4Mózes 11 FHB Father's Heart Bible™

11 ¹A nép panaszkodott a viszontagságai miatt, és ezt Atyánk is hallotta. Amikor meghallotta, haragra gerjedt, és Atyánk tüze fellángolt közöttük, és megemésztette a tábor szélét. ²A nép Mózeshez kiáltott, Mózes pedig imádkozott Atyánkhoz, és a tűz elcsendesedett. ³Ezért azt a helyet Tabérának nevezték el, mert Atyánk tüze fellángolt közöttük. ^a a v3 A Tabéra azt jelenti: „égés” – a hely arról a tűzről kapta a nevét, amely ott kitört.

⁴A köztük levő gyülevész népség mohón kívánkozott valami után, és Izráel fiai is újra sírni kezdtek, és ezt mondták: „Bárcsak húst ehetnénk! ⁵Emlékszünk a halra, amelyet Egyiptomban ingyen ettünk, az uborkára, a dinnyére, a póréhagymára, a vöröshagymára és a fokhagymára. ⁶Most pedig elment az étvágyunk, és nem látunk semmi mást, csak ezt a mannát.” ⁷A manna pedig olyan volt, mint a koriandermag, és olyan színe volt, mint a halvány gyantának. ^b b v7 A bdellium halvány, gyöngyszerű gyanta vagy mézga volt – a mannának ugyanilyen áttetsző kinézete volt. ⁸A nép szétszéledt, és összegyűjtötte, malmokban megőrölte vagy mozsárban megtörte, fazekakban megfőzte, és lepényeket formált belőle. Olyan íze volt, mint az olajjal készült süteménynek. ⁹Amikor éjszaka harmat szállt a táborra, vele együtt hullott a manna is.

¹⁰Mózes hallotta, hogy a nép sír nemzetségenként, mindenki a maga sátrának bejáratánál. Atyánk haragja nagyon fellángolt, és Mózes is helytelennek tartotta ezt. ¹¹Mózes ezt mondta Atyánknak: „Miért bántál rosszul a szolgáddal? Miért nem találtam kegyelmet előtted, hogy rám raktad ennek az egész népnek a terhét? ¹²Vajon én fogantam ezt az egész népet? Én szültem őket, hogy azt mondod nekem: »Vidd őket az öledben, ahogyan a dajka viszi a csecsemőt«, arra a földre, amelyet esküvel ígértél az atyáiknak? ¹³Honnan vegyek húst ennek az egész népnek? Mert sírva kérnek engem, és ezt mondják: »Adj nekünk húst, hadd együnk!« ¹⁴Nem tudom egyedül elhordozni ezt az egész népet, mert túl nehéz ez nekem. ¹⁵Ha így bánsz velem, inkább ölj meg most – ha kegyelmet találtam előtted –, és ne lássam tovább a magam nyomorúságát!”

Atyánk megosztja a Lelket hetven emberrel

¹⁶Akkor ezt mondta Atyánk Mózesnek: „Gyűjts össze nekem hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói, vidd őket a kijelentés sátrához, és álljanak ott veled együtt. ¹⁷Én pedig leszállok, és ott beszélek veled, elveszek abból a Lélekből, amely rajtad van, és rájuk teszem. Veled együtt hordozzák majd a nép terhét, hogy ne egyedül hordozd.

¹⁸A népnek pedig mondd meg: Szenteljétek meg magatokat holnapra, és húst fogtok enni! Mert sírtatok Atyánk füle hallatára, és ezt mondtátok: »Bárcsak húst ehetnénk! Jobb dolgunk volt Egyiptomban.« Ezért Atyánk húst ad nektek, és enni fogtok. ¹⁹Nemcsak egy napig eszitek, nem két napig, öt napig, tíz napig vagy húsz napig, ²⁰hanem egy egész hónapig, míg ki nem jön az orrotokon, és meg nem utáljátok – mert megvetettétek Atyánkat, aki közöttetek van, sírva őelőtte, és ezt mondtátok: »Minek is jöttünk ki Egyiptomból?«”

²¹Mózes ezt mondta: „Hatszázezer gyalogos ember között vagyok, és te mégis azt mondod: »Húst adok nekik, hogy egy egész hónapig egyenek«?” ²²Vajon levágható-e annyi juh és marha, hogy elég legyen nekik? Vagy összefogható-e a tenger minden hala, hogy elég legyen nekik?

²³Atyánk ezt mondta Mózesnek: „Hát olyan rövid az én kezem? Most majd meglátod, beteljesedik-e rajtad a szavam, vagy sem.”

²⁴Mózes kiment, és elmondta a népnek Atyánk szavait. Összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket. ²⁵Akkor leszállt Atyánk a felhőben, és beszélt vele, elvett abból a Lélekből, amely rajta volt, és a hetven vénre tette. Amikor megnyugodott rajtuk a Lélek, prófétáltak – de többé nem. ²⁶Két férfi a táborban maradt: az egyiknek Eldád volt a neve, a másiknak Médád. Rajtuk is megnyugodott a Lélek – mert azok közé tartoztak, akiket felírtak, de nem mentek ki a sátorhoz –, és prófétálni kezdtek a táborban. ²⁷Egy fiatalember odafutott, és jelentette Mózesnek: „Eldád és Médád prófétál a táborban.”

²⁸Józsué, Nún fia, aki ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt, így szólt: „Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!”

²⁹Mózes azonban így felelt: „Miért vagy ilyen féltékeny miattam? Bárcsak Atyánk egész népe próféta volna, és rájuk adná Atyánk a Lelkét!”

³⁰Azután Mózes visszatért a táborba, ő és Izráel vénei.

Fürj Atyánktól, csapás a mohóságért

³¹Atyánktól pedig szél támadt, fürjeket sodort a tenger felől, és a tábor köré szórta őket – mindkét oldalon mintegy egynapi járóföldnyire, a földön pedig mintegy három lábnyi magasan. ³²A nép egész nap, egész éjjel és másnap egész nap talpon volt, és gyűjtötte a fürjeket – aki a legkevesebbet gyűjtötte, az is hatvan vékával –, azután mind szétterítették maguknak a tábor körül. ^c c v32 A hómer nagy, száraz anyagokra való mérték volt – nagyjából annyi, amennyit egy szamár elbír, mintegy 220 liter; tíz hómer hatalmas mennyiségnek számított. ³³De még a foguk között volt a hús, meg sem rágták, amikor Atyánk haragja fellángolt a nép ellen, és Atyánk igen súlyos csapással sújtotta őket. ³⁴Azt a helyet Kibrót-Taavának nevezték el, mert ott temették el azokat az embereket, akik mohón kívánkoztak. ^d d v34 A Kibrót-Taavá azt jelenti: „a kívánság sírjai” – azokról kapta a nevét, akiket ott temettek el a nép hús utáni mohósága után.

³⁵Kibrót-Taavától a nép elindult Hacérót felé, és Hacérótban maradtak.