Ézsaiás 44 FHB Father's Heart Bible™

44 ¹De most hallgass rám, Jákób, szolgám, Izráel, akit kiválasztottam! ²Ezt mondja Atyánk, aki alkotott, aki megformált téged anyád méhétől fogva, és aki megsegít: Ne félj, Jákób, szolgám, Jesurún, akit kiválasztottam! ^a a v2 A Jesurún gyengéd, költői név Izráelre, jelentése „az igaz” — a szeretet megszólítása az iránt a nép iránt, amelyet Atyánk kiválasztott. ³Mert vizet árasztok a szomjazó földre, és patakokat a száraz talajra; kiárasztom Lelkemet a gyermekeidre, és áldásomat a leszármazottaidra. ⁴Sarjadni fognak a fű között, mint a fűzfák a folyó vizek mellett. ⁵Ez azt mondja: „Az Atyáé vagyok”; a másik Jákób nevével nevezi magát; a harmadik pedig a kezére írja: „Az Atyáé”, és felveszi Izráel nevét.

Az első és az utolsó

⁶Ezt mondja Atyánk, Izráel Királya és Megváltója, a mennyei seregek Atyja: Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó, rajtam kívül nincs isten. ⁷Ki olyan, mint én? Hirdesse ki! Jelentse be, és tárja elém, mi történt, amióta megalapítottam az ősi népet! Mondják meg előre, mi következik, és mi lesz ezután! ⁸Ne rettegjetek, ne féljetek! Nem hirdettem-e meg nektek régen, és jelentettem-e ki? Ti vagytok a tanúim. Van-e Atya rajtam kívül? Nincs Kőszikla, nem tudok róla.

⁹A bálványok készítői mind semmik, és kedvenc dolgaik mit sem érnek. Saját tanúik nem látnak és nem tudnak semmit, ezért szégyent vallanak. ¹⁰Ki formál istent, vagy önt bálványt, amely semmit sem használ készítőjének? ¹¹Íme, minden társa szégyent vall, hiszen a mesterek is csak emberek. Gyűljenek össze mind, álljanak elő! Rettegni fognak, és együtt vallanak szégyent.

¹²A kovács vasszerszámot formál, a parázs fölött megmunkálja; kalapáccsal alakítja, és erős karjával kovácsolja. De megéhezik, és ereje elhagyja; nem iszik vizet, és elbágyad. ¹³Az ács kifeszíti a mérőzsinórt, és íróvesszővel jelet húz a fára; vésőkkel megmunkálja, és körzővel jelöli meg. Ember alakjára formálja, emberi szépséggel, hogy templomban lakjék. ¹⁴Cédrusokat vág ki, vagy ciprust választ, vagy tölgyfát, és hagyja megerősödni az erdő fái között. Cédrust ültet, és az eső megnöveli. ¹⁵Tüzelőnek használja. Vesz belőle, és megmelegszik; tüzet gyújt, és kenyeret süt. De istent is készít, és imádja azt; bálványt csinál, és leborul előtte. ¹⁶A fa felét elégeti a tűzben; fölötte húst süt, jóllakik, és megmelegszik. Ezt mondja: „Ó, de jó meleg van, érzem a tűz melegét!” ¹⁷A maradékból pedig istent készít, a bálványát; leborul előtte és imádja, hozzá imádkozik, és ezt mondja: „Ments meg, mert te vagy az én istenem!”

¹⁸Nem tudnak és nem értenek semmit; szemük be van tapasztva, hogy ne lássanak, és a szívük is, hogy ne értsenek. ¹⁹Senki sem gondolkodik el, senkinek sincs annyi tudása vagy értelme, hogy ezt mondja: „A felét elégettem a tűzben, parazsán még kenyeret is sütöttem, húst sütöttem, és ettem. A maradékából utálatosságot csináljak? Leboruljak egy fadarab előtt?” ²⁰Hamun él; megcsalt szíve tévútra vitte. Nem tudja megmenteni magát, és nem mondja: „Nem hazugságot tartok-e a jobb kezemben?”

²¹Emlékezz ezekre, Jákób, és te, Izráel, mert szolgám vagy. Én formáltalak, szolgám vagy. Izráel, nem feledkezem meg rólad. ²²Eltöröltem vétkeidet, mint a felhőt, bűneidet, mint a reggeli ködöt. Térj vissza hozzám, mert megváltottalak!

²³Ujjongjatok, egek, mert Atyánk vitte véghez! Kiáltsatok, föld mélységei! Ujjongva énekeljetek, hegyek, erdő, és benne minden fa! Mert Atyánk megváltotta Jákóbot, és megmutatja dicsőségét Izráelben.

²⁴Ezt mondja Atyánk, a te Megváltód, aki megformált anyád méhétől fogva: Én vagyok a te Atyád, aki mindent alkottam, aki egyedül feszítettem ki az eget, aki magam terítettem ki a földet, ²⁵aki meghiúsítom a hamis próféták jeleit, és bolonddá teszem a jósokat, aki felforgatom a bölcsek tudományát, és tudásukat ostobasággá teszem, ²⁶aki megerősítem szolgám szavát, és beteljesítem követeim tervét, aki ezt mondom Jeruzsálemről: „Lakni fognak benne”, Júda városairól pedig: „Újjáépülnek, és romjaikat helyreállítom”, ²⁷aki ezt mondom a mélységnek: „Száradj ki, kiszárítom folyóidat!”, ²⁸aki ezt mondom Círusról: „Ő az én pásztorom, és véghezvisz mindent, amit akarok”; aki ezt mondom Jeruzsálemről: „Újjáépül”, a templomról pedig: „Alapodat lerakják.”