János 10 FHB Father's Heart Bible™

10 ¹„Bizony, bizony mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol mászik be, az tolvaj és rabló. ²Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. ³Neki ajtót nyit az ajtónálló, és a juhok hallgatnak a hangjára. Nevükön szólítja a maga juhait, és kivezeti őket. ⁴Amikor a maga juhait mind kiterelte, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. ⁵Idegent pedig sohasem követnek, hanem elfutnak tőle, mert nem ismerik az idegenek hangját.”

⁶Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit akar mondani nekik.

⁷Jézus ezért újra így szólt: „Bizony, bizony mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja.

⁸„Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk. ⁹Én vagyok az ajtó: aki rajtam át megy be, az üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál. ¹⁰A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben legyen.

¹¹„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. ^a a v11 Jézus magára veszi a pásztor címét, amelyet Atyánk viselt Izráel fölött, és a sajátjává teszi — ő az a Pásztor, aki azt teszi, amit egyetlen béres sem tenne: életét adja a juhokért. ¹²A béres pedig, aki nem pásztor, és akinek a juhok nem a sajátjai, látja, hogy jön a farkas, otthagyja a juhokat és elfut — a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. ¹³A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal.

¹⁴„Én vagyok a jó pásztor, ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ¹⁵ahogyan az Atya ismer engem, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. ¹⁶Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra; és lesz egy nyáj és egy pásztor. ¹⁷Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. ¹⁸Senki sem veszi el tőlem, én magamtól adom oda. Van hatalmam odaadni, és van hatalmam újra visszavenni: ezt a parancsot kaptam az Atyámtól.”

¹⁹Ezek a szavak ismét meghasonlást keltettek a zsidók között. ²⁰Sokan közülük ezt mondták: „Ördög van benne, és megőrült. Miért hallgattok rá?” ²¹Mások pedig ezt mondták: „Nem megszállott ember szavai ezek. Vajon megnyithatja-e ördög a vakok szemét?”

A templomszentelés ünnepe

²²Akkor jött el a templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben. Tél volt, ^b b v22 A templomszentelés ünnepe (a hanuka) a templom újraszentelését ünnepelte; télre esik, és nincs a Mózes törvényében megparancsolt ünnepek között. ²³és Jézus a templomban járkált, Salamon csarnokában. ²⁴A zsidók pedig körülvették, és ezt mondták neki: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!”

²⁵Jézus így felelt nekik: „Megmondtam nektek, de nem hisztek. Azok a tettek, amelyeket az Atyám nevében teszek, tanúskodnak rólam, ²⁶de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. ²⁷Az én juhaim hallgatnak a hangomra, ismerem is őket, és ők követnek engem. ²⁸Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, senki sem ragadja ki őket a kezemből. ²⁹Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. ³⁰Én és az Atya egy vagyunk.” ^c c v30 Jézus az Atyjával való egységét állítja — különböző személyek, akik egyetlen lényt osztanak meg. A tömeg istenkáromlásként hallja, és kövekért nyúl (33. vers).

³¹Ekkor a zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék.

³²Jézus így szólt hozzájuk: „Sok jó tettet megmutattam nektek az Atyától. Ezek közül melyikért köveztek meg engem?”

³³A zsidók így feleltek: „Nem jó tettért kövezünk meg téged” – mondták –, „hanem istenkáromlásért, mert te ember létedre Istenné teszed magad.”

³⁴Jézus így válaszolt nekik: „Nincs-e megírva a ti törvényetekben: »Én mondtam: istenek vagytok«?” ^d d v34 Jézus a 82. zsoltárt idézi, ahol Izráel bíráit „isteneknek” nevezik, mert hozzájuk szólt Isten igéje — ez nem annak állítása, hogy sok isten létezik, hanem érvelés a saját Írásukból. ³⁵Ha „isteneknek” nevezte azokat, akikhez Atyánk igéje szólt — márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni —, ³⁶akkor arról, akit az Atya megszentelt és elküldött a világba, hogyan mondhatjátok, hogy istenkáromló, amiért azt mondtam: „Atyánk Fia vagyok”?

³⁷„Ha nem az Atyám tetteit teszem, ne higgyetek nekem. ³⁸De ha azokat teszem, akkor is, ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok és egyre jobban megértsétek: az Atya énbennem van, és én az Atyában.”

³⁹Ekkor ismét el akarták fogni, de kisiklott a kezük közül.

⁴⁰Jézus ezután visszament a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt. ⁴¹Sokan odamentek hozzá, és ezt mondták: „János ugyan nem tett egyetlen jelt sem, de mindaz, amit János erről az emberről mondott, igaz volt.” ⁴²És azon a helyen sokan hittek benne.