A népek összehívása
Keletről hódító támad, a népek pedig sietve odaszögezik bálványaikat, hogy fel ne dőljenek. Az Atya ehelyett Izráel kezét fogja meg, Jákób férgecskének szólítja, és azt mondja neki, ne féljen. A bálványokat kihívják, hogy jósoljanak meg bármit – de semmit sem felelnek.
41 1Hallgassatok rám csendben, ti szigetek, a népek pedig újítsák meg erejüket! Jöjjenek ide, és szóljanak; szálljunk perbe együtt!
2Ki támasztott valakit keletről, aki igazságban hívta el, hogy kövesse őt? Nemzeteket ad át neki, és királyokat vet alá előtte; porrá teszi őket kardjával, szélhordta polyvává íjával. 3Üldözi őket, és sértetlenül továbbvonul, olyan úton, amelyet lába sosem taposott. 4Ki vitte véghez és tette meg ezt, aki kezdettől fogva szólította a nemzedékeket? Én vagyok az Atya – az első, és az utolsókkal is; én vagyok az.
5Látták ezt a szigetek, és félnek, remeg a föld minden határa; közelednek, és eljönnek. 6Mindenki a társát segíti, és ezt mondja testvérének: „Légy erős!” 7A mesterember bátorítja az ötvöst, és aki kalapáccsal simít, azt, aki az üllőt veri, a forrasztásról ezt mondva: „Jó ez!”; és szegekkel erősítik meg, hogy ne mozdulhasson.
8De te, Izráel, az én szolgám, Jákób, akit kiválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak utóda, a a v8 Izráel itt Atyánk szolgájaként szerepel; a Szolga önálló alakja Ézsaiás későbbi énekeiben (Ézsaiás 42, 49, 50, 52–53) Jézus, az igazi Izráel, aki beteljesíti az elhívást. 9te, akit a föld végéről hoztam el, és legtávolabbi zugaiból hívtalak, ezt mondva neked: „Az én szolgám vagy; kiválasztottalak, és nem vetettelek el.” 10„Ne félj, mert én veled vagyok; ne rettegj, mert én vagyok a te Atyád! Megerősítelek, megsegítelek, támogatlak igazságos jobbommal. b b v10 Az „én vagyok a te Atyád” a héber szövetségi formula – „én vagyok a te Istened” – átültetése: Atyánk nem távoli istenségként, hanem Atyaként köti magát népéhez.
11Nézd, mindazok, akik ellened dühöngenek, megszégyenülnek és gyalázatba esnek; akik szembeszállnak veled, semmivé lesznek, és elpusztulnak. 12Keresed majd azokat, akik hadakoznak ellened, de nem találod őket; akik harcolnak ellened, teljesen semmivé lesznek.” 13Mert én, a te Atyád, megragadom jobb kezedet; én vagyok az, aki ezt mondja neked: „Ne félj, én vagyok az, aki megsegít téged!” 14Ne félj, te féreg, Jákób, ti, Izráel férfiai! Én vagyok az, aki megsegít téged – így szól Atyánk –, a te Megváltód Izráel Szentje, a te Atyád. c c v14 Az „Izráel Szentje” Ézsaiás jellegzetes megnevezése Atyánkra – a Szent, aki szövetségben kötötte magát ahhoz a néphez, amelyet a sajátjának nevez. 15„Nézd, cséplőszánná teszlek téged, újjá, élessé, sok foggal; kicsépeled a hegyeket, és összezúzod őket, a halmokat pedig olyanná teszed, mint a polyva. 16Megszórod őket, és a szél elhordja, a vihar pedig szétszórja őket. Te pedig Atyánkban örvendezel, Izráel Szentjével dicsekszel.
17Amikor a nyomorultak és szegények vizet keresnek, de nincs, és nyelvük kiszárad a szomjúságtól, én, a te Atyád, meghallgatom őket; én, Izráel Atyja, nem hagyom el őket. 18Folyókat fakasztok a kopár magaslatokon, és forrásokat a völgyek mélyén; a pusztát víz tavává teszem, a száraz földet buzgó forrásokká. 19A pusztában ültetek cédrust, akácot, mirtuszt és olajfát; a sivatagba ültetek ciprust, platánt és fenyőt egyaránt, 20hogy lássák és megtudják, meggondolják és megértsék együtt, hogy az én kezem tette ezt, hogy én, Izráel Szentje, teremtettem.”
21Adjátok elő ügyeteket – mondja Atyánk –, hozzátok fel bizonyítékaitokat – mondja Jákób Királya. 22Hadd hozzák elő, és mondják meg nekünk, mi fog történni. Mondjátok el a korábbi dolgokat, hogy mik voltak, hadd gondoljuk meg, és tudjuk meg a végüket; vagy jelentsétek ki nekünk a jövendőket. 23Mondjátok meg, mi következik ezután, hadd tudjuk meg, hogy istenek vagytok; tegyetek jót vagy rosszat, hadd rettenjünk meg, és teljünk el mindannyian félelemmel. 24Nézzétek, ti semmik vagytok, és munkátok a semminél is kevesebb; utálatos, aki titeket választ.
25Támasztottam valakit északról, és eljött, napkeletről azt, aki segítségül hívja nevemet; eltapossa a fejedelmeket, mint a sarat, ahogyan a fazekas tapossa az agyagot. 26Ki jelentette ezt ki kezdettől fogva, hogy megtudhassuk, és előre, hogy ezt mondhassuk: „Igaza van”? Nem volt senki, aki kijelentette, senki, aki hirdette, senki, aki hallotta volna szavaitokat. 27Én mondtam először a Sionnak: „Nézd, itt vannak!” Jeruzsálemnek pedig örömhírvivőt adtam. 28„De amikor szétnézek, nincs senki; ezek között nincs tanácsadó, aki, ha megkérdezem, választ tudna adni. 29Nézzétek, mindannyian csak csalás; műveik semmik; öntött bálványaik üres szél.”
