János 12 FHB Father's Heart Bible™

12 ¹Hat nappal a páska előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus feltámasztott a halálból. ²Ott vacsorát adtak a tiszteletére; Márta szolgált fel, Lázár pedig egyike volt azoknak, akik vele ültek az asztalnál. ³Mária fogott mintegy egy font tiszta nárduskenetet, amely igen drága volt, megkente vele Jézus lábát, majd a hajával törölte meg a lábát. A házat betöltötte a kenet illata.

⁴Iskáriótes Júdás pedig, egy a tanítványai közül, aki el akarta árulni őt, ezt mondta: ⁵„Miért nem adták el ezt a kenetet csaknem egy évi bérért, hogy a szegényeknek adják?” ⁶Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt: nála volt a pénzesláda, és eltulajdonította, amit beletettek.

⁷Jézus ekkor így szólt: „Hagyd őt! Hiszen a temetésem napjára tartogatta ezt. ⁸Mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.”

⁹A zsidók közül nagy sokaság tudta meg, hogy Jézus ott van, és odamentek, nemcsak Jézusért, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. ¹⁰A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik, ¹¹mert miatta a zsidók közül sokan átpártoltak, és hittek Jézusban.

A király szamárháton érkezik

¹²Másnap a nagy sokaság, amely az ünnepre érkezett, meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön. ¹³Pálmaágakat fogtak, kimentek a fogadására, és így kiáltoztak: „Hozsánna! Áldott, aki Atyánk nevében jön – Izráel Királya!” ^a a v13 A hozsánna jelentése: „Ments meg most!” – a sokaság kiáltása a 118. zsoltárból, amellyel a régóta várt Királyként köszöntik Jézust.

¹⁴Jézus pedig talált egy szamárcsikót, és felült rá, ahogyan meg van írva: ¹⁵„Ne félj, Sion leánya! Íme, királyod jön, szamárcsikó hátán ülve.” ¹⁶Tanítványai először nem értették mindezt, de amikor Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy ezt írták meg róla, és hogy ezt tették vele. ¹⁷Az a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból, tovább tett bizonyságot. ¹⁸A sokaság azért ment a fogadására, mert hallotta, hogy ezt a jelt tette. ¹⁹A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: „Látjátok, hogy semmit sem értek el: az egész világ utánament.”

Görögök keresik Jézust

²⁰Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádkozzanak. ²¹Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: „Uram, Jézust szeretnénk látni.” ²²Fülöp elment, és szólt Andrásnak, majd András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak.

²³Jézus így válaszolt nekik: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia. ²⁴Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sok termést hoz. ²⁵Aki szereti az életét, elveszíti; aki pedig gyűlöli az életét ebben a világban, megtartja az örök életre. ²⁶Aki nekem szolgál, az engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atyám.”

²⁷„Most megrendült a lelkem. Mit mondjak? Azt, hogy: »Atyám, ments meg ettől az órától«? De hiszen éppen ezért jöttem, ezért az óráért. Atyám, dicsőítsd meg a nevedet!”

²⁸Ekkor hang hallatszott a mennyből: „Megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.”

²⁹A sokaság, amely ott állt és ezt hallotta, azt mondta, hogy mennydörgött; mások pedig azt mondták, hogy angyal beszélt vele.

³⁰Jézus ekkor így szólt: „Nem énértem hangzott ez a hang, hanem tiértetek. ³¹Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme. ³²Én pedig, ha majd felemeltetem a földről, mindenkit magamhoz vonzok.”

³³Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.

³⁴A sokaság így felelt neki: „Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad. Hogyan mondhatod hát, hogy fel kell emeltetnie az Emberfiának? Ki ez az Emberfia?”

³⁵Jézus ekkor így szólt hozzájuk: „Még egy kis ideig veletek van a világosság. Addig járjatok, amíg világosságotok van, hogy a sötétség el ne érjen titeket. Aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. ³⁶Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.” Miután ezt elmondta, Jézus elment, és elrejtőzött előlük.

Járjatok, amíg világosságotok van

³⁷Bár ennyi jelt tett a szemük láttára, mégsem hittek benne,

³⁸hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amelyet mondott: „Atyám, ki hitt a mi beszédünknek? És kinek nyilatkozott meg az Atyánk karja?”

³⁹Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ismét ezt mondta:

⁴⁰„Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek – és meg ne gyógyítsam őket.”

⁴¹Ezeket azért mondta Ézsaiás, mert látta Jézus dicsőségét, és róla beszélt. ^b b v41 János világosan megmondja: amikor Ézsaiás meglátta a trónt a templomban, és a szeráfok ezt kiáltották: „Szent, szent, szent”, akkor Jézus dicsőségét látta. ⁴²Mégis, sokan még a vezetők közül is hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából, ⁴³mert jobban szerették az emberektől jövő dicsőséget, mint az Atyánktól jövő dicsőséget.

⁴⁴Jézus pedig hangosan így kiáltott: „Aki hisz bennem, az nem bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem. ⁴⁵És aki engem lát, azt látja, aki elküldött engem. ⁴⁶Én világosságként jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon a sötétségben. ⁴⁷Ha valaki hallja az én szavaimat, de nem tartja meg, azt én nem ítélem el, hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem a világot. ⁴⁸Aki elutasít engem, és nem fogadja el a szavaimat, annak van bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. ⁴⁹Mert nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki elküldött engem, ő parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és hogyan szóljak. ⁵⁰És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy mondom, ahogyan az Atya mondta nekem.”