Círus, akit nevén szólítottam
Egy idegen királyt, aki nem ismeri az Atyát, néven szólítanak, és elküldenek, hogy fizetség nélkül szabadítsa ki a száműzötteket. Akik ellenvetést tesznek, olyanok, mint az agyag, amely a fazekassal vitatkozik. Aztán szélesebbre tárul a meghívás: forduljatok hozzám, föld minden határa!
45 1Ezt mondja Atyánk a felkentjének, Círusnak, akinek megragadtam a jobb kezét, hogy népeket terítsek le előtte, és megfosszam a királyokat fegyverzetüktől, hogy megnyissam előtte az ajtókat, és a kapuk ne maradjanak zárva: a a v1 Círus, a perzsa király az egyetlen idegen uralkodó, akit a Szentírás Atyánk „felkentjének” nevez — eszközül választotta őt, hogy kiszabadítsa Izráelt a fogságból, nem pedig a megígért Messiás. 2Én megyek előtted, és elegyengetem a hegyeket; összetöröm a bronzajtókat, és szétzúzom a vasreteszeket. 3Neked adom a sötétség kincseit és a titkos helyeken elrejtett gazdagságot, hogy megtudd, hogy én vagyok Izráel Atyja, aki neveden szólítalak. 4Szolgámért, Jákóbért és Izráelért, az én választottamért szólítottalak neveden; megtisztelő nevet adok neked, bár nem ismersz engem. 5Én vagyok az Atya, és nincs más; rajtam kívül nincs senki. Felövezlek a harcra, bár nem ismersz engem, 6hogy megtudják, napkelettől napnyugatig, hogy nincs senki rajtam kívül. Én vagyok az Atya, és nincs más. 7Én alkotom a világosságot, és teremtem a sötétséget, én szerzek jólétet, és teremtek bajt; én vagyok az Atya, aki mindezt cselekszi. b b v7 Az itt „bajnak” fordított szó csapást vagy nehézséget jelent — a mellette említett jólét ellentétét —, nem erkölcsi rosszat. Atyánk minden körülményt kormányoz, még a fájdalmasakat is. 8Csepegjetek, egek, a magasból, és a fellegek hullassák az igazságot; nyíljék meg a föld, hogy szabadulás teremjen, és igazság sarjadjon fel vele együtt. Én, az Atya teremtettem ezt. 9Jaj annak, aki perbe száll Alkotójával — cserépdarab a föld cserepei között! Mondja-e az agyag a formálójának: „Mit csinálsz?”, vagy: „Nincs füle a munkádnak”? c c v9 A fül nélküli edényt hibásnak és használhatatlannak tartották — nem lehetett sem fölemelni, sem kiönteni belőle. 10Jaj annak, aki ezt mondja egy apának: „Mit nemzel?”, vagy egy asszonynak: „Mit szülsz a világra?” 11Ezt mondja Izráel Szentje — Atyánk — és az, aki őt formálta: Kérdőre akartok vonni engem a gyermekeim felől, és parancsolni akartok nekem kezem alkotása felől? 12Én alkottam a földet, és én teremtettem rá az embert. Az én kezem feszítette ki az eget, és én parancsolok egész seregének. 13Én indítottam el őt igazságban, és egyengetem minden útját. Ő fogja újjáépíteni városomat, és szabadon engedi száműzötteimet, nem pénzért és nem jutalomért – mondja a seregek Atyja.
14Ezt mondja Atyánk: Egyiptom gazdagsága, Kús áruja és a termetes szábaiak átkelnek hozzád, és a tieid lesznek; mögötted járnak, bilincsbe verve vonulnak át. Leborulnak előtted, és könyörögnek hozzád, ezt mondva: „Bizony veled van Isten, és nincs más; rajta kívül nincs senki.”
15Bizony, te rejtőzködő Atya vagy, Izráel Atyja, a Szabadító. 16Mindnyájan megszégyenülnek és gyalázatba esnek; a bálványok készítői mind szégyenkezve kullognak el. 17Izráelt pedig Atyánk szabadítja meg örök szabadítással; nem szégyenültök meg, és nem estek gyalázatba soha, örökké.
18Mert ezt mondja az Atya, aki az eget teremtette — ő az Atya! —, aki a földet formálta és alkotta, és megszilárdította; nem pusztaságnak teremtette, hanem lakóhelynek formálta: Én vagyok az Atya, és nincs más. 19Nem titokban szóltam, nem a sötétség földjén; nem azt mondtam Jákób utódainak: „Hiába kerestek engem.” Én, a ti Atyátok, azt mondom, ami helyes; azt hirdetem, ami igaz. 20Gyűljetek össze, és jöjjetek; közeledjetek, ti, a nemzetek menekültjei! Nincs bennük tudás azoknak, akik körülhordozzák fából készült bálványaikat, és olyan istenhez imádkoznak, amely nem tud megszabadítani. 21Jelentsétek be, és tárjátok elő ügyeteket; tanácskozzanak csak együtt! Ki hirdette meg ezt régen, ki jelentette ki ősidőktől fogva? Nemde én, az Atya? Rajtam kívül nincs más — igaz Atya és Szabadító; nincs senki rajtam kívül. 22Forduljatok hozzám, és megszabadultok, ti mind, a föld határai! Mert én vagyok az Atya, és nincs más. 23Önmagamra esküdtem; igazságban hagyta el számat az ige, amely nem tér vissza: előttem hajol meg minden térd, nekem esküszik hűséget minden nyelv. d d v23 Pál ezt a verset Jézusra alkalmazza a Filippi 2:10-11-ben — Jézus nevére minden térd meghajol, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr, Atyánk dicsőségére. Amire Atyánk a saját nevére esküdött, azt megosztotta a Fiával. 24Ezt mondják rólam: „Csak Istennél van igazság és erő.” Hozzá jönnek mind, akik ellene dühöngtek, és megszégyenülnek. 25Atyánkban igazul meg Izráel minden gyermeke, és benne dicsekszik.