Íme, az én szolgám, Jézus
A kiválasztott szolga nem kiáltozik az utcán, a megrepedt nádszálat nem töri össze, és nem roppan meg, amíg az igazságot meg nem állapítja. Aztán az Atya, aki sokáig hallgatott, felkiált, mint a vajúdó asszony. Fájdalmas, de itt a vak szolga Izráel – semmit sem lát, kifosztották, és senki sem menti meg.
42 1„Nézzétek a szolgámat, akit támogatok, választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ruháztam fel őt; igazságot szolgáltat a népeknek. a a v1 Máté közvetlenül Jézusra vonatkoztatja ezt a Lélekkel felkent Szolgát: gyógyító szolgálata kapcsán idézi ezeket a verseket a Máté 12:18–21-ben. Ézsaiás négy Szolga-énekének Szolgája Jézus, az igazi Izráel. 2Nem kiált, nem emeli fel a hangját, és nem hallatja az utcán. 3Nem töri össze a megroppant nádszálat, és nem oltja ki a pislákoló mécsest; hűségesen szolgáltat igazságot. 4Nem lankad el, és nem törik össze, míg igazságot nem szerez a földön; és a szigetek várják a tanítását.”
5Ezt mondja Atyánk – ő, aki az eget teremtette és kifeszítette, aki kiterítette a földet és mindazt, ami rajta terem, aki leheletet ad a rajta élő népnek, és lelket a rajta járóknak:
6„Én vagyok az Atyád; igazságban hívtalak el; megfogom a kezedet, és megőrizlek; szövetségül adlak a népnek, világosságul a nemzeteknek, 7hogy megnyisd a vakok szemét, hogy kihozd a foglyokat a tömlöcből – azokat, akik a sötétben ülnek a börtönben.
8„Én vagyok az Atyád, ez a nevem; dicsőségemet nem adom másnak, sem dicséretemet a faragott bálványoknak. 9Íme, a korábbi dolgok beteljesedtek, most pedig újakat jelentek be; mielőtt kibontakoznának, tudatom veletek.”
Énekeljetek új éneket
10Énekeljetek Atyánknak új éneket, dicséretét a föld határáról – ti, akik a tengerre szálltok, és minden, ami betölti azt, a szigetek és lakóik! 11Emelje fel hangját a puszta és városai, a falvak, ahol Kédár lakik; ujjongjanak Szela lakói, kiáltsanak a hegyek tetejéről! 12Adják meg Atyánknak a dicsőséget, és hirdessék dicséretét a szigeteken! 13Atyánk kivonul, mint egy hős; mint harcos, felszítja indulatát; kiált, hangosan kiált, és erőt vesz ellenségein.
14Régóta hallgattam; csendben voltam, és türtőztettem magam. De most felkiáltok, mint a vajúdó asszony; zihálok és kapkodom a levegőt. 15Hegyeket és halmokat pusztítok el, és kiszárítom minden növényüket; szigetekké teszem a folyókat, és kiszárítom a tavakat. 16A vakokat olyan úton vezetem, amelyet nem ismernek; olyan ösvényeken terelgetem őket, amelyeket nem ismertek. A sötétséget világossággá teszem előttük, a göröngyös utat pedig egyenessé. Ezek azok a dolgok, amelyeket megteszek, és nem hagyom el őket. 17Meghátrálnak, és csúful megszégyenülnek, akik a faragott bálványokban bíznak, akik ezt mondják az öntött bálványoknak: „Ti vagytok az isteneink.”
Szemek, amelyek nem látnak
18Ti süketek, halljatok; és ti vakok, nézzetek, hogy lássatok! 19Ki vak, ha nem a szolgám, és ki süket, mint a követ, akit küldök? Ki olyan vak, mint akivel békében vagyok, vak, mint Atyánk szolgája? b b v19 Itt Izráel a szolga – az a nép, amelyet arra hívott el Atyánk, hogy a tanúja legyen, de amely vak és süket erre az elhívásra. Ugyanennek a fejezetnek az elején (az 1-9. versben) a Szolga Jézus – az igazi Izráel, aki beteljesíti azt, amit Izráel nem tudott. 20Sok mindent láttál, de nem figyelted meg; nyitva a füled, de nem hallasz.
21Atyánknak úgy tetszett igazságáért, hogy naggyá és dicsővé tegye tanítását. 22De ez a nép kifosztott és kirabolt, mindannyian vermekbe esve, börtönökbe zárva. Prédává lettek, és nincs, aki megmentse, zsákmánnyá, és nincs, aki ezt mondaná: „Add vissza!”
23Ki figyel közületek erre, ki figyel oda, és hallja meg, ami ezután jön? 24Ki adta Jákóbot a fosztogatónak, és Izráelt a rablóknak? Nem Atyánk-e, aki ellen vétkeztünk? Nem akartak az ő útjain járni, és nem engedelmeskedtek tanításának. 25Ezért kiöntötte rájuk izzó haragját és a háború hevét. Lángolt körülöttük mindenfelől, de nem értették meg; égette őket, de nem vették a szívükre.
