János 11 FHB Father's Heart Bible™

11 ¹Megbetegedett egy Lázár nevű ember Betániából, Mária és testvére, Márta falujából. ²Mária volt az – akinek a testvére, Lázár beteg volt –, aki illatos olajjal megkente az Urat, és hajával törölte meg a lábát. ³A testvérek ezért üzentek neki: „Uram, akit szeretsz, beteg.”

⁴Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt: „Ez a betegség nem halállal végződik, hanem Atyánk dicsőségére lesz, hogy általa megdicsőüljön Atyánk Fia.”

⁵Jézus pedig szerette Mártát, a testvérét és Lázárt. ⁶Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, még két napig ott maradt, ahol volt.

⁷Majd ezután így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk vissza Júdeába!”

⁸A tanítványok ezt mondták neki: „Mester, az imént akartak megkövezni a zsidók, és te újra odamész?”

⁹Jézus így felelt: „Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát. ¹⁰De aki éjjel jár, megbotlik, mert nincs meg benne a világosság.” ¹¹Ezután így szólt hozzájuk: „Lázár, a barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem.”

¹²A tanítványok erre ezt mondták neki: „Uram, ha elaludt, meggyógyul.” ¹³Jézus azonban a haláláról beszélt, ők pedig azt gondolták, hogy a természetes álomról szól.

¹⁴Akkor Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt, ¹⁵és örülök, hogy nem voltam ott – értetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!”

¹⁶Tamás, akit Ikernek neveztek, erre így szólt a többi tanítványhoz: „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele!”

¹⁷Amikor Jézus megérkezett, úgy találta, hogy Lázár már négy napja a sírban van. ¹⁸Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy két mérföldnyire, ^a a v18 Tizenöt stádium körülbelül két mérföld volt (nagyjából 3 km). ¹⁹és a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük miatt. ²⁰Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment; Mária pedig otthon maradt, és a házban ült. ²¹Márta ekkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. ²²De tudom, hogy most is megad neked Atyánk mindent, amit csak kérsz tőle.”

²³Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred.”

²⁴Márta így válaszolt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.”

²⁵Jézus ekkor ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, ha meghal is, élni fog, ²⁶és aki él, és hisz bennem, az nem hal meg soha. Hiszed ezt?”

²⁷Ő így felelt: „Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, Atyánk Fia, aki eljön a világba.”

²⁸Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: „A Mester itt van, és hív téged.” ²⁹Amint Mária ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá. ³⁰Jézus még nem ért be a faluba, hanem még mindig ott volt, ahol Márta találkozott vele. ³¹A zsidók, akik a házban voltak vele, és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan felkel, és kimegy; utánamentek, mert azt gondolták, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon. ³²Amikor Mária odaért Jézushoz, meglátta őt, lába elé borult, és így szólt: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”

³³Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében, és felindult.

³⁴Majd ezt kérdezte: „Hova helyeztétek őt?” Azok így feleltek: „Uram, jöjj, és lásd meg!”

³⁵Jézus könnyekre fakadt.

³⁶A zsidók erre ezt mondták: „Nézzétek, mennyire szerette!” ³⁷De némelyek közülük ezt mondták: „Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meghaljon?”

³⁸Jézus pedig – ismét mélyen felindulva magában – a sírhoz ment. Ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta.

³⁹Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, az elhunyt testvére, ezt mondta neki: „Uram, már szaga van, hiszen négy napja halott.”

⁴⁰Jézus ezt mondta neki: „Nem megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Atyánk dicsőségét?”

⁴¹Elvették tehát a követ. Jézus pedig felemelte tekintetét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. ⁴²Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, de az itt álló sokaság miatt mondtam ezt, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.” ⁴³Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: „Lázár, jöjj ki!”

⁴⁴És kijött a halott, lába és keze gyolcspólyákkal körülkötve, arca pedig kendővel bekötve. Jézus ekkor ezt mondta nekik: „Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!”

Összegyűlik a nagytanács

⁴⁵A zsidók közül tehát sokan hittek benne, akik elmentek Máriához, és látták, amit Jézus tett. ⁴⁶De némelyek közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus. ⁴⁷A főpapok és a farizeusok ezért összehívták a nagytanácsot, és így szóltak: „Mit tegyünk? Mert ez az ember sok jelt tesz. ⁴⁸Ha hagyjuk, hogy így folytassa, mindenki hisz majd benne, és eljönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyünket is, a népünket is.”

⁴⁹Egyikük pedig, Kajafás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: „Ti nem értetek semmit, ⁵⁰és nem gondoljátok meg, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nép elvész.” ⁵¹Ezt pedig nem magától mondta, hanem mivel abban az évben főpap volt, megprófétálta, hogy Jézus meg fog halni a népért, ⁵²és nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Atyánk szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. ^b b v52 Kajafás többet mondott, mint amennyit maga is értett. Jézus nemcsak a zsidó népért halt meg, hanem azért is, hogy Atyánk minden szétszóródott gyermekét egyetlen családba gyűjtse. ⁵³Attól a naptól fogva tehát azon tanakodtak, hogy megölik. ⁵⁴Ezért Jézus többé nem járt nyíltan a zsidók között, hanem elvonult onnan a puszta közelében lévő vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt a tanítványaival.

⁵⁵Közel volt a zsidók húsvétja, és sokan felmentek vidékről Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak. ⁵⁶Keresték tehát Jézust, és a templomban állva ezt kérdezgették egymástól: „Mit gondoltok? Csak nem jön el az ünnepre?” ⁵⁷A főpapok és a farizeusok pedig megparancsolták, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, hogy elfoghassák.