Az enyém vagy

Nem azt mondja, hogy ha vízen és tűzön mész át, hanem azt, hogy amikor: az Atya megígéri, hogy ott lesz, hiszen váltságdíjat fizetett azért a népért, amelyet drágának és becsesnek nevez. Újat cselekszik, utat készít a pusztában – és ezt egy olyan népnek mondja, amely csak a gonoszságaival fárasztotta őt.

43. fejezet.

De most így szól Atyánk, aki teremtett téged, Jákób, és aki formált téged, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak; neveden szólítottalak, az enyém vagy. Ha vízen kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítanak el téged. Ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg téged. Mert én vagyok a te Atyád, Izráel Szentje, a te Szabadítód. Egyiptomot adtam váltságdíjul érted, Kúst és Szebát helyetted. ^a Mivel drága vagy a szememben, és becses, és szeretlek téged, embereket adok cserébe érted, és népeket az életedért. Ne félj, mert veled vagyok! Napkeletről elhozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek. Az északnak ezt mondom: Engedd el őket! A délnek pedig: Ne tartsd őket vissza tovább! Hozd vissza fiaimat a messzi földről, és leányaimat a föld legtávolabbi tájairól, mindenkit, akit a nevemről neveznek, akit a dicsőségemre teremtettem, akit formáltam és alkottam. Hozd ki a népet, amelynek van szeme, mégis vak, és van füle, mégis süket. Gyűljenek össze mind a népek, és seregeljenek egybe a nemzetek! Ki hirdetheti meg közülük ezt, és ki mondhatja el nekünk a korábbi dolgokat? Állítsák ki tanúikat a népek, hogy bebizonyítsák igazukat, hogy mások hallják, és ezt mondják: Igaz. Ti vagytok a tanúim – így szól Atyánk –, és a kiválasztott szolgám, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy én vagyok az. Nem formáltatott isten előttem, és utánam sem jön senki. Én, én vagyok a te Atyád, és rajtam kívül nincs szabadító. Én hirdettem meg, és szabadítottam meg, és adtam hírül, amikor nem volt idegen isten köztetek; és ti vagytok a tanúim – így szól Atyánk –, és én vagyok a te Atyád. E naptól fogva én vagyok az; nincs senki, aki kiszabadíthatna a kezemből. Cselekszem, és ki fordíthatja vissza?

Út a pusztán át

Így szól Atyánk, a te Megváltód, Izráel Szentje: Értetek küldök Babilonba, és menekültként hozom le mindnyájukat, a káldeusokat, a hajókon, amelyekre oly büszkék. Én vagyok a te Atyád, a te Szented, Izráel Teremtője, a te Királyod.

Így szól Atyánk, aki utat készít a tengerben, ösvényt a hatalmas vizekben,

aki kivonultatja a harci kocsit és a lovat, a sereget és a harcost együtt – ők lefekszenek, és nem kelnek fel, kialszanak, elhamvadnak, mint a mécsbél: Ne emlékezzetek a korábbi dolgokra, és ne gondoljatok a régmúlt dolgaira! Nézzétek, új dolgot cselekszem, most sarjad – nem veszitek észre? Utat készítek a pusztában, és folyókat a sivatagban. A mezei vadak dicsőítenek engem, a sakálok és a struccok, mert vizet fakasztok a pusztában, és folyókat a sivatagban, hogy megitassam választott népemet, a népet, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet.

„Mégsem engem hívtál segítségül, Jákób; ráuntál rám, Izráel. Nem hoztál nekem bárányt égőáldozatul, és nem tiszteltél meg véresáldozataiddal. Nem terheltelek meg ételáldozattal, és nem fárasztottalak tömjénnel. Nem vettél nekem pénzen illatos nádat, és nem lakattál jól véresáldozataid kövérjével. Ehelyett vétkeiddel terheltél meg engem; gonoszságaiddal fárasztottál engem.

»Én, én vagyok az, aki eltörlöm hitszegéseidet önmagamért, és bűneidre nem emlékezem. ^b Emlékeztess engem, szálljunk perbe egymással! Add elő ügyedet, hogy igazad legyen! Első atyád vétkezett, és szószólóid fellázadtak ellenem. ^c Ezért megszentségtelenítettem a szentély elöljáróit; átadtam Jákóbot a pusztulásnak, és Izráelt a gyalázatnak.«”