a fák, hogy királyt kenjenek maguk fölé. Ezt mondták az olajfának: »Uralkodj rajtunk!« ⁹De az olajfa ezt felelte nekik: »Talán lemondjak az olajomról, amellyel Atyánkat és az embereket is tisztelik, hogy menjek, és a fák fölött lengedezzem?« ¹⁰Ekkor a fügefának mondták a fák: »Gyere te, uralkodj rajtunk!« ¹¹De a fügefa ezt felelte nekik: »Talán lemondjak az édességemről és a jó gyümölcsömről, hogy menjek, és a fák fölött lengedezzem?« ¹²Ekkor a szőlőtőnek mondták a fák: »Gyere te, uralkodj rajtunk!« ¹³De a szőlőtő ezt felelte nekik: »Talán lemondjak a mustomról, amely Atyánkat és az embereket is felvidítja, hogy menjek, és a fák fölött lengedezzem?« ¹⁴Ekkor valamennyi fa ezt mondta a tövisbokornak: »Gyere te, uralkodj rajtunk!« ¹⁵A tövisbokor pedig ezt mondta a fáknak: »Ha valóban királlyá akartok kenni magatok fölé, akkor jöjjetek, keressetek menedéket az árnyékomban; de ha nem, akkor csapjon ki tűz a tövisbokorból, és eméssze meg a Libánon cédrusait!«

¹⁶Nos, ha becsületesen és feddhetetlenül jártatok el, amikor királlyá tettétek Abímeleket, és ha jól bántatok Jerubbaallal meg a házával, és úgy fizettetek meg neki, ahogyan a tettei megérdemelték, ¹⁷hiszen apám harcolt értetek, kockára tette az életét, hogy megmentsen titeket Midján kezéből, ¹⁸ti pedig ma fölkeltetek apám háza ellen, megöltétek a fiait, hetven férfit egyetlen kövön, és királlyá tettétek Abímeleket, a szolgálólánya fiát Sikem polgárai fölött, mert a testvéretek, ¹⁹ha tehát becsületesen és feddhetetlenül jártatok el ma Jerubbaallal és a házával, akkor örüljetek Abímeleknek, és ő is örüljön nektek! ²⁰De ha nem, akkor csapjon ki tűz Abímelekből, és eméssze meg Sikem polgárait meg Bét-Millót, és csapjon ki tűz Sikem polgáraiból meg Bét-Millóból, és eméssze meg Abímeleket!”

²¹Azután Jótám elmenekült, elfutott Beérbe, és ott lakott, távol testvérétől, Abímelektől.

Atyánk megtorolja a vérontást

²²Miután Abímelek három évig uralkodott Izráel fölött, ²³Atyánk gonosz lelket bocsátott Abímelek és Sikem polgárai közé, és Sikem polgárai hűtlenül bántak Abímelekkel. ^a a v23 Atyánk nem ültetett gonoszságot a szívükbe; Abímeleket és Sikem férfiait átadta annak a hűtlenségnek, amelyet már maguk választottak, hogy a meggyilkolt testvérek vére elnyerje az igazságát. ²⁴Azért történt ez, hogy a Jerubbaal hetven fián elkövetett erőszak megtorlást nyerjen, és hogy vérük testvérükre, Abímelekre háruljon, aki megölte őket, és Sikem polgáraira, akik megerősítették a kezét, hogy megölje a testvéreit. ²⁵Sikem polgárai lesben állókat állítottak ellene a hegytetőkön, és kiraboltak mindenkit, aki az úton elhaladt mellettük. Ezt pedig megjelentették Abímeleknek.

²⁶Ebed fia, Gaal odaérkezett a testvéreivel, és beköltözött Sikembe, a város polgárai pedig megbíztak benne. ²⁷Kimentek a mezőre, leszüretelték a szőlőjüket, kitaposták, és ünnepet tartottak istenük templomában, ahol ettek, ittak, és átkozták Abímeleket.

²⁸Ebed fia, Gaal ekkor így szólt: „Kicsoda Abímelek, és kicsoda Sikem, hogy szolgáljunk neki? Nem Jerubbaal fia ő, és nem Zebul-e a helytartója? Szolgáljátok inkább Hamórnak, Sikem atyjának embereit! Miért szolgálnánk mi Abímeleket? ²⁹Bárcsak az én kezemben volna ez a nép! Akkor eltávolítanám Abímeleket, és ezt mondanám neki: »Szedd össze az egész seregedet, és vonulj ki!«”

³⁰Amikor Zebul, a város elöljárója meghallotta Ebed fia, Gaal szavait, haragra gerjedt. ³¹Titokban követeket küldött Abímelekhez, és ezt üzente: „Ebed fia, Gaal a testvéreivel Sikembe érkezett, és fellázítják ellened a várost. ³²Most hát kelj föl éjszaka a veled levő néppel együtt, és állj lesbe a mezőn! ³³Reggel pedig, napkeltekor kelj föl korán, és törj rá a városra! Amikor Gaal kivonul ellened a népével, tégy vele azt, amire csak módod van!”

