Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!

A száműzetés ítélete után megváltozik a hang: szóljatok hozzá gyengéden, nehéz szolgálatának vége. Az Atya, aki mérlegen méri meg a hegyeket, a bárányokat is a keblén hordozza. Akik biztosak voltak benne, hogy ügyük feledésbe merült, azoknak az ígéret megújult erő – mindazoknak, akik hajlandók várni.

40. fejezet.

Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Atyátok. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt a nehéz szolgálata, hogy bűne meg van bocsátva, hogy kétszeresen megkapta Atyánk kezéből minden bűnéért.

Egy hang kiált: A pusztában készítsétek Atyánk útját, a sivatagban építsetek egyenes utat Atyánknak! ^a Minden völgy felemelkedik, minden hegy és halom pedig alásüllyed; az egyenetlen talaj egyenletessé válik, és a göröngyös helyek síksággá lesznek. Akkor megjelenik Atyánk dicsősége, és meglátja minden ember egyaránt, mert Atyánk szája szólt.

Egy hang ezt mondja: „Kiálts!” És ezt kérdeztem: „Mit kiáltsak?” Minden ember olyan, mint a fű, és minden hűsége olyan, mint a mező virága. Elszárad a fű, elhervad a virág, amikor Atyánk lehelete ráfúj; bizony, fű a nép. Elszárad a fű, elhervad a virág, de Atyánk igéje örökké megmarad.

Menj fel egy magas hegyre, Sion, az örömhír hírnöke; emeld fel erősen a hangodat, Jeruzsálem, az örömhír hírnöke! Emeld fel, ne félj; mondd Júda városainak: „Íme, Atyátok!” Íme, a mindenható Atya hatalommal jön, és karja uralkodik érte; íme, jutalma Úgy legelteti nyáját, mint egy pásztor; karjára gyűjti a bárányokat, és keblén hordozza őket; szelíden vezeti a szoptatós anyajuhokat. ^b Ki mérte meg markával a vizeket, ki mérte ki arasszal az eget, ki foglalta mércébe a föld porát, ki mérte meg mérlegen a hegyeket és serpenyőben a halmokat? Ki irányította Atyánk Lelkét, vagy ki oktatta őt mint tanácsadója? Kivel tanácskozott, és ki világosította fel? Ki tanította meg az igazságosság ösvényére, ki tanította ismeretre, és ki mutatta meg neki az értelem útját? A nemzetek olyanok, mint egy vízcsepp a vödörből, és annyit érnek, mint a porszem a mérlegen; a szigeteket úgy emeli fel, mint a finom port. A Libanon fája nem elég a tűzre, és állatai sem elegendők az égőáldozathoz. Minden nemzet olyan előtte, mint a semmi; a semminél is kevesebbnek és hiábavalóságnak tartja őket. Kihez hasonlítjátok tehát Atyánkat? És milyen képmással vetitek össze őt? Bálvány! A mesterember önti, az ötvös pedig arannyal vonja be, és ezüstláncokat önt hozzá. Aki túl szegény az ilyen áldozathoz, olyan fát választ, amely nem korhad el; ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványt állítson fel, amely nem dől ki. Hát nem tudjátok? Nem halljátok? Nem mondták el nektek kezdettől fogva? Nem értettétek meg a föld alapjainak lerakásától fogva? Ő trónol a föld boltozata fölött, melynek lakói olyanok alatta, mint a sáskák; úgy teríti ki az eget, mint egy vékony fátylat, és sátorként feszíti ki, hogy lakóhely legyen. Semmivé teszi a fejedelmeket, és a föld uralkodóit hiábavalósággá teszi. Alig ültették el, alig vetették el őket, alig vert gyökeret a szártövük a földben, máris ráfúj rájuk, és elszáradnak, a vihar pedig elsodorja őket, mint a pelyvát.

„Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hozzá lennék hasonló?” – mondja a Szent.

Tekintsetek fel az égre, és lássátok: ki teremtette mindezeket? Az, aki szám szerint vezeti ki seregüket, és mindet néven szólítja; mivel nagy az ő ereje, és hatalmas az ő hatalma, egy sem hiányzik közülük. Miért mondod, Jákób, és miért panaszkodsz, Izráel: „Rejtve van utam Atyánk előtt, és Atyám nem törődik az ügyemmel”? Hát nem tudtad? Nem hallottad? Atyánk örökkévaló Atya, a föld határainak Teremtője. Nem fárad el, és nem lankad el; értelmét senki sem tudja kifürkészni. Erőt ad a megfáradtnak, és megsokasítja az erőtlen erejét. Még az ifjak is elfáradnak és ellankadnak, és a fiatal férfiak is kimerülten elesnek; de akik Atyánkra várnak, új erőre kapnak; szárnyra kelnek, mint a sasok; futnak, és nem fáradnak el; járnak, és nem lankadnak el.