³⁴Fölkelt tehát Abímelek egész népével együtt éjszaka, és lesbe álltak Sikem ellen négy csapatban. ³⁵Ebed fia, Gaal kiment, és megállt a város kapujának bejáratánál. Ekkor Abímelek fölkelt a lesből a vele levő néppel együtt.

³⁶Amikor Gaal meglátta a népet, ezt mondta Zebulnak: „Nézd, emberek jönnek lefelé a hegytetőkről!” Zebul azonban így felelt: „A hegyek árnyékát nézed embereknek.”

³⁷De Gaal újra megszólalt: „Nézd, emberek jönnek lefelé az ország közepe felől, egy csapat pedig a jósok tölgyfája irányából jön.”

³⁸Akkor Zebul ezt mondta neki: „Hol van most a nagy szád, amikor azt mondtad: »Kicsoda Abímelek, hogy szolgáljunk neki?« Nem ez az a nép, amelyet megvetettél? Vonulj hát ki, és harcolj ellene!”

³⁹Gaal tehát kivonult Sikem polgárainak élén, és megütközött Abímelekkel. ⁴⁰De Abímelek megkergette, Gaal pedig elmenekült előle, és sokan elestek sebesülten egészen a kapu bejáratáig. ⁴¹Abímelek Arúmában maradt, Zebul pedig elűzte Gaalt és testvéreit, hogy ne lakhassanak többé Sikemben. ⁴²Másnap a nép kiment a mezőre, és ezt megjelentették Abímeleknek. ⁴³Ő pedig vette a népét, három csapatra osztotta, és lesbe állt a mezőn. Amikor meglátta, hogy a nép kijön a városból, rájuk támadt, és megverte őket. ⁴⁴Abímelek a vele levő csapatokkal előretört, és megállt a város kapujának bejáratánál, a másik két csapat pedig rárontott mindazokra, akik a mezőn voltak, és megverte őket. ⁴⁵Abímelek egész nap vívta a várost, bevette, megölte a benne levő népet, lerombolta a várost, és sóval hintette be. ^b b v45 Egy elfoglalt várost sóval behinteni ősi átokcselekedet volt – annak jele, hogy a föld maradjon terméketlen, a helyet pedig soha többé ne építsék újjá.

⁴⁶Amikor ezt meghallották Sikem tornyának vezetői, mindnyájan bemenekültek Él-Berít templomának erődjébe. ⁴⁷Jelentették Abímeleknek, hogy Sikem tornyának valamennyi vezetője ott gyűlt össze. ⁴⁸Fölment tehát a Calmón-hegyre egész népével együtt. Fejszét vett a kezébe, levágott egy ágat a bozótból, fölemelte, a vállára tette, és ezt mondta a népének: „Siessetek, tegyétek ti is azt, amit tőlem láttatok!” ⁴⁹Vágott tehát mindenki egy-egy ágat, Abímelek után mentek, az erőd köré rakták, és rájuk gyújtották az erődöt, akik benne voltak. Így meghaltak Sikem tornyának lakói is, mintegy ezer férfi és asszony.

⁵⁰Azután Abímelek Tébéc ellen vonult, tábort ütött Tébéc ellen, és bevette azt. ⁵¹A város közepén egy erős torony állt, oda menekült minden férfi és asszony, a város valamennyi vezetője, bezárkóztak, és fölmentek a torony tetejére. ⁵²Abímelek a toronyhoz érkezett, megostromolta, és egészen a torony ajtajáig nyomult, hogy fölgyújtsa. ⁵³De egy asszony egy malomkövet dobott Abímelek fejére, és szétzúzta a koponyáját. ⁵⁴Ő gyorsan odahívta fegyverhordozóját, és ezt mondta neki: „Rántsd ki a kardodat, és ölj meg, hogy ne mondják rólam: »Egy asszony ölte meg!«” A szolgalegény ekkor átdöfte, ő pedig meghalt.

⁵⁵Amikor Izráel férfiai látták, hogy Abímelek meghalt, mindnyájan hazatértek. ⁵⁶Így torolta meg Atyánk azt a gonoszságot, amelyet Abímelek az apja ellen követett el, amikor megölte a hetven testvérét. ⁵⁷Sikem embereinek minden gonoszságát is visszahárította Atyánk a saját fejükre, és utolérte őket Jótámnak, Jerubbaal fiának átka.